Jézus csak két alkalommal beszélt a gyülekezetről - a Máté 16:18-ban és a 18:17-20-ban, és mindkét alkalommal a Sátánról beszélt, aki a gyülekezet ellen harcol. Az első esetben Jézus arról beszélt, hogy a Sátán közvetlenül megtámadta a gyülekezetet a szellemi halál erői által - gonosz szellemeken keresztül. A másik esetben arról beszélt, hogy a Sátán megpróbálja közvetve megrontani a gyülekezetet egy testvér által, akit megtévesztett és foglyul ejtett, és aki tudtán kívül az ő küldöttje. Azonban akármelyik módszert alkalmazza a Sátán, az Úr hatalmat adott nekünk, hogy megkötözzük a Sátán munkáját, és megszabadítsuk azokat, akiket fogollyá tett. (Máté 16:19; 18:18; 2 Tim. 2:26) Gyakorolnunk kell ezt a hatalmat a gyülekezetben teljes bátorsággal.

Jézus azt mondta, hogy annak a gyülekezetnek, amit Ő épít, van egy ismertető jele: Diadalmat arat a pokol kapui (a szellemi halál erői) felett. Különben, ha egy gyülekezetet legyőznek a szellemi halál erői, ami a féltékenység, a viszály, a versengés szelleme, az elismerés keresése, az erkölcstelenség, a pénz szeretete, a világiasság, a keserűség, a büszkeség, az önteltség, a farizeusság stb., akkor bizonyosak lehetünk benne, hogy azt a gyülekezetet nem Jézus építi.

A Sátán állandóan azt keresi, hogyan rombolja le a gyülekezetet. Leggyakrabban ezt az ügynökeinek a gyülekezetbe való beszivárgása által próbálja meg elérni. Júdás beszél „bizonyos emberekről, akik észrevétlenül beszivárognak a gyülekezetbe" (4. vers). Hasonlóan a gibeonitákhoz, akik megtévesztették Józsuét (Józsué 9). Sokan vannak ma, akik megtévesztették a véneket és úgy tesznek, mintha tanítványok lennének és észrevétlenül beszivárognak a gyülekezetbe. De hogyan tévesztik meg ezek az emberek a véneket? Talán úgy, hogy a véneket lenyűgözték vagy megvesztegették a gazdagságukkal vagy a világi pozíciójukkal. Minden babiloni felekezetben azok az emberek, akik világi pozíciókkal rendelkeznek vagy gazdagok, képesek befolyásolni a közösségükben hozott döntéseket, még akkor is, ha ők nem vének. Ennek azonban sosem szabad így lenni közöttünk. Ha azonban nem vagyunk óvatosak, a „gibeoniták" be fognak jönni a gyülekezetbe.

Dicsérjük az Urat, hogy folyamatosan vigyáz ránk, hogy megóv minket az ilyen sátáni támadásoktól. „Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző." (Zsoltár 127:1) Csak ahol a testvérek egységben vannak, oda tud áldást küldeni az Úr (Zsoltár 133:1) - és csak egy egységben lévő gyülekezet képes győzni a pokol kapui felett. A Szent Szellem csodálatosan munkálkodik közöttünk, hogy megőrizzen minket ebben az egységben.

A Jelenések könyve 7 bepillantást ad a mennybe, és minden esetben azt látjuk, hogy a menny lakosai folyamatosan hangos szóval dicsérik az Urat - néha olyan hangosan, mint a mennydörgés, és mint egy zúgó folyó. Ilyen a menny légköre - folyamatos dicséret, panaszkodás és követelések nélkül. A Szent Szellem arra vágyik, hogy ezt a légkört hozza el a szívünkbe, az otthonainkba és a gyülekezeteinkbe. Ez az, ami elűzi a Sátánt minden helyről.

A Sátán megbénította a keresztyének óriási többségét, és hatástalanná tette őket az ellene való szellemi harcban, mert sikeres volt abban, hogy megfertőzte őket a testvéreik, a rokonaik és szomszédjaik, a körülményeik és Isten elleni morgolódás és panaszkodás szellemével.

A Jelenések 12:8-ban lévő csodálatos Ige szerint a mennyben nem találtatott hely a Sátán és démonai számára. Így kell ennek lenni a mi életünkben is - a szívünkben, az otthonainkban és a gyülekezeteinkben. A Sátánnak és a démonainak nem szabad, hogy helye legyen ezeken a helyeken.

Győzedelmeskedünk a Sátán felett, ha engedelmeskedünk a következő felszólításoknak: Engedjétek, hogy „Krisztus békéje uralkodjék a ti szívetekben, amelyre el is hívattatok egy testben; és háládatosak legyetek" (Kol. 3:15). Kérlek titeket, hogy „tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadásokminden emberért" (1 Tim 2:1). Mindig mindenért hálát adjatok az Úr Jézus Krisztus nevében Istennek, és az Atyának is (Ef. 5:20). Ez először is arra bátorít minket, hogy legyünk hálásak mindazokért, akiket Isten elhívott Krisztus testébe. Ha nekünk kellett volna választani, akkor talán nem hívtunk volna meg sokakat azok közül, akiket Isten elhívott - főleg azokat, akik a miénktől eltérő más csoportokba tartoznak!!! Isten bölcsessége azonban annyival magasabb a miénknél, mint amennyivel a menny magasabb, mint a földnél. Nyilvánvalóan mások Isten gondolatai, mint a mieink. Ha bölcsek vagyunk, akkor a gondolatainkat összhangba hozzuk Isten gondolataival. Miután megtanultunk hálásak lenni a Krisztus Testében lévő testvéreinkért, megtanulhatunk hálát adni minden emberért, és minden körülményünkért. Tudjuk, hogy a mennyei Atyánk szuverén módon irányít minden embert és minden körülményt. Ha valóban elhisszük ezt, akkor mindenkor dicsérni fogjuk Istent, és ezzel bebizonyítjuk, hogy országunk mennyei, és nem evilági. Akkor a Sátán elveszíti a hatalmát felettünk. Csak ebben az esetben tudunk hatékony háborút folytatni ellene.