Szellemibb beállítottságúvá válni az újévben.

Egy kiegyensúlyozott keresztyén élete annak van, aki három irányba tekint:

1. Felfelé - imádásban Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak való odaszánásban.
2. Befelé - meglátva Krisztus dicsőségét, felfedezve a nem krisztusi területeket az életében, és megtérni azokból.
3. Kifelé - keresve Isten teljes akaratát a földön és áldás lenni mások számára.

Felfelé tekintés

Isten mindenekelőtt arra hívott el minket, hogy az Ő imádói legyünk, hogy éhezzük és szomjúhozzuk Őt. Egy szellemi beállítottságú ember imádja Istent, az egyetlen vágya Isten egyedül. Nem vágyik semmire vagy senki másra, csak egyedül Istenre - a földön vagy a mennyben (Lásd Zsoltár 73:25). A pénz és az elismerés a földön nem vonzza őt. Mint szarvas, aki sóvárog a patakvíz után, úgy vágyik Isten után. Jobban vágyik Isten után, mint szomjúságtól haldokló ember vágyik a víz után. Jobban vágyik egy közösségre Istennel, mint bármilyen földi jólétre és kényelemre. Vágyik arra is, hogy naponta hallja Isten szavát.

Azok, akik hajszolják a pénzt, a földi jólétet és a saját kényelmüket, mindig fognak találni valamit vagy valakit, hogy panaszkodjanak rá, de a szellemi beállítottságú ember nem panaszkodik, mert egyedül Istenre vágyik és Ő mindig vele van. Jézus sosem panaszkodott az életének a körülményeire, mert látta Isten hatalmas kezét minden körülményében és mindig örömmel megalázta magát Isten hatalmas keze alatt.

Az ilyen embernek nincs szüksége semmilyen törvényre vagy szabályra, hogy irányítsa az életét, mert a szellemében folyamatosan a Szent Szellem bizonysága vezeti. Az ilyen ember nem a „jó és a rossz" valamilyen emberi értelmezése szerint él, hanem megelégszik azzal, hogy egyszerűen és tisztán odaszánja magát Krisztusnak, és nem fut mellékvágányra másodlagos dolgok miatt. Az ilyen Jézusra tekintő ember inkább az Urához válik hasonlóvá.

Az ilyen Istenre tekintő ember folyamatosan megalázza magát. Elrejti a jócselekedeteit az emberek szeme elől. Isten kegyelmet ad neki folyamatosan, ezért nem követ el bűnt és egyre szorosabb kapcsolatba kerül a mennyei Atyjával.

Befelé tekintés

A felfelé tekintés elvezeti az ilyen embert oda, hogy a szívébe tekintsen. Ézsaiás amint meglátta Isten dicsőségét, azonnal felfedezte a saját bűnösségét (Ézsaiás 6:1-5). Így volt ez Jóbbal, Péterrel és Jánossal is (Jób 42:5-6; Lukács 5:8; Jel. 1:17). Amikor Isten jelenlétében élünk, felismerünk az életünkben sok olyan területet, ami nem krisztusi, amire máskülönben nem jönnénk rá. A szellemi beállítottságú ember számára ezért folyamatosan megvilágításra kerülnek az életének nem tudatos, rejtett bűnei. Nem egyedül önmagába tekint, mert az csüggedéshez vezetne, hanem Istenre is tekint és így felfedezi az életében lévő nem szándékos bűnöket. Ez felbátorítja őt és sosem lesz elcsüggedt.

Egy ilyen ember „mindig tisztán tartja a lelkiismeretét Isten és emberek előtt." (Ap.csel. 24:16). Éppen úgy, ahogyan egy üzletember arra igyekszik, hogy több pénzt szerezzen és a tudós pedig, hogy egy új felfedezést tegyen, a szellemi beállítottságú ember azt keresi, hogyan tartsa tisztán a lelkiismeretét folyamatosan.

Egy ilyen ember folyamatosan megítéli magát, mert sok dolgot felfedez az életében, amit el kell távolítani onnan, olyan dolgokat, amik más hívőket egyáltalán nem zavarnak. Az ilyen ember megérti, hogy neki meg kell halnia minden nap azokért, amik megakadályozzák őt abban, hogy hatékonyan szolgálja Istent. Ezért az életmódja olyan lesz, aki felveszi a keresztet minden nap - „magában hordozva Krisztus halálát mindenkor" (2 Korinthus 4:10).

Neki nem okoz problémát, hogy megalázza magát mások előtt, vagy bocsánatot kérjen valakitől - legyen az idősebb vagy fiatalabb tőle. Tisztában van vele, hogy az imáit és a szolgálatát nem fogadja el Isten, ha bármi módon megbánt egyetlen személyt is - legyen az a felesége, a testvére vagy a szomszédja. Ezért, ha megbánt valakit azonnal „otthagyja az ajándékát az oltár előtt és először lerendezi az ő dolgát a másik személlyel és csak utána viszi az ajándékát Istennek" (Máté 5:23-24).

Kifelé tekintés

A felfelé és a befelé tekintés vezet el a kifelé tekintéshez. Egy szellemi beállítottságú ember felfedezi, hogy Isten azért áldotta meg őt, hogy áldás legyen mások számára. Mivel Isten olyan sokat bocsátott meg neki, ezért örömmel és azonnal megbocsát annak, aki megbántotta őt. Mivel Isten olyan jó hozzá, ezért ő is jót cselekszik másokkal. Mivel nagy szabadságot kapott Istentől, ezért ő is szabadságot ad másoknak. Isten áldása az életén azt eredményezte számára, hogy minden embernek az adósa legyen.

Isten törődik minden bűnös emberrel, hogy felsegítse, megáldja, felemelje és megszabadítsa őt a Sátán kötelékéből. A szellemi beállítottságú ember ugyanígy törődik másokkal. Jézushoz hasonlóan azt keresi, hogyan szolgáljon a körülötte lévők felé és nem azt keresi, hogy mások szolgáljanak felé. Jézus szertejárt, jót tett és kiszabadította azokat az embereket, akik a Sátán fogságában voltak. (Ap.csel. 10:38). A szellemi beállítottságú ember hasonlóan cselekszik.

Az ilyen ember nem azt keresi a mások felé való szolgálatakor, hogy hogyan húzhat hasznot abból - sem pénzt, sem tiszteletet. Istenhez hasonlóan csak azt keresi, hogy az élete és munkája áldás legyen mások számára. Sosem vár semmiféle adományt senkitől - mert egyedül Istenben bízik, hogy betölti minden szükségét.

Látjuk tehát, hogy egy valóban szellemi beállítottságú ember felfelé, befelé és kifelé tekint. Ha csak felfelé tekint, akkor elrugaszkodik a valóságtól - „olyan mértékben mennyei beállítottságú ember lesz, hogy nem lesz semmi haszna a földön."

Ha csak befelé néz, akkor depressziós lesz, és ha csak kifelé néz, akkor a munkája sekélyes, felszínes lesz. Egy szellemi beállítottságú ember azonban folyamatosan mind a három irányba tekint.

Imádkozzunk azért, hogy Isten egyre inkább ki tudja fejleszteni bennünk ezt a kiegyensúlyozott keresztyén életet ebben az újévben.

Ámen (Úgy legyen).