„Szeresd felebarátodat, mint magadat" (Lukács 10:25-37)

Uram, mit jelent az, hogy úgy szeressem a felebarátomat, mint magamat? A saját otthonomban kell kezdenem, és meg kell kérdezem magamtól: mit gondol a feleségem/férjem az én keresztyénségemről? Jobb lesz a személyes hívő életem a következő évben, mint az előző évben volt? Vagy csak több összejövetel lesz? A lévitával és a pappal együtt fogok járni Bibliát tartva a kezemben, és figyelmen kívül hagyva a feleségemet, a gyerekeimet és mindenkit az otthonomban? Nem!

Akarod hallani, hogy Isten szól hozzád? Isten azt mondja: „legyél a tanúm az otthonodban!" Először is, ne próbáld megtéveszteni az embereket azzal, milyen csodálatos keresztyén vagy, ha nem vagy jó keresztyén otthon, azaz Jeruzsálemben (ld. Ap.csel. 1:8). A következő kör egy helyi gyülekezet. Ha nem tartozol egy helyi gyülekezethez sem, akkor jól teszed, ha csatlakozol egy biblikus helyi gyülekezethez. Sok ember azért nem szeret gyülekezethez tartozni, mert az felelősséggel jár. Úgy tekintenek a gyülekezetre, mint egy étteremre. Arra gondolok, hogy ha elmész egy étterembe, nem kell megfőznöd az ételedet, nem kell elmosogatnod magad után, nem kell kimosnod az asztalterítőket és a ruhaszalvétákat, nem kell tenned semmit. Csak odamész, eszel, adsz valamennyi pénzt, és elmész. A legtöbb ember így jár gyülekezetbe. Eljönnek, magukhoz veszik a szellemi táplálékot, tesznek valamennyi pénzt a perselybe, vagy nem tesznek bele semmit, és elmennek.

Vannak azonban olyanok is, akik felismerik, hogy a gyülekezet egy otthon, ahol fel kell seperni a padlót, meg kell pucolni a WC-ket, és sok minden mást. Egy otthonhoz tartozunk, és sokan nem akarják az ezzel járó felelősséget. Garantálom, hogy az ilyen emberek soha nem fognak növekedni szellemileg. Azok az emberek, akik úgy járnak gyülekezetbe, mintha étterembe mennének, soha nem növekednek szellemileg. Egy családot építünk, nem pedig éttermeket.

Először tehát az otthonunkban, aztán a helyi gyülekezetünkben legyünk az Úr tanúi. Más szavakkal helyes a viszonyulásom minden egyes testvéremhez a gyülekezetben? Nem érdekel az ő hozzám való viszonya, mert az nem az én dolgom. Nekem megfelelő a hozzájuk való viszonyulásom? Néhányukat nehéz szeretni, de te is ilyen voltál, amikor Krisztus elfogadott téged. Néhányan nagyon önfejűek. Pontosan, de nem annyira önfejűek, mint amilyen te voltál, amikor Krisztus elfogadott téged. Néhányan olyan meggondolatlanok és önzők - de nem annyira, mint amennyire te voltál Isten szemében, amikor Krisztus elfogadott téged.

Ezzel Jézus csupán annyit akar mondani, hogy fogadd el őt te is, ahogyan Jézus elfogadott téged, ez minden. Olyat kér tőlünk, amit Ő nem tett meg értünk? Nem.

Azt mondod: „Nem tudok megbocsátani annak az embernek azért, amit tett!" Isten sem tudta volna megbocsátani neked, amit te tettél, mégis megbocsátott neked. Még a Fiát is odaadta, hogy meghaljon a kereszten azért, hogy megbocsáthasson neked. Elmondom nektek, hogy sok fundamentalista bibliahívő keresztyén ember keresztyénségére egyáltalán nem Krisztus követése a jellemző, hanem csak egy vallásosság. Sokat tanulmányozzák a Bibliát, nagy az igeismeretük, de ez nem változtatja meg az ő kemény hozzáállásukat még sok év elteltével sem. Ők csak a bibliaismeretben növekednek, és tele van a fejük az igei tudással, de nem növekednek szellemileg.

Kedves testvéreim, azt akarom, hogy ez az idei év ne legyen olyan kudarc számotokra, mint az előző évek voltak e tekintetben. Bátorítalak titeket, hogy vegyétek ezt komolyan, és mondjátok azt: „Uram, Krisztushoz akarok hasonlóvá válni, nem a farizeusokhoz." Olyan akarok lenni, mint Te, Uram!" Az Úr pedig úgy tudja megvizsgálni a Vele való viszonyunkat, hogy megvizsgálja a más emberekkel való viszonyunkat. Először az otthonomban, azután a helyi gyülekezetben, azután szépen fokozatosan eljuthatunk a föld legvégső határáig (Ap.csel. 1:8).

Ne gondold azonban azt, hogy a keresztyénséged próbája az, hogy levelezel egy Amerikában vagy Ausztráliában élő testvérrel, és azt mondod: „Csodálatos közösséget élünk meg levelezés közben." Ez nem ér semmit, ha az otthonodban nem vagy krisztusi. Akkor az egy önbecsapás. Mindenki jól ki tud jönni azokkal az emberekkel, akikkel csak ritkán találkozik. Általában nincs problémánk azokkal az emberekkel, akikkel csak időnként találkozunk. Azokkal az emberekkel, akikkel rendszeresen találkozol az otthonodban vagy a gyülekezetben, velük kell elsősorban jól kijönnöd.

Arra buzdítalak titeket, testvéreim, hogy kezdjétek az otthonotokban, azután a gyülekezet a következő kör! Bizonyosodjatok meg róla, hogy jó a kapcsolatotok mindenkivel az otthonotokban, és bánjatok úgy minden emberrel, ahogyan Jézus bánt veletek! Ez minden. Ahogyan Jézus bánt veled az elmúlt évek során. Az egy jó példa, amit követhetünk az otthonunkban. Ha nagyon követelőző vagy, és elvárod, hogy tökéletesek legyenek, nos, képzeld el, ha Jézus is megkövetelte volna tőled, hogy tökéletes legyél, mielőtt szellemi közösségbe került volna veled! Végem lenne, elcsüggednék és feladnám. Még ma sem vagyok tökéletes, és Ő elfogad engem. Az otthonodban dolgozó szolga sem tökéletes, ugye? Ez szörnyű, ugye? Tudod, mit jelent az a szó, hogy irgalom? Tudod mit jelent jónak lenni az olyan emberekkel, akik nálad alacsonyabb társadalmi helyzetben vannak?

Elmondom nektek, hogy az elmúlt évben engem is megítélt a Szent Szellem. Nem a szolgák miatt, nekünk nincsenek otthon szolgáink, hanem néha, amikor olyan emberrel beszéltem, aki társadalmilag alacsonyabb szinten van, például a bolti eladóval. Eszembe jut néhány eset a múltból, amikor nem kedvesen szóltam valakihez. Bűnbánatot tartottam szinte azonnal, még aznap, és azt mondtam: „Uram, nagyon sajnálom, hogy ezek a dolgok így jöttek ki a számon!" Tegyük fel, hogy egy bolti eladó megpróbál becsapni. Lehet, hogy nem gerjedek haragra ettől, de nem beszélek vele kedvesen. Akkor az Úr azt mondja nekem: „Mondd el neki az evangéliumot!" „Mondjam el neki az evangéliumot?" „Ő is egy bűnös, akiért Jézus meghalt. Nem kellene elmondanod neki, hogy Jézus meghalt érte, azok után, ahogy nemrég beszéltél vele?" Akkor lehorgasztom a fejemet szégyenemben, és azt mondom: „Uram, így soha nem tudom elmondani neki az evangéliumot. Remélem, hogy elfelejti az arcomat, hogy egy nap visszamehessek hozzá, és elmondhassam neki az evangéliumot."

Képzeljétek el, hogy így kellett imádkoznom: „Uram, felejtse el az arcomat az az ember, hogy egy nap majd elmondhassam neki az evangéliumot!" Tudjátok, mi történik ilyenkor? Ha ezt többször megteszem, jobb emberré válok, és fokozatosan - ez nem egyik napról a másikra történik, hanem fokozatosan - jobban tudom fegyelmezni magam azokkal az emberekkel szemben, akik be akarnak csapni, vagy kárt okoznak nekem, vagy nem úgy teszik a dolgukat, ahogyan kellene.

Ne add fel a harcot! Elhatároztam, hogy én nem fogom feladni ezt a harcot! Uram, ha százszor elbukom, százszor fogok felállni, és jobb emberré válok az év végére. Minden emberrel úgy akarok beszélni, hogy a vele való beszélgetésem végén elmondhassam neki az evangéliumot. Ez egy nagyon jó cél. Bárkivel, bármilyen nehéz természetű emberrel is találkozom, úgy akarok vele beszélgetni, hogy a beszélgetésünk végén elmondhassam neki Jézus örömhírét. Azt akarom, hogy bármit is mondtam neki korábban, azt mondhassam a végén: „Mondok valamit, ami neked és nekem is nagyon jó hír: az evangéliumot!" Ezt tartsátok mindig észben, kérlek! Azoknak az embereknek, akikkel most kiabálni szoktatok, mondjátok el az evangéliumot. Vagy nem akarjátok, hogy ők is megmeneküljenek? Azt akarjátok, hogy amikor majd egy nap az Úr előtt állnak, ezt mondják majd? „Uram, az egyik gyermeked házában dolgoztam öt évig, és szörnyen viselkedtek. Nem tudtam elhinni, hogy Te vagy a megváltó." Ez tényleg szörnyű lenne! Borzasztó, ha valaki az Úr előtt áll, és azt mondja neki: „Az egyik gyermekednél dolgoztam, és ahogyan ők viselkedtek otthon, nem tudtam elhinni, hogy Te vagy a világ megváltója, lehetetlennek tartottam. Ők csak vallásos dolgokról beszéltek." Isten mentsen meg, hogy bármelyik embertársam ezt mondja majd rólam.

Mindannyiunk életében vannak nehéz emberek, és én is megpróbáltam az évek során mindig jó lenni hozzájuk. Soha nem veszekedtem senkivel. Ők pedig kihasználták ezt. Rendben van. Jó vagyok hozzájuk, és ha pénzügyi veszteség ér emiatt, az is rendben van. Azt akarom, hogy lássák, Jézus Krisztust követem, és hogy a pénz nem számít. Egy kis pénzbeli veszteség nem nagy ügy. Megtagadom magam, kevesebb dolgot vásárolok otthonra, de akkor is jó keresztyén akarok lenni az emberek szemében.

Kedves testvéreim, ezt mindig tartsátok észben!