Csodálatos dolog Jézussal élni, és tudni, hogy Isten a mennyei édesapánk. Ha megvan Istennel az apa-fia kapcsolatunk, részesülhetünk az isteni természetből. Isten annyira jó hozzám, hogy én is jó tudok lenni a gonosz emberekhez is. Ennek kapcsán elgondolkodtam a megbocsátásról.

Két oka is van annak, amiért meg kell bocsátanunk másoknak:

Az egyik ok, hogy Jézus azt mondta: Ha nem bocsátasz meg másoknak, Isten sem bocsát meg neked, és a pokolba kerülsz. Azt mondod: „Uram, nem akarok a pokolba jutni, ezért megbocsátok annak a gonosz embernek." Ez egy nagyon silány módja a megbocsátásnak. Tudjátok, mit mond a Biblia a megbocsátásról?

Nézzük meg a Máté 6:15 igét, és amit Jézus itt mondott, az felér egy fenyegetéssel. Jézus fenyegette az embereket? Igen. A tanítványait is megfenyegette. Olvassuk el a Máté 5:1-2 igéket, hogy lássuk, kihez beszél Jézus! A Hegyi beszéd idején hatalmas tömeg volt ott vele a hegyen, de Jézus a tanítványaihoz beszélt. Ne felejtsük el, hogy nagy tömeg volt ott velük, akik hallgatták Őt. A Máté 7. fejezet végén azt olvassuk, hogy a tömeg elcsodálkozott azon, ahogyan Jézus tanított, mert soha nem hallottak még embert így beszélni. Jézus azonban nem hozzájuk beszélt. A tanítványok odamentek Jézushoz, Ő megnyitotta a száját, és tanította őket (Máté 5:1-2). Jézus megfenyegeti a tanítványait? Igen, megteszi. Téged is meg fog fenyegetni? Igen.

A Máté 6:15-re visszatérve, képzeld el, hogy te is ott ülsz, és hallgatod Jézust, ahogyan hozzád beszél! Jézus azt mondta: „Ha nem bocsátasz meg másoknak, a mennyei Atya sem bocsát meg neked." Mi ez, ha nem fenyegetés? Ha nem bocsátasz meg, akkor a pokolba kerülsz. Azt gondolod: „Ó, akkor megbocsátok másoknak, mert Jézus megfenyegetett, hogy máskülönben a pokolba kerülök."

Van azonban egy másik módja is annak, ahogyan megbocsáthatunk másoknak. Amikor Jézus ezt prédikálta, még nem volt érvényben az Újszövetség. Az Újszövetség 3 évvel később lépett érvénybe Pünkösd napján. Akkor is ez maradt az üzenet: „Bocsáss meg másoknak", csak egy kicsit más színezettel. Az Efézus 4-ben is azt olvassuk, hogy bocsássunk meg másoknak, de itt egy kicsit másként. Figyeljetek, ez egy olyan személy, aki részesedett Isten természetéből:

„Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén (megbocsátván) egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett (megbocsátott) néktek." (Efézus 4:32)

Ne azért bocsássatok meg egymásnak, mert különben a pokolba kerültök! Nem. Azért, mert Krisztusban Isten is megbocsátott nektek.

„Legyetek annak okáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek!"

Így folytatja az Efézus 5:1-ben (Ne foglalkozzatok az emberek által létrehozott fejezetekre osztással, hanem a fejezetek végén mindig olvassátok hozzá a következő fejezet első néhány igéjét is! Nekem nagy áldás volt, így olvasni a Bibliát.) Isten követője kell, hogy legyek, és ezért kell megbocsátanom másoknak, nem pedig azért, mert nem akarok a pokolba jutni.

Kedves testvéreim, Isten a tanúm arra, amit most mondani fogok. A legjobb tudomásom szerint megbocsátottam minden olyan embernek a földön, aki valaha is megbántott vagy kárt okozott nekem, amennyire csak vissza tudok emlékezni az egész eddigi életemre. Mindenkinek megbocsátottam, akik bántották a feleségemet, a családomat, és nem azért, mert attól félek, hogy a pokolba jutok, hanem azért, mert a mennyei Atyám követője akarok lenni. Ahogyan egy apuka azt mondja a fiának: „Legyél olyan, mint én! Nézd, mit teszek, és tanulj tőlem!" Képzelj el egy helyzetet, amikor valami konkrét dolgot tanítasz a fiadnak, például az autón megszerelni valamit. Azt mondod neki: „Nézd, ahogy én csinálom, és tanuld meg tőlem". Isten is így szól hozzánk: „Tanuljatok tőlem!" Ti is azt akarjátok, ugye, hogy a gyerekeitek tanuljanak tőletek? Csodálatos, amikor egy gyerek tanul az apjától. Én azt akartam, hogy a gyerekeim megtanuljanak tőlem Igét hirdetni, és remélem, hogy ma már jobban tudnak Igét hirdetni, mint én. Mindegy, hogy miről van szó, azt szeretnénk, hogy a gyerekeink megtanulják tőlünk. Egy anya például lehet, hogy szeretné megtanítani a gyerekeit főzni.

Isten azt mondja nekünk: „Tanuljatok tőlem!" Elgondolkodom azon, mit csinál Isten a mennyben a nap 24 órájában. Ti mit gondoltok? Szerintetek egész nap csak azt hallgatja, ahogyan az angyalok dicsőítik Őt, és ehhez hasonlók? Elmondom nektek, hogy szerintem mit csinál Isten minden nap 24 órában: Valahol a földön van valaki, aki azt mondja: „Istenem, rosszat tettem, kérlek, bocsáss meg!" Isten egy másodpercen belül azt mondja: „Megbocsátok." Akkor a föld másik részén is azt mondja valaki: „Istenem, rosszat tettem, bocsáss meg!" Isten azt mondja: „Megbocsátok." Mindig van valaki a földön, aki azt mondja: „Istenem, rosszat tettem, bocsáss meg!" Isten pedig azonnal megbocsát. Ez történik a világon folyamatosan, a nap 24 órájában. Mindig van valaki - hívő vagy hitetlen -, aki megvallja Istennek, hogy valami rosszat tett, és Isten mindig mindegyiküknek megbocsát. Megpróbálom ezt elképzelni: tudjátok, mit csinál Isten minden másodpercben a nap 24 órájában, az év minden napján? Megbocsát. A Mindenható Isten megteheti ezt. Mi nem tudunk egyszerre több emberrel beszélni, de Isten talán több ezer embernek is meg tud bocsátani egyszerre egy másodperc alatt, mert Ő Isten. Emberileg ez elképzelhetetlen. Azt mondom: „Uram, hadd legyek a követőd!" Az Efézus 4:32 és 5:1 azt írja, hogy legyünk Isten követői a megbocsátás tekintetében.

Hadd kérdezzem meg, kedves testvéreim, ti is így bocsátotok meg másoknak?

Kezdjük az otthonunkban! Van egy angol közmondás, miszerint „a szeretet otthon kezdődik". Azonnal megbocsátasz a feleségednek/férjednek, amint valami rosszat tett, mielőtt még bocsánatot kérne tőled? Isten nem tud megbocsátani egy embernek, amíg meg nem bánja a bűnét, de nekünk akkor is meg kell bocsátanunk másoknak, ha nem bánják meg, és nem kérnek bocsánatot. Ezt tette Jézus is a kereszten. Azok az emberek, akik keresztre feszítették Őt, nem bánták meg, nem kértek bocsánatot. Valószínűleg életük végéig nem tartottak ezért bűnbánatot. Jézus azonban azt mondta a kereszten: „Atyám, bocsáss meg nekik!"

Isten foglalkozni fog azzal az emberrel, aki nem bánja meg a bűnét. Ez egy „függőleges" viszony Isten és ember között, de „vízszintes" viszonylatban, ember és ember között, akkor is meg kell bocsánatunk másoknak, ha nem kérnek bocsánatot, és nem bánják meg, amit tettek. Megkérdeztem az Úrtól: „Uram, mi a helyzet a hívőkkel? Akik megfeszítették Jézust, hitetlen emberek voltak." Tisztességes akarok lenni minden helyzetben.

A Lukács 17-ben Jézus már hívőkről beszél.

„Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, dorgáld meg őt; és ha megtér (megbánja), bocsáss meg néki! És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer tehozzád tér, mondván: Megbántam. Megbocsáss néki!" (Lukács 17:3-4)

Ha megbánja, amit tett, bocsássunk meg a testvérünknek. És ha nem bánja meg? Az egy másik kérdés. Ha egy napon hétszer vétkezik ellened, az azt jelenti, hogy kb. óránként vagy másfél óránként tesz valami rosszat ellened. Aztán fél óra múlva odamegy hozzád bocsánatot kérni, aztán megint tesz valami rosszat, megint bocsánatot kér… Vonatkoztasd ezt a helyzetet a feleségedre vagy a férjedre! Volt már ilyen napotok, hogy 1-1,5 óránként tett valamit, amiért utána odament bocsánatot kérni valami komoly bűn miatt? Nem gondolnám, hogy a feleségetek vagy a férjetek ennyire rossz lenne, hogy 1-1,5 óránként valami súlyos bűnt követne el ellenetek. Ha azonban mégis, Jézus azt mondta, bocsássunk meg neki. Az apostolok erre azt válaszolták Jézusnak: „Uram, növeld a hitünket!" (Lukács 17:5) Hitet kértek az Úrtól, hogy ezt meg tudják tenni.

Mi a helyzet azzal a hívővel, aki valami bűnt követ el ellenünk, és nem bánja meg?

Látjátok, a Szentírást próbálom nektek tanítani. A Máté 18:15-ben azt olvassuk, és itt hívőkről van szó, nem farizeusokról vagy azokról a hitetlenekről, akik keresztre feszítették Jézust. Itt most arról van szó, hogy „ha egy testvéred követ el bűnt ellened, menj és dorgáld meg őt négyszemközt!" Ha egy hitetlen emberről van szó, akkor ezt felejtsd el! Bocsáss meg neki anélkül, hogy bármit is mondanál neki! Még akkor is, ha keresztre feszít téged, bocsáss meg neki! Ha azonban egy testvér követ el bűnt ellened, akkor ő elvesztette az Istennel való szellemi közösségét. Menj, és mondd meg neki, próbáld megnyerni őt! Ha nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két testvért, és mondd el nekik, mert azt akarod, hogy újra helyreálljon a bűnt elkövető testvérnek az Istennel való kapcsolata! Ha rájuk sem hallgat, akkor mondd el a gyülekezetnek! Itt most valami nagyon komoly bűnről van szó. Ha nem hallgat a gyülekezetre sem, akkor attól a pillanattól kezdve úgy kell tekintened arra a testvéredre, mint egy hitetlenre. Akkor tehát megbocsáthatok neki? Természetesen! Hiszen a hitetlen embereknek azonnal meg kell bocsátanunk, még ha nem is bánják meg, és nem kérnek bocsánatot. Értitek? Ez a következő mondat a Máté 18-ban: Bánj vele úgy, mint egy hitetlennel! Egy hitetlen embernek pedig megbocsátasz akkor is, ha nem bánja meg. Eddig vártál a testvéredre, hogy megbánja a bűnét: beszéltél vele, nem bánta meg, beszélt vele még két másik testvér, nem hallgatott rájuk sem, az egész gyülekezetre sem hallgatott, akkor most már ne várd, hogy megbánja és bocsánatot kérjen, hanem bocsáss meg neki, mert ő egy hitetlen ember!

Értitek ezt? Számomra ez teljesen világos a Szentírásból. Egészen addig testvérnek tekintem, amíg megpróbálom minden lehetséges módon bűnbánatra vinni, de ha nem bánja meg a bűnét, akkor olyan előttem, mint egy hitetlen, és így azonnal megbocsátok neki. Azonnal. Igen, ez az igazi keresztyénség, Krisztus követése. Miért akartam őt mindenáron rávenni arra, hogy bánja meg a bűnét? Mert testvérként szeretnék vele újra szellemi közösségben lenni. Egy hitetlen emberrel nem lehetek szellemi közösségben. Jézus sem volt szellemi közösségben azokkal az emberekkel, akik megölték Őt, de megbocsátott nekik. Vannak olyan emberek a világon, akiknek 100%-ban megbocsátottam, de 0% közösségem van velük. Vannak olyan hívők is, akik bűnt követtek el ellenem, és 100%-ban megbocsátottam nekik, még mielőtt Isten megbocsátott volna nekik, de nem vagyok velük közösségben. Nem találkozom velük, engem sem érdekel, hogy közösségben legyek velük, és őket sem érdekli, hogy közösségben legyenek velem. Megbocsátok nekik, és ha megbánják a bűnüket, akkor újra közösségben lehetek velük, de máskülönben nem. Ezt mondja Isten Igéje! Nem akarok szentebb lenni, mint Isten, és nem akarok szentebb lenni, mint Jézus. Jézus nem mondaná a farizeusoknak: „Bár megpróbáltatok megölni engem, én mégis közösségben szeretnék lenni veletek". Nem. Azt mondaná: „Megbocsátok, de ha nem bánjátok meg, nem lehetünk közösségben."

Ezt tapasztaltam az évek során. Vágyom rá, hogy Isten minden gyermekével közösségben legyek, de ha nem bánják meg a bűnüket, akkor úgy tekintek rájuk, mint a hitetlenekre. Megbocsátok nekik, de nem vagyunk közösségben. Ezért nem érzem kárhoztatva magam, hogy vannak olyan hívők, akikkel nem vagyok közösségben. Ha őszinte vagy, te is ezt fogod tapasztalni, de győződj meg róla, hogy mindenkinek megbocsátasz! Így lehetünk Isten követői, aki mindig megbocsát.

Látjátok, tehát, hogy nincs rá kifogás, miért nem bocsátunk meg valakinek.