Az Ézsaiás 53-ban a keresztről van szó. Ezt olvassuk az 53:5 igeversben: „ És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg ." A legtöbb karizmatikus és pünkösdi igehirdető kiragadja ezt az igeverset, és ezzel magyarázzák a gyógyításokat és a betegségeket. Azt mondják, hogy Jézus nem csak a világ bűneiért halt meg, hanem azért is, hogy meggyógyítsa a betegségeinket. Mindig meg kell néznünk, hogy egy ószövetségi igeverset hol idéznek az Újszövetségben, hogy helyesen értsük az igazságot.

A Máté 8:17 igeversben olvashatunk Ézsaiás egyik próféciájáról: „ Hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás próféta mondott, így szólván: Ő vette el a mi erőtlenségünket, és ő hordozta a mi betegségünket." Ez az Ézsaiás 53:4 idézése. A kérdés az, hogy mikor teljesedett be ez a prófécia? A Máté 8. fejezete nem a keresztről szól, hanem egy olyan időről, amikor Jézus meggyógyított mindenkit, aki beteg volt (Máté 8:16). Amikor meggyógyította az összes beteg embert, aki eljött Hozzá. Tehát, ha mondjuk 2000 ember volt ott, akkor mind a kétezret meggyógyította. Nem 90%-ukat, és nem 1%-ukat, ahogyan manapság hallani lehet ilyen esetekről, hanem 100%-ukat. Mindannyiukat meggyógyította. Ez az eset töltötte be azt a próféciát, hogy „elvette az erőtlenségünket". Hol vette el azt? Ott, azon a helyen. Elvette a betegségeiket. Itt egyáltalán nem a keresztről van szó. Akkor ez azt jelenti, hogy Jézus nem a betegségeink miatt halt meg?

Jézus azért halt meg, hogy elvegye a teljes átkot. A betegség annak az átoknak egy eredménye, amely Ádámra szállt. Isten nem Ádámot átkozta meg, hanem a földet. Ezt olvassuk az 1 Mózes 3-ban. Amikor Ádám bűnbe esett, Isten azt mondta: „Átkozott legyen a föld". Ez pedig az a föld, amelyből a mi testünket alkotta. Ezért leszünk betegek. Amíg az átkot el nem veszik a testünkből, a betegségek még a hívőket is megtámadják. Szembe kell néznünk a valósággal, ne legyenek téveszméink! A szellemünk már megszabadult az átoktól, nincs semmilyen átok a szellemünkben. A testünk azonban csak akkor fog megszabadulni tőle, amikor Krisztus visszatér.

Nézzük meg a Filippi 3-at. Tudjátok, ha összehasonlítjuk a Szentírást a Szentírással, nem fogunk tévútra jutni, és a valóságban fogunk élni illúziók és megtévesztés helyett. A Filippi 3:20-21 azt mondja:

„ Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk; Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket. "

Ezt a testet, amit porból alkotott, annak a földnek a porából, amit Isten megátkozott, az Ő dicsőséges testéhez hasonlóvá fogja változtatni. Ekkor jön el annak az ideje, hogy a testünk is megszabaduljon az átoktól, és akkor nem lesz többé betegség.

Addig is, mit jelent az, hogy „az Ő sebeivel gyógyulunk meg"? Nos, a legjobb, ha összehasonlítjuk a Szentírást a Szentírással, mert a Szent Szellem ihlette az Ószövetséget és az Újszövetséget is. Ha a Szentírást a Szentírással hasonlítod össze, nem tévedhetsz. Ha csak egy emberi lény magyarázatát hallgatod, akár az enyémet, akár valaki másét, akkor lehet, hogy tévútra jutsz, ha az a magyarázat nem az igén alapul. Az 1 Péter 2:24-ben ez áll: „ Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg. " Ezt az igeverset találjuk az Ézsaiás 53:4-ben. A magyarázatot pedig a Szent Szellem adja meg Péter által ebben az igében. Nem azt mondja, hogy magára vette a betegségeinket a kereszten, hanem azt, hogy magára vette a bűneinket. Nem azért, hogy meggyógyuljunk a betegségből, hanem azért, hogy meghaljunk a bűnnek, és az igazságnak éljünk, mert az Ő sebeivel gyógyultunk meg. Miből gyógyultunk meg? A bűnből! Ez nyilvánvaló ebben az igeversben.

Itt azt látjuk, hogy ha a Szentírásra hagyatkozol, sosem fogsz illúziókban élni, és nem fogsz olyan dolgokat képzelni és állítani, amik nincsenek benne a Szentírásban. Ez azt jelenti, hogy nem imádkozhatunk gyógyulásért, amikor betegek vagyunk? Természetesen, imádkozhatunk a gyógyulásért, amikor betegek vagyunk! A Jakab 5:14 ezt mondja: „ Beteg-e valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében. " Az olaj a Szent Szellem jelképe. Amikor olajat kenünk valakinek a fejére, azzal azt fejezzük ki, hogy ez a test a Szent Szellem temploma. Ez hasonló a bemerítkezéshez. A vízbemerítés csak egy jelkép. Nem leszel attól szellemi, hogy a víz alá merítenek, hanem az egy bizonyságtétel. Jézus azt mondta, hogy így tesztek bizonyságot arról, hogy meghaltatok és eltemettétek a régi életeteket, és feltámadtatok egy új életre. Ez hasonló a kenyér megtöréséhez is. Az a kenyér nem szó szerint Krisztus teste, hanem ezzel arról a tényről teszek bizonyságot, hogy részt vállalok Krisztus szenvedéseiből és összetörettetéséből. Amikor kiiszom a poharat, az annak a jelképe, hogy megtisztít az Ő vére. Ugyanígy az olaj a Szent Szellem jelképe, és arról teszünk bizonyságot vele, hogy ez a test a Szent Szellem temploma, ezért kérjük imában Jézus Krisztus nevében, hogy a beteg gyógyuljon meg.

A Jakab 5:15 így folytatja: „ És a hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt. És ha bűnt követett is el, megbocsáttatik neki ." Itt két dolgot szeretnék megjegyezni. Az a tény, hogy a bűnt megemlíti, azt jelzi, hogy néhány betegség bűn miatt alakult ki. Ezt el kell ismernünk. Vannak betegségek, amelyek nem bűn miatt alakulnak ki, de vannak olyanok, amik a bűn miatt keletkeznek. A gyógyítással kapcsolatban itt azt mondja: „ha bűnt követett is el, megbocsáttatik neki". Lehet, hogy az ő betegsége valamilyen bűn miatt jött az életébe. Tehát, amikor meggyógyul abból, a bűne is megbocsáttatik, mert megbánta azt a bűnét. Ezért - azt mondja a 16. vers - „ Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése ." Valljátok meg bűneiteket - ezt a gyógyulásra vonatkozóan mondja.

Amikor egy beteg emberért imádkozom, van egy kérdés, amit mindig felteszek neki: Tudatában vagy olyan bűnnek az életedben, amiből nem tértél meg? Nem arról beszélek, hogy legyőzted-e azt a bűnt, hanem hogy gyűlölöd-e azt? Elfordultál-e attól? A teljes győzedelmeskedés a bűn felett csak akkor fog bekövetkezni, amikor Krisztus visszatér. Addig is: Gyűlölöd a bűnödet? Elfordultál attól a legjobb tudomásod szerint? Ez nagyon fontos, mielőtt gyógyulásért imádkozunk. A másik fontos dolog: Megbocsátottál mindenkinek, aki valaha is fájdalmat okozott neked? Gondolj bármely emberre, aki egész életed során valaha is valamilyen módon megbántott! Ha nem bocsátottál meg, ha neheztelsz arra az emberre, azt mondom, ne kérj meg senkit, hogy imádkozzon a betegséged gyógyulásáért, mert az időpocsékolás. Először is tanulj meg megbocsátani teljesen, nem számít mekkora bűncselekményt követett el ellened az az ember, akinek meg kell bocsátanod. Az Úr azt tanítja, hogy bocsássunk meg, mert mi milliószor nagyobb bűnt követtünk el Isten ellen, és Ő megbocsátott nekünk. „ Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. " (Máté 6:12) Ez nagyon fontos előfeltétele a gyógyulásnak.

Megmutatom nektek, hogy némely betegség a bűn következménye, de némely betegség nem a bűn miatt van. A János 5-ben azt olvassuk, hogy Jézus odament Bethesda tavához, és ott egy hatalmas tömeg volt: betegek, vakok, sánták, aszkórosak (János 5:3). Ők mind arra vártak, hogy megmozduljon a víz, azaz hogy Isten angyala eljöjjön és felkavarja a vizet, mert aki elsőként lép bele abba a vízbe, meggyógyul. Ez Isten irgalmas cselekedete volt. Nem tudom, miért nem engedte meg Isten mindenkinek, aki beleugrott a vízbe, hogy meggyógyuljon. Nem minden ember gyógyul meg a világon, ez egy nyilvánvaló tény. Feküdt ott egy ember a Bethesda tavánál, aki 38 éve beteg volt. Jézus meglátta őt, odament, és meggyógyította. Szeretném, ha ezt a jelenetet elképzelnétek. Két dolgot tanulhatunk meg ebből az esetből. Az egyik ez: El tudtok képzelni 2-300 embert egy tó körül? Hiszen az 5:3 vers azt mondja, nagy sokaság volt ott. Ott van az a béna ember, és még rengeteg más ember, akiknek mindenféle betegségei voltak. Jézus odamegy, és az emberek hallják, ahogy a béna emberrel beszél, és azt kérdezi tőle: „ Akarsz-e meggyógyulni?" Látták őt ott feküdni éveken keresztül, és látják, hogy egyszer csak hirtelen feláll, és elsétál a fekhelyével. Mit gondoltok, mit tett a többi ember? Azt kiáltották: „Hé, Jézus, mi is itt vagyunk!" Jézus azonban elment onnan. Ki mondta azt, hogy Jézus mindenkit meggyógyított, aki beteg volt? Biztos, hogy nem gyógyított meg mindenkit ott azok közül az emberek közül. Egyiküket meggyógyította, és elment onnan. Ne legyenek helytelen elképzeléseink azokról, amiket a Szentírás mond. Volt olyan, amikor mindenkit meggyógyított, és volt olyan, amikor meggyógyított egy embert, és elment onnan. Ez azt tanítja meg nekem, hogy a gyógyítás Isten szuverén hatalma. Soha egyetlen olyan eset sem volt azonban, amikor Jézustól bűnbocsánatot kértek, és Jézus azt mondta volna: „Nem, neked nem tudok megbocsátani, csak annak a másik embernek". A bűnbocsánat egyetemes! Minden egyes ember, aki kérte a bűnei bocsánatát, megbocsátást nyert. Nem minden egyes ember gyógyult meg azonban, aki beteg volt. Szembe kell nézünk ezzel a valósággal, és Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Meggyógyít mindenkit? Nem. Meggyógyít néhány embert? Igen. Ezt olvassuk a Szentírásban. Az az ember, aki a templom kapujánál koldult, akit Péter és János gyógyítottak meg, azt mondta Péternek: „Adjatok egy kis pénzt". Péter azt válaszolta neki: „Ezüstöm és aranyam nincs, de Jézus Krisztus nevében kelj fel, és járj!" Az az ember már 40 éve ott feküdt. El tudjátok képzelni, hányszor sétált el Jézus amellett a kapu mellett, ahol ő koldult? Valószínűleg kért pénzt Jézustól is, és Ő azt mondta Iskarióti Júdásnak, hogy adjon neki alamizsnát. Nem gyógyította meg őt, mert nem kapott rá parancsot az Atyától. Jézus nem szabály szerint élt, amely azt mondja: „Meg kell gyógyítanod mindenkit." Nem szabály szerint élt, hanem „minden igével, ami Isten szájából származik". Az embereknek is így kell élnie: „minden igével, ami Isten szájából származik". Jobban szeretünk szabályok szerint élni, még a keresztyének is. Szabályokat alkotunk. Még a gyülekezetben is szabályokat alkotunk, mert könnyebb szabályok szerint élni, mint folyamatosan (nem naponta, hanem állandóan) hallani az Atya szavát. A valódi keresztyén élet, a szellemmel teli élet az nem az a fajta élet, hogy hallottam, hogy valaki valahol valamilyen módon tett valamit, ezért én is úgy fogok cselekedni. Nem! Ez szabályok szerinti élet lenne. Ez őrültség, ha valaki így él: alkot egy csomó szabályt, és eldönti, hogy ezek alapján fog élni. Ez nem Élet! Az Élet az, amikor kapcsolatban vagy a fával, és a fa ágát folyamatosan átjárja a fa nedve. A fa nedve olyan, mint minden ige, amely Isten szájából származik. Jézus számtalanszor elsétált a templom kapuja mellett, és megkérdezte: „Atyám, meggyógyítsam ezt az embert?", és az Atya mindig azt mondta: „Nem." Mondjuk hússzor elsétált amellett az ember mellett, és az Atya mindig azt mondta: „Nem". Rendben, akkor „Júdás, adj neki egy kis pénzt", és ő adott neki pénzt. Egy nap aztán Péter megy arra, és meggyógyítja őt. Mi lett az eredménye? Ötezer ember megtért! Ezt olvassuk az Ap. csel. 4-ben. Célja van annak, hogy Isten késlelteti a gyógyulást. Lehet, hogy megpróbálunk megtenni dolgokat Isten időzítése előtt, de Jézus soha nem tett ilyet. Az emberek ilyenek. Szabályok alapján akarnak élni. Úgy gondolkodnak, hogy látnak egy beteg embert, és azt mondják „Jézus nevében gyógyulj meg", és semmi sem történik. Ez azért van, mert nem tudjuk, hogyan éljünk minden igével, ami az Atya szájából származik.

Azt akarom mondani nektek, kedves testvéreim, hogy az egyik legfontosabb dolog, hogy megtanuljuk - ez volt az első dolog, amit Isten megtanított nekem, amikor újjászülettem -, hogy „ Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, ami Isten szájából származik ." Egyébként ez volt az első mondat, ami elhagyta Jézus száját, miután elkezdte a szolgálatát (Máté 4:4). Tanuljuk meg ennek a fontosságát! Azt mondta Mártának: „Egy a szükséges dolog, hogy a lábamnál ülj, és hallgass engem, ahogyan Mária teszi." Te elhiszed, hogy ez az egy dolog szükséges az életedben? Akkor is, ha száz másik dolgot nem teszel meg azon a napon, ezt az egy dolgot meg kell tenni minden egyes nap: meg kell hallani, mit akar mondani neked Isten. Ezzel nem csak arra gondolok, hogy eltöltesz egy csendes időszakot a Biblia olvasásával. Sok millió olyan ember van a világon, akik naponta olvassák a Bibliát egy csendes időszakban a napjuk során, és mégsem hallják Isten szavát egyáltalán. Csak könnyítenek a lelkiismeretükön mondván „ma is olvastam a Bibliát". Jó dolog a Bibliát olvasni, és elmélkedni rajta, de hallanod kell Isten szavát! Ez pedig egy kicsit több erőfeszítésbe kerül, mint leülni és végigmenni egy Bibliaolvasási rituálén mondjuk 15 percig naponta. Ez az egyik olyan dolog, amit ki kell fejlesztenünk magunkban: meg kell hallanunk, mit akar nekünk mondani Isten. Természetesen, ahhoz, hogy meghalljuk, mit akar mondani Isten, meg kell gyökereznünk a Szentírásban. Gondosan és szorgalmasan kell tanulmányoznunk a Szentírást úgy, ahogyan például most is bemutattam nektek, és ne akarjuk a saját értelmezésünket belevinni, hanem hasonlítsuk össze a Szentírást a Szentírással, és így fokozatosan meg fogjuk érteni Isten gondolkozásmódját. A Biblia azt mondja a Róma 12-ben, hogy „az értelmünk megújulása által".

A Biblia szerint két dolog van, amit meg kell tennünk, ha őszintén hálásak vagyunk az Úrnak azért, amit értünk tett. Megbocsáttattak a bűneid? Isten szerfelett irgalmas volt veled száz- és ezerféle módon? Mit kell tenned válaszul Isten irgalmasságára? Itt van a válasz: „ szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket " (Róma 12:1). Egyszerűen fogalmazva, szánjátok oda Istennek a testeteket és az elméteket, tekintettel arra, hogy Isten minden irgalmát rád és rám árasztotta. A Szent Szellem azt mondja, hogy az első dolog: „Szánjátok oda a testeteket áldozatul". Az áldozat azt jelenti, hogy nem a tested akaratát fogod tenni többé. Ez egy áldozat. Uram, az oltárra helyezem a testemet, mert ezt az áldozatot akarod. Ezt nevezik szellemi imádásnak vagy szellemben való imádásnak. Az ószövetségi imádás, ahogyan a Zsoltárokban olvassuk, egy lelki imádás volt. A lélek nem más, mint a gondolkodásod és az érzelmeid, és a lélekben imádás azt jelenti, hogy izgatott leszel, és a testeddel, kézmozdulataiddal imádod Istent. Ebben nincsen semmi rossz, csak éppen ez a testre és a lélekre korlátozódik. Felemeled a kezed, tapsolsz, érzelmi állapotba kerülsz, sokszor elmondod, hogy „Halleluja", ahogyan a Zsoltárokban olvasható. Ez rendben van, ez jó dolog. Csakhogy ez egy ószövetségi imádás.

Az újszövetségi imádás az, amit Jézus a samáriai asszonynak mondott: „ eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók szellemben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul " (János 4:23). Az igazi imádók nem lélekben, hanem szellemben fogják imádni az Atyát. Annak az asszonynak halvány fogalma sem volt róla, hogy mit jelent ez. Ez az ige azonban nekünk szól, hogy meghalljuk azt. Az igazi imádók szellemben és igazságban imádják az Atyát, és az Atya ilyeneket keres az Ő imádóiul. Amikor ezt olvastam, azt mondtam: „Uram, Te ilyen imádókat keresel Magadnak? Én is egyikük akarok lenni! Olyan, aki szellemben imád Téged, nem csak lélekben és testben. Persze, használom a testemet és a lelkemet: felemelem a kezem, tapsolok, vannak érzelmeim, de mindezeken túl szellemben akarlak imádni." A szellemben való imádás pedig elsősorban azt jelenti, hogy odaszánjuk a testünket Istennek, mint élő áldozatot.

Tehát, ha szellemben akarom imádni Istent, akkor az oltárra kell helyeznem a testemet, és azt kell mondanom: „Uram, soha többé nem akarom a nyelvemet arra használni, hogy azt mondjam, amit én akarok. Nem akarom arra használni a szememet, hogy olyan dolgokat nézzek, amiket én akarok, vagy olyan dolgokat olvassak, amiket én akarok." Ez a jelentése annak, hogy odaszánjuk a testünket élő áldozatul Istennek. Az Ószövetségben nem volt szabad csak úgy fogni egy tulkot vagy egy ökröt, és egészben odatenni az oltárra. A törvény úgy szólt, hogy azt a tulkot fel kellett vágni darabokra. Eltűnődhetünk azon, hogy miért hozott Isten egy ilyen törvényt, hogy fel kellett darabolni a tulkot, amikor amúgy is az egész el fog égni? Miért kell dolgozni vele, hogy darabokra vágjuk, és úgy tegyük fel az oltárra elégetni? Azért, mert ezzel az Úr egy szellemi alapelvet akart nekünk megtanítani.

Amikor azt olvassuk, hogy „szánjátok oda testeteket élő áldozatul", nagyon könnyű azt mondani, „igen, Uram, Neked adom az egész testemet". Amikor azonban darabonként helyezed az oltárra, rájössz, hogy nem is olyan egyszerű. Tedd oda a nyelvedet, és mondd azt: „Uram, itt van a nyelvem. Soha többé nem akarom arra használni, hogy a saját akaratomat beszéljem. Sosem fogok ezzel a nyelvvel a feleségemmel úgy beszélni, ahogy nekem tetszik. Már az oltáron van. Sosem fogok ezzel a nyelvvel a férjemmel úgy beszélni, ahogy nekem tetszik, mert az oltáron van." Nagyon-nagyon kevés keresztyén van a világon, akik szellemben imádják az Atyát, mert nem teszik a nyelvüket az oltárra.

Ámen.