" Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka" (Jakab 1:17 ).
Isten tökéletes, sohasem változik és csak tökéletes ajándékot ad. Ezért, amikor Pünkösd napján az „ ismeretlen nyelven való szólás" ajándékát adta a gyülekezetnek, pontosan tudta, hogy mit csinál. A nyelvek „ajándéka"egy tökéletes ajándék volt. Isten nem változtatta meg időközben az ajándékról való gondolkozását, mivel Ő sohasem változik. Isten előre tudott arról a vitáról, ami majd körülveszi ezt az ajándékot a 20. században. Ennek ellenére úgy gondolta, hogy a gyülekezetnek szüksége van erre az ajándékra, hogy betöltse az elhívását.
Még az olyan fontos igazságoknak is, mint a Szentháromság, Krisztus Istensége, Krisztus ember volta és a Szent Szellem személye, ellene mondtak és vitatkoztak azokról a keresztyénség története során. Ezért nem lep meg bennünket, ha a „nyelvek" ajándéka körül is vannak viták.
Mindig a legjobb módszer pontosan leszögezni, hogy mit mond a Szentírás az egyes tanbeli kérdésekről. Nézzünk most meg - előítélet nélkül - minden verset a Bibliában a
„nyelveken szólás" témájáról:
1. Igazság
Jézus mondta:
„Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak…… betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak." (Márk 16:17)
Jézus azt mondta, hogy néhány jel fogja kísérni „ azokat, akik hisznek": nyelveken szólnak, démonokat űznek ki és betegeket gyógyítanak. Jézus nem mondta azt, hogy mindezek a jelek minden hívőt kísérni fognak. Azt viszont mondta, hogy ezek a jelek megtalálhatók lesznek „azoknak - a közösségében - , akik hisznek". Minden hívőnek tehát nem szükséges rendelkeznie mindezekkel az ajándékokkal. Még az sem szükséges, hogy minden gyülekezet rendelkezzen mindezekkel az ajándékokkal. Azonban megtalálhatók lesznek az egyházon belül az egész világon. A Szent Szellem szuverén joga eldönteni, hogy kinek adja az ajándékokat.
2. Igazság
" És megtelnek mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdenek szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nékik szólniuk….. zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül,
…álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak, mondván egymásnak: ….halljuk amint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait" (Ap.csel. 2:4, 7, 11)
Legelőször, amikor a hívőket betöltötte a Szent Szellem ők mindannyian beszéltek nyelveken. Azok a „nyelvek" olyan ismert nyelvek voltak, amit mások azonnal megértettek. Ezért ott nem volt szükség a magyarázat ajándékára.
Figyeljük meg a 4. versben, hogy a személyek voltak azok, akik elkezdtek nyelveken szólni és nem a Szent Szellem. Nem a szellem mozgatta a nyelvüket. A Szellem csupán a kijelentést adta nekik. Ők maguk beszéltek. A Szent Szellem nem cselekszik úgy, hogy elvenné a választás szabadságát tőlünk az ajándék működésekor. A helyzet ugyanis az, hogy a Szellem gyümölcse az „önkontroll". (Gal. 5.23). Csak a démonok által megszállt emberek veszítik el az önkontrolljukat. Akiket betöltött a Szent Szellem azok nagyobb önkontrollal fognak rendelkezni önmaguk felett, mint bárki más. "A próféta lelkek engednek a prófétáknak;" ( 1 Kor.14.32) .
3. Igazság
" Mert hallják, hogy ők nyelveken szólnak és magasztalják az Istent." (Ap.csel. 10:46 )
Kornélius házában mindenki, aki betöltekezett Szent Szellemmel, abban a pillanatban, amikor megtértek Krisztushoz, elkezdtek „nyelveken" szólni Istent magasztalva - nem emberekhez szóltak, mint ahogyan az Pünkösd napján történt.
4. Igazság
"És mikor Pál rájuk vetette kezét, száll a Szent Lélek ő rájuk; és szólnak nyelveken, és prófétálnak." (Ap.csel. 19.6 )
Amikor Pál a hívőkre helyezte a kezét Efézusban, a Szent Szellem rájuk szállt és
„nyelveken szóltak" ill. prófétáltak.
Figyeljük meg a következőket az „Apostolok cselekedeteiben " lévő példák alapján:
(a) Az Ap.csel. 2-ben a Szellemmel való betöltekezés a bemerítkezés után történt. Az Ap.csel. 10-ben bemerítkezés előtt töltekeztek be Szent Szellemmel.
(b) Az Ap.csel. 2-ben és 10-ben megkapták a Szent Szellemet, anélkül, hogy bárki rájuk helyezte volna a kezét. Az Ap.csel. 19-ben Pál kézrátétele után kapták meg a Szent Szellemet.
(Ez azt bizonyítja, hogy nincs egy általánosan használható minta a Szent Szellemmel való betöltekezésre. Megtörténhet bemerítkezés előtt vagy után, kézrátétellel vagy anélkül).
(c) Az Ap.csel. 8.14-18-ban, amikor a tanítványok Samáriában megkapták a Szent
Szellemet, ott nincs arról szó, hogy nyelveken szóltak volna. Simon mágus azonban látott valamilyen bizonyítékot (nem tudjuk, hogy mi volt az), ami miatt ugyanazzal a képességgel akart rendelkezni, mint Péter.
5. Igazság
"Mindenkinek azonban haszonra adatik a Léleknek kijelentése. Némelyiknek ugyanis bölcsességnek beszéde adatik a Lélek által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint; ….. Némelyiknek csodatévő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig lelkeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása; (1 Kor. 12.7 ,8, 10)
A nyelvek ajándéka „haszonra" van - a gyülekezet hasznára. Ezt 25 évvel Pünkösd után írta Pál, és a nyelvek ajándéka még mindig „haszonra" adatott a Szellem által.
6. Igazság
"De mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, amint akarja." (1 Kor.12.11 )
Talán ez a legvilágosabb igehely a Szentírásban arról, hogy a Szent Szellem szuverén módon dönti el, hogy kinek milyen ajándékot ad (beleértve a nyelvek ajándékát is). Nem szabhatjuk meg Neki, hogy kinek milyen ajándékot adjon.
7. Igazság
„ És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul; … nyelvek nemeit ." (1 Kor. 12.28 )
Isten az, aki valamilyen céllal adta a gyülekezetnek a nyelvek ajándékát. Ezért sosem állhatunk ellent ennek az ajándéknak, mert akkor Isten ellen hadakozóknak fogunk bizonyulni. Emlékezzünk rá, hogy Ő bölcsebb nálunk.
8. Igazság
"Avagy mindnyájuknak van-e gyógyításra való ajándéka? Vagy mindnyájan szólnak-e nyelveken? Vagy mindnyájan magyaráznak-e?" (1 Kor. 12.30 )
Nem minden hívő rendelkezik a nyelvek ajándékával éppen úgy, ahogyan nem minden hívő rendelkezik a gyógyítás ajándékával sem. Nyilvánvaló tehát, hogy Isten nem gondolja úgy, hogy a „ nyelvek" minden hívő számára fontos ajándék; legyen az szent vagy hatékony az Úr szolgálatában. Ha így lenne, akkor mindenkinek adta volna ezt az ajándékot.
9. Igazság
„Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom." (1 Kor. 13.1 )
Nyelveken szólni szeretet nélkül haszontalan dolog. Mindenki büszke, aki nyelveken szól és „lenézi" azokat, akik nem szólnak nyelveken. Ez azért van, mert hiányzik belőlük a szeretet. Az ilyen nyelveken szóló szeretetlen hívők olyan visszataszítóak Isten számára, mint egy hangos gongütés számunkra.
10. Igazság
" A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszűnnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik." ( 1 Kor. 13.8 )
Jézus visszajövetelekor, amikor eljön a tökéletesség, akkor nem lesz szükség többé a nyelveken szólásra. A mennyben éppen úgy nem lesz szükség „nyelvekre", ahogyan nem lesz szükség többé Biblia ismeretre vagy próféciára sem.
Tehát a „nyelveken szólás" egy adott időszakra szóló ajándék, amire csak a földön lesz szükség a tökéletlen állapot miatt. Ez a magyarázata annak, hogy Jézusnak miért nem volt soha szüksége a nyelvek ajándékára. Ez azért volt lehetséges, mert folyamatos és tökéletes közösségben élt az Atyával.
11. Igazság
"Mert aki nyelveken szól, nem embereknek szól, hanem az Istennek; mert senki sem érti, hanem lélekben beszél titkos dolgokat." (1 Kor. 14.2 )
Az itt említett nyelvek ajándéka egyértelműen különbözik attól, ami Pünkösd napján megnyilvánult. Ez az ajándék ugyanis nem „ emberekhez beszél, hanem Istenhez" és senki sem képes megérteni azt, hogy mit mond a nyelveken szóló.
12. Igazság
"Aki nyelveken szól, önmagát építi" (1 Kor. 14.4 )
A nyelvek ajándéka lehetőséget ad egy hívő számára, hogy szellemileg építse magát.
13. Igazság
"Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de inkább, hogy prófétálnátok; mert nagyobb a próféta, mint a nyelveken szóló, kivévén, ha megmagyarázza, hogy a gyülekezet épüljön?" (1 Kor. 14.5 )
Pál azt kívánta, hogy mindenki szóljon nyelveken. Ez egy másik vers, ami szintén világosan jelzi azonban, hogy nem minden hívő szól nyelveken.
Pál vágya itt ahhoz hasonlít, amikor arra vágyott, hogy bárcsak minden ember házasság nélkül élne, mint ő (amit ugyanabban a levélben korábban kifejtett -1 Kor.7.7). Pál hasznosnak látta az egyedül élést és ugyanúgy hasznosnak látta a nyelveken szólást is. Pál azonban világossá tette azt is, ahogy Isten szuverén módon csak néhány hívőnek adta az „egyedül élés ajándékát", ugyanolyan szuverén módon, mint ahogyan csak néhány hívőnek adja a „nyelvek ajándékának" adományát is. Ezért éppen olyan ostobaság minden hívőtől elvárni, hogy nyelveken szóljon, mint azt elvárni, hogy minden hívő egyedül élje le az életét!
A gyülekezeti összejövetelen sokkal hasznosabb prófétálni (az Isten beszédét szólni mások „bátorítására, épülésére és vigasztalására" (1 Kor. 14.3 ). Ha azonban a nyelveket meg is magyarázzák, az egyenlő a prófétálással.
14. Igazság
" Azonképpen ti is, ha érthető nyelven nem beszéltek, mimódon értik meg, amit szóltok? Csak a levegőbe fogtok beszélni….. Azért aki nyelveken szól, imádkozzék, hogy megmagyarázza." ( 1 Kor. 14.9 ,13)
A "nyelveken szólást" meg kell magyarázni, ha az egy gyülekezeti összejövetelen hangzik el.
15. Igazság
"Mert ha nyelvvel könyörgök, a lelkem könyörög, de értelmem gyümölcstelen. Hogy van hát? Imádkozom a lélekkel, de imádkozom az értelemmel is; énekelek a lélekkel, de énekelek az értelemmel is." (1 Kor. 14.14 -15)
Amikor egy személy nyelveken imádkozik, nem értheti, hogy mit mond. Pál azonban mégis azt gondolta, hogy sokkal inkább imádkozik és énekel „nyelveken" egy ismeretlen nyelven, mint az értelmével.
16. Igazság
" Hálát adok az én Istenemnek, hogy mindnyájatoknál inkább tudok nyelveken szólni;"
Pál hálás volt Istennek ezért az ajándékért, mert az a segítségére volt neki.
17. Igazság
"De a gyülekezetben inkább akarok öt szót szólani értelemmel, hogy egyebeket is tanítsak, mint tízezer szót nyelveken." ( 1 Kor. 14.19 )
A gyülekezetben mindig jobb egy ismert nyelven szólni.
18. Igazság
"A nyelvek tehát jelül vannak, nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek" (1 Kor. 14.22 )
A nyelveken szólás egy jel a hitetlenek felé, mint Pünkösd napján.
19. Igazság
"Azért ha az egész gyülekezet egybegyül és mindnyájan nyelveken szólnak, bemenvén az idegenek vagy hitetlenek, nem azt mondják-e, hogy őrjöngtök?" ( 1 Kor. 14.23 )
Teljesen őrültség nyelveken szólni egy gyülekezeti összejövetelen, ha senki sem érti, hogy mit mondasz. Ez nyilvánvalóan azt kell, hogy jelentse az emberek számára, hogy magányosan szóljanak nyelveken és nem akkor, amikor mindenki együtt imádkozik. Az utóbbi esetben ugyanis, nem hallanánk azokat az imádkozókat, akik érthető nyelven imádkoznak.
20. Igazság
" Hogy van hát atyámfiai? Mikor egybegyűltök, mindeniteknek van zsoltára, tanítása, nyelve, kijelentése, magyarázata. Mindenek épülésre legyenek. Ha valaki nyelveken szól, kettő vagy legfeljebb három legyen, mégpedig egymás után; és egy magyarázza meg:"
( 1 Kor. 14:26 -27)
Egy gyülekezeti összejövetelen csak két vagy három ember szólhat nyelveken és szükséges, hogy meg is magyarázzák. "A megmagyarázás nem azonos a "fordítással". A fordítás „szó szerint" történik, a magyarázás pedig „a nyelveken szólás tartalmának az elmondása valakinek a saját szavaival, kijelentés által".
21. Igazság
"Azért atyámfiai törekedjetek prófétálásra, és a nyelveken szólást se tiltsátok."
Ez egy következtetés. Nem kell tiltani a nyelvek ajándékának használatát, de ha ajándékra vágyunk, akkor inkább a prófétálás ajándékára vágyjunk.
Igazi vagy hamisítvány
Van bizonyos mértékű titok a nyelvek ajándékával kapcsolatban. Mindazok, akik megkapták ezt az ajándékot, becsületesen el kell azt ismerniük, hogy nem tudunk mindent róla, csak rész szerint van bennünk az ismeret. (1 Kor.13:12 ).
26 éve beszélek nyelveken, ezért engedjétek meg nekem, hogy néhány szót szóljak arra vonatkozóan, hogy a saját tapasztalatom alapján eddig mit értettem meg az ajándékról.
Amikor valaki nyelveken szól a szelleme (szíve) mond ki szavakat (közvetlenül a szívéből a szájához, kikerülve az elméjét) kiöntve a szívét Isten felé, ami vagy egy örömkiáradás vagy egy teher, ami szomorúságot vagy csüggedést okozott neki. Így felszabadul a szívén lévő nyomás. Ilyen módon épül valaki ez által.
Ahogyan korábban láttuk az Ap.csel 2.4-ben, ha valaki nyelveken szól, a személy maga az, aki szól és nem a Szent Szellem. A hívő mondja ki a szavakat, éppen úgy, amikor egy ismert nyelven beszél. Az egyetlen különbség csak az, hogy most nem egy ismert nyelven imádkozik, hanem az Úrra összpontosítva mondja ki a szavakat, egyenesen a szívéből, megkerülve az elméjét - tudva azt, hogy Isten érti a szívén lévő vágyakat és terheket, még akkor is, ha maga az imádkozó nem érti, hogy mit mond.
A lenyomás pillanataiban segít egy hívőnek leraknia a terhét, különösen akkor, ha az elméje túl fáradt ahhoz, hogy ismert nyelven imádkozzon. Nem tudjuk megmagyarázni, hogy ez hogyan működik, de működik.
Nézzük most meg a magyarázás ajándékát. Ahogyan már láttuk a nyelvek magyarázata egyenértékű a prófétálással. Ezért ezt az ajándékot rendszerint olyan személy kapja, aki a prófétálás ajándékával is rendelkezik.
Egy gyülekezeti összejövetelen, ha valaki nyelveken szól, valaki más pedig - a prófétálás ajándékával rendelkezők közül (rendszerint az egyik vén), ha Isten világosságában jár - az elméjében egy gondolati benyomást fog érzékelni, ha a "nyelveken szólás" valóban Istentől van. Kimondja a kapott gondolatot a saját szavaival, mivel az nem egy fordítás, hanem egy magyarázat.
Ha egy másik vén (aki a magyarázás ajándékával is rendelkezik) magyarázza meg a
„nyelveken szólást", a magyarázat ugyanaz lenne (jóllehet a vén azt a saját szavaival fogalmazta meg). Ebben az esetben mindkét vénnek tökéletes közössége lenne az Úrral.
Mivel egyetlen Istentől való kijelentés sem mondhat ellent a Bibliában leírtaknak, a magyarázat is összhangban lesz a Szentírással, éppen úgy, mint ahogyan minden igaz prófécia is összhangban van a Szentírással.
Néhányan, akik a szellemi ajándékokkal kapcsolatban szkeptikusok, ezt a kérdést tették fel: egy „nyelveken szólás", amit egy gyülekezeti összejövetelen megmagyaráztak és felvettek magnókazettára, valaki mást (a magyarázás ajándékával rendelkező személyt) egy másik helyen megkérnek arra, hogy magyarázza meg azt, a magyarázat ugyanaz lesz, mint az előző esetben? A válasz a következő: ez lehetséges, ha mindkét magyarázó az Úr gondolatának tökéletes megértésével rendelkezik. Ha a magyarázat a tartalmát tekintve eltér (és nem csak a szavakat illetően), az csak azt
jelezné, hogy az egyik vagy mindkét magyarázó nincs tökéletes közösségben az Úrral, hogy tökéletesen megértse az Ő gondolatát. Ez nem abnormális, mivel nincs olyan hívő a világon, aki ilyen tökéletes közösségben lenne az Úrral, hogy tökéletesen ismerje az Ő gondolatát.
A következő példa kétséget kizáróan bizonyítani fogja ezt a tényt. Tételezzük fel, hogy egy összejövetelen el kell mondanod egy különleges üzenetet, amit úgy érzel, hogy egy Úrtól való teher a szíveden arra az összejövetelre vonatkozóan. Ha mégsem tudod átadni az üzenetet azon az összejövetelen és valaki más beszél helyetted, akkor ő ugyanazt az üzenetet adná át (a saját szavaival), ami a te szíveden volt. Ha az a testvér nem ugyanazt az üzenetet adja át, mint ami a te szíveden volt, az azt jelezné, hogy közületek valaki nem rendelkezett az Úr gondolatának tökéletes megértésével azon az összejövetelen. Láthatjuk, hogy a hívők hibázhatnak az ilyen próbában még akkor is, ha egy üzenetet egy ismert nyelven adnak át.
Ezért mondja nekünk a Biblia, hogy még egy prófétai üzenetet is ítéljük meg (1 Kor.14.29). Hasonlóképpen meg kell ítélnünk minden „nyelveken" elmondott üzenetet és annak „magyarázatát" is. Mit kell megítélnünk ilyen esetben? Azt, hogy a szellemünk bizonyságot tesz-e arról a kijelentésről (prófécia, nyelvek és nyelvek magyarázata)? Megegyezik-e a Szentírással (az Úrtól van) vagy nem?
Az 1 János 4.1 figyelmeztet bennünket, hogy ne higgyünk minden szellemnek, hanem
„vizsgáljuk meg vajon az a szellem Istentől van-e?" Ezért ha bármikor nyilvános
„nyelveken szólást" vagy magyarázatot hallunk, meg kell vizsgálnunk azt a szellemünkben. Hallhatunk sok - nem Istentől való - "természetfeletti kijelentést". Minden esetben el kell utasítanunk egy próféciát (vagy annak bármelyik részét), egy "nyelveken szólást", vagy egy magyarázatot, ha a szellemünkben azzal kapcsolatban bármi okból bizonytalanságot, zavart érzünk.
Minden természetfeletti jelenség megvizsgálás nélküli elfogadása nem normális, ami nagy zavarokat okozott a keresztyénségnek ebben a századában, és ugyanakkor az Úr nevének szörnyű megcsúfolását eredményezte.
Ha megnézzük az összes esetet az „Apostolok cselekedetei könyvében", akkor a következő eredményre jutunk:
(a) a nyelveken szólás minden esetben, spontán módon történt;
(b) mindenki mindenféle tiltás nélkül szólhatott nyelveken;
(c) nem volt soha semmi előzetes befolyásolás, unszolás vagy útmutatás arra vonatkozóan, hogy valaki hogyan szóljon nyelveken.
Ma azonban, a legtöbb helyen, a fenti jellemzőkből egy sem fedezhető fel. Csak ahol a nyelvek ajándékai spontán módon nyilvánulnak meg, mindenféle előzetes beavatkozás nélkül, azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az hiteles lehet.
Az általam hallott összes „nyelveken szólásnak" csak a kisebb százalékáról tett bizonyságot a szellemem, hogy az hiteles. Úgy érzékeltem, hogy a nagyobb része egy kísérlet volt az ajándék utánzására, hogy elfogadják mások a csoportban vagy hatást gyakoroljon rájuk. Egy kis része még démonikus eredetű is lehetett. Az észrevételem azon a gyümölcsön ill. eredményen alapul, amit sok ember életében láttam sok országban. Nyelveken szólni és énekelni gyakran a „ magamutogatás" formájaként jelent meg sok gyülekezetben, a magamutogatás pedig a csecsemőkor jellemzője.
Az is bizonyított tény, hogy a mostani időkben a hívőket azok az igehirdetők és pásztorok használták ki maximális pénzügyi haszon elérése érdekében, akik azt állítják magukról, hogy „ nyelveken szólnak". A legtöbb szekta a 20. században nyelveken szóló csoportokból alakult.
Azt tanácsolom minden hívő számára, hogy "kerüljék el az olyan gyülekezeteket, ahol fontosnak tartják a nyelveken szólást és a gyógyítást, mert közülük sokan veszélyes szélsőségekbe mennek bele és rendszerint nincsenek szellemi módon gondolkodó vezetőik. Helyette olyan gyülekezeti közösséget keressenek, amelyek elsődlegesen a szentséget és a tanítvánnyá tételt hangsúlyozzák , de elfogadják a nyelveken szólás hiteles ajándékát és nem vágynak a pénzetekre és nem azt keresik, hogyan kontrollálják az életeteket."
Hadd hangsúlyozzam, hogy használnunk kell a Szent Szellem által megújított elménket, ha pontosan meg akarjuk érteni Isten akaratát és az Ő szavát. Sok hívő hajlamos lebecsülni az elméjét. Az elménk hasonló kell, hogy legyen egy feleséghez. Nem neki kell a ház fejének lenni, de tudomásul kell venni a létezését. Jézus a mi férjünk és a fejünk. Az elménk kell, hogy neki engedelmeskedjen a szívünkön keresztül.
Röviden összefoglalva egy józan tanács a „ nyelveken szólással" kapcsolatban:
"Ha megkapod a nyelvek ajándékát, fogadd el azt és gyakorold. Mondd ki a szíveden lévő szavakat Isten felé, amikor bárhol egyedül vagy vele, különösen, amikor a szíved nyomás alatt van (teljesen el vagy csüggedve) vagy túlcsordul az örömtől. Ha nem kaptál ilyen ajándékot ne aggodalmaskodj amiatt. Legyél azonban nyitott az Úr felé, hogy bármikor megkaphasd azt. Ne aggodalmaskodj, és ne menj bele őrültségekbe, hogy megkapd azt. Isten meg fogja adni neked, ha azt akarja, hogy rendelkezz azzal anélkül, hogy bármi őrültségbe belemennél. Ezzel egy időben ne hidd el azt, hogy minden, amit a keresztyénségben látsz és hallasz az a Szent Szellem megnyilvánulása. Mindent vizsgálj meg. Használd az Istentől kapott megkülönböztető képességedet. Ha nem rendelkezel a nyelvek ajándékával, ne tekintsd magad másodrangúnak azokhoz képest, akik rendelkeznek vele. Ha pedig rendelkezel ezzel az ajándékkal, ne képzeld azt, hogy az szellemivé és magasabb rendűvé tesz téged azokhoz képest, akik nem rendelkeznek azzal. (Pál és a korinthusi keresztyének is beszéltek nyelveken, de Pál egy szellemi óriás volt, a korinthusiak
