Újszövetségi minta

Írta :   Zac Poonen Kategóriák :   A templom
Article Body: 

Az Indiában elkezdett munkánk legelején eldöntöttük, hogy a szolgálatunkban minden tekintetben az Újszövetségben látható mintát szeretnénk követni - és nem azt, amit a körülöttünk lévő gyülekezetekben látunk.

Az első században az Úr apostolokat, prófétákat, evangélistákat, pásztorokat és tanítókat használt az egyháza építésére (Ef. 4.11). Azért imádkoztunk, hogy mindezek a szolgálatok álljanak rendelkezésre Indiában az egyház építésére a mi napainkban is.

Apostolok : Az apostolok voltak azok, akik gyülekezeteket plántálták és véneket állítottak be (Ap.csel. 14.23). Ők voltak a vének szellemi atyái és lerakták az általuk létesített gyülekezet alapjait. Nem hoztak létre felekezetet a gyülekezeteikből, hanem minden gyülekezetnek megengedték, hogy önkormányzó (autonóm) legyen. Sehol nem láttunk a körülöttünk lévő gyülekezetekben apostoli szolgálatot. Amit láttunk Indiában az többnyire kétféle ember-alkotta gyülekezeti kormányzási rendszer volt:

1. A piramis rendszer. Ez egy központilag kontrollált rendszer, aminek a feje egy pápa, egy szuperintendáns vagy egy elnök, aki alatt püspökök, azok alatt pedig a pásztorok vannak, akik a gyülekezeteket működtetik. Ezeket a pozíciókat választással töltik be! Pontosan ezt a hierarchikus mintát követi az üzleti világ.

2. A független rendszer. Ebben a rendszerben minden egyes gyülekezet teljesen független és senkinek sem tartozik felelősséggel. Egy választott testület hív meg egy biblia-iskolai képesítéssel rendelkező embert, hogy legyen a fizetett pásztoruk. Néhány év után ez a pásztor találhat magának egy nagyobb gyülekezetet, ahol jobb fizetést kaphatna - és ezért oda szeretne menni. Ekkor a testület meghirdeti ismét az állást és talál egy másik pásztort a gyülekezetükbe!

Egyik rendszerben sincsenek szellemi atyák - csak választott és fizetett vezetők. Mi elvetettük mindkét ember-alkotta rendszert és úgy döntöttünk, hogy az Újszövetségben leírt apostoli mintát követjük.

Próféták: A próféták (1 Kor. 12.28) voltak azok, akiknek a szolgálata felfedte a titkos bűnöket és a gyülekezeten belüli elhajlásokat, és ők határozták meg a bajok orvoslásának módját is. (1 Kor. 14.25). Az ő szolgálatuk volt a gyülekezet megvédése, bátorítása és felépítése (1 Kor. 14.3). Ilyen prófétai szolgálat azonban ritkán látható a napjainkban. Akiket láttunk, azok hamis próféták voltak, akik megtévesztették a hívőket az önteltségükkel előre megmondva nekik a jövőjüket (ahogyan a jövendőmondók teszik). Az Úr megvédett minket az ilyen csalóktól és igazi prófétai szolgálatot adott közöttünk.

Evangélisták: Az evangélisták voltak azok, akik az embereket Krisztushoz vezették és bevitték őket a helyi gyülekezetbe. Manapság azonban azt látjuk, hogy az "evangelizációs hadjáratokat" hangsúlyozzák, ahol azokat, akik Krisztushoz jönnek, nem gyűjtik össze és nem építik be őket egy Újszövetség szerint működő helyi gyülekezetbe. A legtöbb megtért, akiket az Apostolok cselekedete könyve feljegyez, személyes evangelizáció által jöttek Jézushoz és a gyülekezetbe. És Isten adott nekünk néhány nagyszerű evangélistát, akik nem csak Krisztushoz vezetik az embereket, hanem be is építik őket a helyi gyülekezetbe. Arra is bátorítjuk a testvéreket, hogy imádkozzanak a Szent Szellem vezetésével a körülöttük lévő emberekért, akik keresik az Istenfélő életet. Az Úr megválaszolta ezeket az imákat és sok tanítványt adott a gyülekezeteinknek. Amikor először összejöttünk a házamban 1975-ben csak négy család volt ott, de Isten azt követően - a világ minden részéből - sok ezerrel növelte azt, és ebből a legtöbb a személyes evangelizálás által történt.

Pásztorok: A pásztor az Ef. 4.1 szerint egy ajándék, ami a gyülekezet számára adatott és nem egy gyülekezet vezetőnek a címe (mint ma a gyülekezetekben). Az Újszövetségi gyülekezetek vezetőit véneknek hívták - nem pásztoroknak - és ott mindig egynél több vén volt minden gyülekezetben. Ezért eldöntöttük, hogy minden gyülekezet, amiket az Úr plántálna rajtunk keresztül, azokban több (min. kettő) vén legyen. Időnkét várnunk kellett valamennyi időt, mielőtt olyan embereket találtunk, akik megfeleltek a vének minősítésének. Azonban az Úr fokozatosan adott nekünk Istenfélő véneket, hogy vezessék a gyülekezeteket. A véneken kívül túl szükségünk van azonban több pásztorra minden gyülekezetben, hogy segítsenek a nyáj pásztorlásában. Jézus példája azt mutatta számunkra, hogy egy ember hatékonyan csak 12 embert tud pásztorolni. Ezért egy 120 tagú gyülekezetben legalább 10 pásztorra van szükség. Isten sok pásztori szívvel rendelkező embert adott nekünk, hogy gondoskodjanak a bárányokról és a nyájról, de nem sikerült elérnünk azt az arányt, hogy minden 12 emberre egy pásztor jusson.

Tanítók: A tanító feladata az Újszövetségben a hívők tanítása, hogy"megtegyenek mindent, amit Jézus parancsolt" (Máté 28.20) . Ők nem értelmezték a Szentírást akadémiai (elméleti) szinten. A tanításuk mindig gyakorlatias volt és az volt a céljuk, hogy az Úr parancsolatainak való engedelmességre tanítsák az embereket - olyan parancsolatoknak, mint "ne légy haragos, ne táplálj vágyakat az asszonyok iránt, szeresd az ellenségeidet, ne keresd emberek tetszését, ne szeresd a pénzt", stb., (Máté 5.22,28,44; 6.1-18,24). Sosem hallottunk semmiféle tanítást ezekről az igazságokról a körülöttünk lévő gyülekezetekben. Isten azonban adott nekünk olyan tanítókat, akik megtanították a hívőket arra, hogy az Úr ilyen parancsolatainak engedelmeskedjenek.

A munkások pénzügyi támogatása : Az Újszövetségben az Úr munkásait kétféle módon támogatták pénzügyileg: néhányukat a hívők támogattak az ajándékaikkal, míg mások, mint Pál is,másokat támogatott. Indiában azonban majdnem minden keresztyén munkás vagy egy gyülekezet fizetett munkása vagy hívők ajándékaival támogatott munkás volt. Ezért Indiában óriási szükségét láttuk annak, hogy valamennyi munkás másokat támogasson és ezáltal mutassa be az - Újszövetségben látható - másik támogatási módszert, hogy így helyreálljon az egyensúly. Ezért én eldöntöttem, hogy saját szolgálatomat támogatom és az Indiában lévő gyülekezetek felé, mint önkéntes szolgálok. Azt is eldöntöttem, hogy nem szeretnék kapni semmiféle szerzői jogdíjat a

könyveim és az audio kazettáim után, amiket a gyülekezet kiadott. Arra bátorítottam a vén társaimat is, hogy ők is kövessék a példámat. Megláttuk Isten nagy csodáját, hogy most több mint 70 vén van az Indiában lévő gyülekezetekben, akik önként szolgálják az Urat sok év óta. És néhányak közülük India legszegényebb falvaiban szolgálnak.

Beszámolók : Az Újszövetség sok levelet tartalmaz, amiket az apostolok írtak. De ők soha nem írtak a munkájukról semmiféle beszámolót azokban a levelekben. És nem is kértek pénzt, hogy támogassák magukat vagy szolgálatukat. De majdnem minden keresztyén szervezet (amelyeket ismerünk) rendszeresen küld beszámolókat a munkájukról - és szemtelen módon pénzt kérnek az emberektől. Mi eldöntöttük, hogy az apostolok példáját követjük - és soha nem küldünk semmiféle beszámolót vagy fényképeket a munkánkról, és nem célozgatunk a pénzügyi szükségeinkre senki felé, egyedül a mennyei Atya felé. Ezt az irányvonalat követtük attól fogva, hogy elkezdtük a munkát 1975-ben - és Isten bőségesen betöltötte minden szükségünket. Pál a munkájáról szóló beszámolót csak a munkatársaival osztotta meg - és mi hasonlóképpen teszünk.

Közösség : A közösség és az egység az Ő tanítványai között elsődlegesen Jézus imaterhe volt (János 17). És ez volt az apostolok feladata is. A legtöbb körülöttünk lévő gyülekezet a tevékenységet hangsúlyozza - összejövetelek és még több összejövetel - és nincs közösség és egység. Számunkra is érték az összejövetel, de azt érezzünk, hogy a közösség fontosabb. Ezért mi 'piknikeket' (kellemes közösségeket) szerveztünk és más olyan elfoglaltságokat, amik által jobban megismerhetjük egymást. Ezeken a piknikeken játszunk a fiataljainkkal, a gyerekekkel és így elmélyítjük a közösséget egymással. Így építettünk mélyebb közösséget, ami értékes és semmi máshoz nem hasonlítható.

Sok más ehhez hasonló terület is volt, ahol a körülöttünk lévő gyülekezetektől eltérő módon tettünk dolgokat. Egy harc volt új utat törni, hogy dolgokat új módon tegyünk és visszatérjünk az Újszövetség gyakorlatához. Éreztük a Sátán heves ellenállását és sok keresztyén kritizált minket. Isten azonban velünk volt - és ez volt a legfontosabb, ami számított.