Istennek szüksége van olyan asszonyokra ma, akik az életükkel hűen kiábrázolják azt a dicsőséget, amit Isten eredetileg Éva teremtésekor akart, hogy az megnyilvánuljon egy asszony által.

Az asszony, mint a férfi segítőtársának dicsősége

Isten azzal a céllal teremtette Évát, hogy egy hozzáillő segítőtársa legyen egy férfinek. (1 Móz. 2:18). Ennek a szolgálatnak a dicsőségét mutatja, hogy a segítőtárs (pártfogó) megnevezést használta Jézus a Szent Szellemmel kapcsolatban is (János 14:16)!

Ahogyan a Szent Szellem láthatatlan és csendes, de mégis erőteljes módon segíti a hívőket, az asszonyt azért teremtette Isten, hogy a férfi segítőtársa legyen. A Szent Szellem szolgálata egy 'színfalak mögötti" szolgálat. Így kell ennek lenni az asszonyok esetében is.

Jézus élete példa az asszonyok számára is; Isten Igéje ugyanis azt mondja, hogy a férfi az asszony feje, pontosan úgy, ahogyan Isten (az Atya) feje a Krisztusnak (1 Kor. 11:3). Jézus mindig az Ő Atyjának való engedelmességben cselekedett. Egy istenfélő nőtestvér hasonló módon fog cselekedni a férjével kapcsolatban. Éva elkövette azt a hibát az Édenkertben, hogy nem egyeztetett a férjével mielőtt meghozott egy döntést. Ezért a Sátán megtévesztette őt. (1 Tim. 2:14). Éva bukásából tanulva Isten arra hívja a keresztyén asszonyokat, hogy tegyék nyilvánvalóvá a dicsőséget a férjeik felé az engedelmesség által, pontosan úgy, ahogyan Jézus engedelmes volt az Atya felé, és ahogyan a gyülekezet engedelmes a Krisztusnak (Ef. 5:24).

A bűn Lucifer lázadása által jött be a világmindenségbe, az üdvösség pedig Krisztus engedelmessége által. Az Isten hatalmának való alázatos engedelmesség szelleme a leghatalmasabb erő, ami létezik a világmindenségben - mivel az Krisztus szelleme. Az a szellem győzte le az összes lázadó szellemet a kereszten. Amikor egy asszony engedelmeskedik a férjének, akkor valójában Isten Igéje hatalmának engedelmeskedik, ami megparancsolja az asszonynak, hogy így cselekedjen; és akkor ő a világmindenségben lévő leghatalmasabb erővel kerül kapcsolatba. Még a megtéretlen férjét is képes megnyerni ezen erő által. (1 Péter 3:1-2). Ha az asszony az engedelmesség szellemében él a földi élete során, akkor győztes lesz és jogot szerez arra, hogy Jézussal együtt uralkodjon az örök korokon át. (Jel. 3:21).

Ez az a terület, ahol ma is megtéveszti a Sátán az asszonyokat. Ahogyan bűnbe vitte fellázítva az angyalokat, úgy viszi bűnbe az asszonyokat is - a lázadás szelleme által. Egy lázadó feleség egy terméketlen földdé változtatja át az otthonát, ami rosszabb, mint bármilyen sivatag. (ez vehető ki a Péld. 21:19-ből). Egy erkölcsös, engedelmes feleség viszont megkoronázza a férjét, mint királyt és így átváltoztatja az otthonát egy királyi palotává. (Péld. 12:4). Szellemileg szólva a te otthonod is lehet egy királyi palota, vagy lehet egy sivatag. Minden azon múlik, hogy milyen feleség vagy. Nem csoda, hogy amit Isten a legtöbbre értékel, az az alázatos és szelíd szellem (1 Péter 3:4).

A Péld. 31:10-31 ugyanezeket a jellemzőket írja le egy erkölcsös asszonyról. A szívét, a keze munkáját és a beszédét tökéletesnek írja le.

Semmit sem szól a testi szépségről, vagy a női bájakról, ezeket ugyanis értéktelennek és megtévesztőnek tartja az ige (30. vers). Csodálatos lenne, ha minden asszony, fiatal lány, de különösen a fiatalemberek a házasság előtt gondolnának erre.

Az erényes asszony úgy van leírva, mint akinek istenfélő szíve van (30. vers). Ez alapvető dolog az egész élete számára. A kezeivel munkálkodik, ruhákat varr, ételt főz, fákat ültet és segíti a szegényeket (13-22 versek). Mindig kedvesen és bölcsességgel szól (26. vers). Az istenfélő asszony keményen dolgozik és kedves - még ha nem is csodaszép. Isten dicsősége a tiszta szívén, érdes kezein és szelíd beszédén keresztül nyilvánul meg (a világi asszonyoknak ezzel ellentétben tisztátalan a szívük, finom a kezük és durva a beszédük!). Azt várja el Isten az asszonyoktól ma, hogy ezek által kifejezzék Isten dicsőségét.

Feleségként, az ilyen asszony egy igazi segítőtársa a férjének. „ Jóval illeti őt és nem gonosszal, az ő életének minden napjaiban" (12. vers). Más szavakkal, sosem veszíti el az első szeretetét a férje iránt. Összehangolja a szakmáját és az életére kapott elhívását, és bevételi forrásait saját otthonában végzett csendes munkával egészíti ki, takarékos és óvatos a kiadásokkal, hogy ne pazaroljon pénzt. Az otthoni felelősséget illetően könnyít a férje terhén, hogy ő szolgálhasson a „kapuban" (városi elöljáróságban) az Úrnak. (23-27 versek). Nem csoda, hogy a férje dicséri őt és azt mondja: a világ összes asszonya között (beleértve a női miniszterelnököket és az igehirdetőket is), ő a legkiválóbb (29. vers). Az ilyen asszony méltó a nyilvános dicséretre is (31. vers), mert megértette az asszonyi elhívás dicsőségét.

Az Újszövetség a legnagyobb hangsúlyt a 'szentek szolgálatára' helyezi az otthonunkban. „Szívesen osztja meg a házát azokkal, akiknek élelemre vagy éjszakai szállásra van szüksége … és szokása, hogy vendégeket hívjon ebédre a házához" (1 Péter 4:9; Róma 12:13 - LB). Az otthoni vendéglátás az elsődleges felelőssége a feleségnek. A próféta jutalmát kaphatja anélkül, hogy maga próféta lenne, pusztán a prófétának az otthonában való vendéglátása által (Máté 10:41). Jutalomban fog részesülni Jézus legkisebb tanítványai iránt mutatott vendégszeretetéért is (Máté 10:42). Egy apostolt befogadni az otthonunkba az olyan, mintha Jézust magát fogadnánk be (Máté 10:40). Hasonlóképpen, Jézus nevében befogadni egy gyermeket az is egyenértékű Jézus befogadásával (Máté 18:5). Micsoda fantasztikus lehetőségek nyílnak egy nőtestvér számára a vendéglátás szolgálata által! A korai keresztyének (akiknek Pál és Péter a vendéglátással kapcsolatban írt), mindent összevetve nagyon szegények voltak. Egyszerű étel és egy hely az alvásra valahol a földön, ez volt minden, amit kérhettek, hogy a szentek ajánljanak fel nekik. Ha a hívők emberek tetszését keresik, akkor úgy érzik, hogy ők nem lehetnek vendéglátók mindaddig, míg nem képesek drága étellel és nagyszerű szállással szolgálni. Az 1 Tim. 5:10 ír róla, hogy az első században még a szegény özvegyek is szolgáltak a szentek felé a házukban!

Isten dicsősége meglátszik egy asszonyon, akinek az elhívása az, hogy háziasszony legyen.

Az anyai elhívás

Ádám 'Évának' hívta a feleségét, mert egy anya volt. Isten jelenlétének tiszta világosságában az Édenben Ádám tisztában volt vele, hogy mi volt az ő feleségének a szolgálata. Éva is tudta ezt. A bűn és az emberi hagyományok (a Sátán befolyásolása által) azonban most elhomályosítják az asszonyok értelmét és már nem látják az anyai szolgálat dicsőségét. A gyereket most sátáni elnevezéssel 'balesetnek' hívják, holott Isten 'ajándéknak' tartja azt. (Zsolt 127:3). 'Kellemetlenségnek' is tekintik őket, holott Isten 'áldásnak' tekinti őket. (Zsolt 127:5; 128:4) Ez még egy további jele annak, hogy milyen messze távolodtak el Istentől - még az ún. keresztyének is - és válnak sátánivá a gondolkozásukban!

Timótheus anyja, Euniké azonban teljesen más volt. Világosan látta az elhívását annak ellenére, hogy a férje nem volt hívő (Ap.csel. 16:1). Ez nem törte le az ő hitét. Egy 'őszinte hitű' asszony volt (2 Tim. 1:5), aki ismerte és tanította Isten Igéjét Timótheusnak (2 Tim. 3:14-15); és ami ennél is több - egy őszinte hitet is átadott neki. Timótheusnak olyan otthona volt, ahol az anyja lehetővé tette számára, hogy a 'hit' tiszta levegőjét lélegezze be a hitetlenség mérgező gőzével teli világ közepette. Valószínűleg gyakran látta az anyját imádkozni és dicsérni Istent, bízva Istenben a nehéz helyzetekben és sosem zsörtölődött és panaszkodott - mivel ezek nem tartoznak egy „őszinte hívő" jellemvonásai közé. Nem meglepő, hogy amikor Timótheus felnőtt apostol lett, Pál apostol közeli munkatársává vált. Az anyja munkája végül is gyümölcsöt termett.

Ez egy kihívás kellene, hogy legyen minden 21. századi anya számára. Euniké, Timótheus anyja többet tett az Úrért és a gyülekezetért azáltal, hogy egy első osztályú anya volt otthon 16-20 éven át, mint amit megtehetett volna azáltal, hogy igehirdetőként utazott volna a világban 100 éven át! A legújabb korban hallottunk Susannah Weslyről, aki 15 gyermek anyja volt. A szükség nem kerülte el az otthonukat és néhány gyermeke meg is halt, de a többieket Isten félelmében nevelte fel, mindegyiket személyesen tanítva. Egyik fia John Wesly felnőtt korában hatalmas eszköz lett Isten kezében. A világon mindenhol milliók kaptak áldást az elmúlt két évszázad alatt a munkája és írásai által. Susannah Wesley sosem tudta volna tört részét sem megtenni annak, amit a fia megtett, még akkor sem, ha elhanyagolta volna az otthoni munkáját és elment volna dolgozni, hogy több pénzt keressen, bibliatanítóként vagy evangélistaként utazva be a világot.

A férfiak és asszonyok szolgálatáról szólva Pál azt mondja Timótheusnak, hogy jóllehet az asszonyok nem lehetnek sem tanító szolgálók, sem vének, de lehet egy anyai szolgálatuk. (1 Tim. 2:12-15). A levél összefüggésében nyilvánvaló, hogy Pál úgy tekint az anyai szolgálatra, mint egy gyülekezeti szolgálatra. Ez a második szolgálat, amire Isten hívja az asszonyokat, hogy legyenek istenfélő anyák a gyermekeik számára.

Timótheus látta ezt a dicsőséget a saját gyermekkorában otthon. Neki meg kellett ezt tanítani másoknak is Efézusban.

A férfiak túltesznek az asszonyokon az élet minden területén, de az asszonyok, mint 'anyák' utolérhetetlenek és egyedülállóak. Ez önmagában megmutatja, hogy mire teremtette Isten az asszonyokat. Azok az anyák, akik elhanyagolják a gyermekeiket, hogy több pénz keresése miatt dolgozni menjenek (hogy jólétben éljenek), vagy talán még igehirdetők is legyenek, kétség kívül szomorú tapasztalatot szereznek majd, mert később az életükben látni fogják a gyermekeik szenvedését egy és más dologban, ami a korai éveikben való elhanyagolásuk eredménye. Ilyenkor már nem tehetnek semmit, csak bánhatják. Ez egy figyelmeztetés lenne az anyák fiatal generációja számára. Ha egy anya azért megy dolgozni, hogy pénzt keressen a család anyagi szüksége miatt, az ilyen család számára Isten bizonyára egy különleges kegyelmet fog adni, de ahol a motiváció a jólét és egy magasabb életnívón való élés, ott csak romlást arathat le, mivel Istent nem lehet becsapni (Gal. 6:7-8)).

Legyen minden anyának nyitva a szeme, hogy meglássa az elhívása dicsőségét.

Az asszony dicsősége Krisztus bizonyságtevőjeként

Egy asszony elsődleges bizonyságtétele Krisztusról, ahogyan azt láttuk, hogy egy férfi segítőtársa és a gyermekeinek anyja legyen, de Isten elhívhatja őt arra is, hogy a szájával is bizonyságot tegyen. Isten sosem hívott el egy asszonyt az újszövetségi korban, hogy apostol, próféta, evangélista, pásztor vagy tanító legyen! Prófétanők voltak az ószövetségi korban, az utolsó Anna volt. Az Újszövetségben (Pünkösd napja után) az egyetlen prófétanő Jezabel, a hamis prófétanő (Jel. 2:20). Minden asszony, aki azt állítja ma, hogy prófétanő vagy igehirdető, ebből adódóan ő Jezabelnek egy követője. Ne engedjétek, hogy bárki megtévesszen titeket ebben a dologban. Isten minden 'Illésének" ellene kell állni és le kell leplezni az ilyen 'Jezabeleket' (1 Kir. 21:20-23). Az Újszövetségben az asszonyok alkalmanként prófétálhatnak, mint Filep lányai is tették. Azonban egyértelmű, hogy ezek a nőtestvérek nem prófétanők voltak. Isten, amikor egy üzenetet akart átadni Pál apostolnak a Filep házában való tartózkodásakor, akkor nem használta Filep egyik lányát sem, hanem elhívott egy prófétát, Agabust 50 mérföld távolságból (Ap.csel. 21:8-11). Jézus sosem hívott el egy asszonyt, hogy legyen az Ő apostola, mivel Ő sosem akarta, hogy egy asszonynak hatalma legyen a férfi felett. (1 Tim. 2:12). Jóllehet, hogy a fent felsorolt szolgálatok egyike sem lehetséges az asszonyok számára, sok más módon viszont bizonyságot tehetnek az Úrról.

Mária Magdaléna volt a feltámadott Krisztus első bizonyságtevője. Ő nem evangélista volt, hanem egy hittel teljes bizonyságtevő, aki bizonyságot tett arról, amit látott és tapasztalt. Minden asszonynak be kellene töltekeznie Szent Szellemmel és tűzzel (mint Mária és más asszonyok Pünkösd napjaiban) annak érdekében, hogy egy ilyen bizonyságtevője legyen Krisztusnak. (Ap.csel. 1:8-14). Az indiai kultúra korlátozásai sok indiai asszonyt akadályoznak abban, hogy férfiak szájából hallják az evangéliumot. Csak a Szent Szellemmel betöltekezett asszonyok tudják elérni őket. Minden istenfélő nőtestvérnek a Krisztusban ezért hordoznia kellene azt a felelősséget, hogy átadja az evangéliumot azoknak, akikkel kapcsolatba kerül: rokonok, barátok, szomszédok, női szolgák stb.

Az Újszövetség azt tanítja, hogy egy asszony imádkozhat és prófétálhat a gyülekezetben is, feltéve, hogy befedi a fejét (1 Kor. 11:5). Az ima az egyik fő szolgálat, amire minden nőtestvér odaszánhatja magát, a gyülekezet építése érdekében. Isten bizonyára azokat az asszonyokat keresi ma, akik titkos imában elkötelezik magukat Isten akaratának teljesítésére. Az asszonyok prófétálhatnak is. Az Ap.csel. 2:17-18 egyértelműen kijelentette, hogy amikor a Szent Szellem kiáradt, a férfiak és az asszonyok is prófétáltak. Ez az asszonyok kiváltságának a része az újszövetségi időben. Megoszthatják Isten szavát az engedelmesség szellemében a gyülekezeti összejövetelen, feltételezve, hogy nem próbálnak meg tanítani (1 Tim. 2:12). Idősebb asszonyokat azonban bátorítani kell, hogy tanítsák a fiatalabb nőtestvéreket gyakorlati dolgokra a háztartásuk vezetésében (Tit. 2:4-5). A 'szolgáló' az egyik legnagyobb ajándék, amit Isten ad a gyülekezetben (1 Kor. 12:28). Minden nőtestvér - fiatal és idős - keresheti ezt az ajándékot, hogy tudjanak segíteni a gyülekezetben különféle gyakorlati dolgokban. Sok ilyen istenfélő nőtestvér volt a korai gyülekezetekben („Fébé sokak szolgálója volt" - Róma 16:1-2; lásd a 3, 6, 12 verseket is). Isten vágyik rá, hogy sok ilyen szolgáló legyen ma is a gyülekezetekben.

Az asszony fejének befedéséről az 1 Kor. 11:1-16 azt tanítja, az azt jelképezi:

(a) hogy a férfi dicsősége be legyen fedve a gyülekezetben (7. vers).

(b) hogy az asszony dicsőségét is be kell fedni a gyülekezetben (15. vers) - mivel egy asszony hosszú haja a saját dicsősége.

(c) hogy az asszonynak engedelmeskednie kell a férfi hatalmának (10. vers) - akár férj, atya vagy vén.

Egy asszony Krisztus hittel teljes bizonyságtevője lehet az öltözködése által is. A Szent Szellem arra ösztönzi az asszonyokat, hogy egyszerűen és diszkréten öltözködjenek. „A z asszonyok tisztességes öltözetben, szemérmetességgel és mértékletességgel ékesítsék magokat; nem hajfonatokkal és arannyal vagy gyöngyökkel, vagy drága öltözékkel, hanem, amint illik az istenfélelmet valló asszonyokhoz, jó cselekedetekkel" (1 Tim. 2:9-10; 1 Péter 3:3). Az öltözet célja, hogy elfedje a női testet és nem az, hogy szabaddá tegye azt. Egy istenfélő nő sosem engedheti meg, hogy egy szabó a világi nők divatja szerint szabja és alakítsa a ruháját. A testrészeket szabadon hagyó ruha és a mélyen kivágott blúzok a világi nők ismertető jegyei és nem Jézus Krisztus tanítványaié. (Olvasd el az Ézs. 3:16-24-et figyelmesen, hogy meglásd Isten elítéli a Sion világi lányainak öltözködési divatját).

A Sátán nagyon buzgólkodik azon, hogy lerombolja a nemek közötti Isten által meghatározott különbséget. Elérte, hogy a 21. századi asszonyok cselekedetei és viselkedése sok tekintetben a férfiakéra hasonlítson. Uralkodásra vágyó feleségek és női igehirdetők vannak a keresztyénség minden területén egyre jobban eltávolodva Istentől és az Ő Igéjétől.

Mindeközben Istennek szüksége van olyan asszonyokra, akik azokon a korlátokon belül maradnak, amit Isten helyezett el az Ő Igéjében, és akiken egész életük során meg fog nyilvánulni a női nem igazi dicsősége. Határozzátok el teljes szívetekből, hogy Isten szíve szerint való asszonyok lesztek ezekben az utolsó napokban, egy bűnös, házasságtörő nemzetség és megalkuvó keresztyénség közepette.

Ha valóban vágytok rá, Isten kegyelmet fog adni nektek ehhez.