Hálát adok Istennek azért a szabadságért, amelyet az elmúlt két napban adott nekem. Úgy éreztem, hogy ahol szabadság van, ez azt jelenti, hogy ott érzékenyek a szívek, és nyitottak a Szent Szellem hangjának meghallására.

Először szeretnék felolvasni egy verset, ami így hangzik:

„Vagy azt gondoljátok, hogy az Írás hiába mondja: Írigységre kívánkozik a szellem, amely bennünk lakozik?" (Jakab 4:5)

Amikor Isten embert teremtett, belé lehelt, és élő szellemmé lett. Az ember három alkotórészből áll - szellem, lélek és test - olvassuk az 1Thessz. 5:23-ban. Ebben a versben arra a szellemre utal, amelyet Isten lehelt belénk. A féltékeny vágyakozás azt jelenti, mint amikor egy férj féltékenyen vágyakozik a felesége szerelmére, hogy az ne szeressen senki mást. Mennyei vőlegényünk féltékenyen vágyik a bennünk lakozó szellemre.

Az előző versben tuladonképpen házasságtörőkről van szó, akik a világgal barátkoznak. Ebben az összefüggésben mondja, hogyha egy nő egy másik férfit szeret, akkor házasságtörést követ el ellene. Egy hajadon nő esetében más a helyzet. Ő nem követhet el házasságtörést egy férfi ellen, mert nem ment férjhez. Aki nem kötött házasságot Krisztussal, az nem lehet házasságtörő; a pogányok, az istentelen emberek nem házasságtörők. Ők a világgal kötöttek házasságot, és hűségesek a világhoz, házasságot kötöttek a pénzzel, és hűek a "férjükhöz". Ha azonban valaki azt állítja magáról, hogy feleségül ment Krisztushoz, és másba szerelmes, akkor ő házasságtörő. Ebben a szövegkörnyezetben a Szent Szellem azt mondja: „Féltékenyen vágyik a bennünk lévő szellemre", hogy az kizárólag az Övé legyen. Amikor valaki megkérdezte Jézustól, hogy „mi a legnagyobb parancsolat," azt mondta: "A legnagyobb parancsolat az, hogy szeressük Istent teljes szívünkből, lelkünkből, erőnkből és elménkből." Amikor tehát teljes szívemből szeretem Istent, hogyan lehetne hely a szívemben bárki más számára? Ez lehetetlen. Ez az első parancsolat. Senki sem mondhatja, hogy Jézus tanítványa, ha a legnagyobb parancsolat nem mondható el rá. A keresztyénséggel az a baj mindenfelé, ahol jártam, hogy az emberek hittek Jézusban, de nem váltak tanítványokká. Nem értették meg, hogy ahhoz, hogy tanítványok lehessenek gyűlölniük kell az apjukat, az anyjukat, a feleségüket, a gyerekeiket, a testvéreiket, vagyontárgyaikat és a saját életüket. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a szívemben mindezeknek nincs helye… mert ha teljes szívemből szeretem Istent, akkor nincs hely a szívemben: apámnak, anyámnak, feleségemnek, gyermekeimnek, testvéreimnek, vagyonomnak vagy az én tulajdonomnak, a saját egómnak ​​és saját érdekeimnek, hírnevemnek, presztízsemnek és mindezeknek a dolgoknak. Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy el kell menniük az egész világra, tanítványokká kell tenniük az embereket, és el kell vinni őket egy olyan állapotra, ahol nincs hely a szívükben apjuknak, anyjuknak, feleségüknek, gyermekeiknek, testvéreiknek vagy nővéreiknek, vagy javaiknak, vagy saját méltóságuknak, tekintélyüknek vagy hírnevüknek. Ebben az esetben tette őket tanítványokká. Amikor az emberek megtérnek, az olyan, mintha az asztalhoz lábakat készítenél. Ha megtérésre viszel valakit, akkor csinálsz egy asztallábat. Gondoljunk csak egy asztalosműhelyre, ahol több ezer láb van, de nincs kész asztal. Sok gyülekezetnek ilyen az állapota. Itt-ott látsz egy kész asztalt, egy tanítványt. Azt jelenti ez, hogy nem fogjuk tisztelni a szüleinket és nem fogjuk szeretni a feleségeinket? Felfedeztem, hogy amikor embereket tanítványokká teszünk, és teljes szívükből szeretik Istent, és azt cselekszik, amit Jézus mondott, akkor ezeknek nincs helye a szívükben, hanem még jobban szeretik és tisztelik a szüleiket.

Sokkal jobban szeretik a feleségüket, ha teljes szívükből szeretik a Krisztust, mintha Isten szeretete nélkül szeretnék a feleségüket. Az emberi szeretet a viszonzástól függ. Szeretek egy testvért, ő pedig szeret engem. Ha ő jó hozzám, én is jó vagyok hozzá. Szereted a feleségedet - és ő is szeret téged. Az isteni szeretet nem ilyen. Az isteni szeretet annyiban különbözik az emberi szeretettől, hogy nem igényel viszontszeretetet. Isten szeret - és még ha nincs is viszontszeretet, Ő továbbra is szeret. Tehát amikor egy férfi jobban szereti a feleségét, mint Jézus Krisztust, akkor lesznek olyan időszakok az életében, amikor a felesége iránti szeretete kihűl, és nem lesz olyan buzgó és meleg, mint egykor. Lesznek hullámvölgyek, a feleség viszontszeretetétől függően. Ha azonban az ember teljes szívéből szereti Jézus Krisztust, és nincs helye a szívében az apjának, anyjának, feleségének vagy senkinek, akkor kitartóan szeretni fogja feleségét. Soha, soha nem lesz keserű a feleségével szemben az év 365 napján. Engedelmeskedni fog annak a parancsolatnak, ami a Kolossé 3.19-ben áll: „Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, és ne legyetek irántok keserű kedvűek," mert megtöltötték szívüket Isten iránti szeretettel. Ezt jelenti tanítványnak lenni. Ha valaki azt mondja, hogy megbántotta, amit valaki más mondott, az azért van, mert szereti magát. Aki teljes szívéből szereti Jézust, az soha nem sértődhet meg! Bármitől, amit bárki csinál; bármitől, amit bárki mond! Bármitől, amit senki nem tesz, vagy nem mond! Nincs különbség. Győztes lesz, mert teljes szívéből szereti Jézust. És ez az, amiért Isten megengedi életünkben a különféle körülményeket és helyzeteket, hogy eltávolítsa szívünkből a más dolgok és emberek iránti szeretetet, amely beszennyezi szívünket, és megakadályozza, hogy tanítványok legyünk. A körülményeken és helyzeteken keresztül igyekszik összetörni és legyengíteni minket, hogy kicsivé váljunk. Amikor Krisztushoz jövünk, és befogadjuk Őt Megváltónknak; mindannyian nagy emberek vagyunk. A Szent Szellem munkája az, hogy kicsivé tegyen bennünket. Hogy semmivé váljunk. Ez az Isten útja. Azt hiszem, ez a legnehezebb dolga, amit a legtöbb hívővel kapcsolatban tehet. Könnyű volt neki megteremteni az univerzumot, mert csak kimondott egy szót, és az létrejött. Könnyű volt helyreállítani a megromlott földet a Teremtés 1. fejezetében. Mindez kimondott szó által történt. Még az ember bűneinek megbocsátása is könnyű; egy pillanat műve. Egy személy odamegy hozzá, és az Úr kimondja: „a bűneid megbocsáttattak." De megtörni egy férfit vagy nőt úgy, hogy gyenge legyen önmagában, és ereje Krisztustól függjön, az évekbe telik - még a mindenható Istennek is. Amíg Isten nem tudja elvégezni bennünk ezt a munkát, addig ereje teljes egészében nem szabadulhat fel rajtunk keresztül. Olyan, mint a kenet, ami az alabástrom szelence belsejében volt, amikor az a nő bevitte a házba. Óriási, nagyon erős parfüm volt. Azt írja, hogy a kenet 300 dénárba került. Egy dénár egy nap bére volt. Tehát 300 dénár, ha az ünnepeket leszámítjuk, az egy év bére. Mennyit keresel egy év alatt? Ennyi volt a kenet ára. Senki sem érezhette meg az illatát abban a házban, amíg el nem tört a szelence, csak amikor eltört! Azt írja, hogy az egész ház tele volt annak a kenetnek az illatával.

Hiszem, hogy ez így van. Sokan közülünk befogadtuk Krisztust; talán a legtöbben, akik itt vagyunk. Ez az értékes drága kenet ebben a 'porból való szelencében' van. Az illat azonban nem érzékelhető, mert a férfi nincs összetörve. A nő sincs összetörve. Ez az, amit Isten tenni akar velünk, hogy összetörje az emberi erőnket, amely bennünk van. Mózesre gondolok az Ószövetségben. Nagyon tehetséges ember volt. Ott volt a fáraó palotájában, Egyiptom legjobb akadémiáin képezték ki. Erős, tehetséges volt - és megvolt benne a vágy, hogy Istent szolgálja! Kész volt elfogadni az elhívását. A Biblia azt mondja róla, azt hitte, hogy az izraeliták felismerik benne a kiválasztottat, aki meg fogja szabadítani őket. Mózes azonban még nem volt kész. Túl erős volt. Túlságosan tele volt azzal a tudással, amelyet Egyiptomban szerzett. Istennek el kellett vinnie őt negyven évre a pusztába, és valami másra kellett megtanítania: hogy összetörjön, hogy ne önmagában bízzon. Nehéz körülmények közé került. Az apósa házában kellett laknia. Éltél már valaha az apósod házában? Az apósodnak kellett dolgoznod egy évig? Elég megalázó lehetett. Mózesnek negyven évig kellett dolgoznia. Ez elég ahhoz, hogy összetörjön bármelyik férfit.

Isten ezt tette Jákóbbal sok évvel korábban. Húsz évig tartotta az apósánál, és összetörte. Isten útjai különbözőek, de Istennek el kell rendeznie az életünkben azokat a körülményeket, ahol az erőnk összetörik. Sok-sok hívőt láttam. Olyan tehetségeseket, mint Mózes, akik tele voltak bibliaismerettel. Ti testvérek, azt hiszem meghallgattátok azt a sok száz üzenetet. Milyen sok tudásotok van! Mi van a Bibliában, amit nem tudtok? Mindent tudtok. Több tudásra van szükségetek? Nem hiszem. Meghallgathatjátok ezeket az üzeneteket. Minden tudás megvan. Ha mindazzal a tudással testvéreim Istennek nem sikerül összetörnie benneteket, azt mondom, elpazaroljátok a földi életeteket. Igen, bizonyos mennyiségű jót tehettek. Sok ember tesz majd bizonyos mennyiségű jót, de Isten teljes akarata csak akkor valósulhat meg, ha sikerül összetörnie az embereket. Akár húsz év, akár negyven év, vagy hatvan év kell hozzá. Imádkozom, hogy összetörjetek. A megtört ember hatalmas fegyver Isten kezében az ellenség ellen. Ez a legnehezebb dolog, amit Istennek meg kell tennie. Arról tudod meg, hogy mikor vagy összetörve, amikor nem fog bántani, ha az emberek mondanak, vagy tesznek dolgokat veled. Nem érzed, mert összetörtél. Nem érzed magad sértve, nem sírsz sajnáltatva magad. Jézus soha nem ejtett könnyeket önmagáért. Összetört ember volt. Tudod-e, hogy amikor megtörjük a kenyeret, nem csak Jézus halálát értékeljük nagyra, hanem a kenyeret mi magunk törjük meg és esszük meg! Mit akarok ezzel mondani? Azt mondom: "Uram, Te összetörtél a földön, én is azt akarom, hogy összetörjek." Ha nem akarok összetörni, akkor, amikor hozzám kerül a kenyér, nagyra értékelve Jézus kereszthalálkát továbbadom. Ez minden. Nem csak nagyra akarom értékelni, és továbbadni, hanem én is részese akarok lenni. Nem csak Jézus megtörtségét értékelem, hanem azt mondom: "Uram, azon az úton akarok én is járni."

Két szellem működik a világon. Csak kettő. Az egyik Lucifer szelleme, a másik Jézus Krisztus szelleme; és két teljesen különböző módon működnek. Lucifer szelleme kezdettől fogva fel akarta emelni magát. Nem volt elégedett mindazzal, amit Isten adott neki. Büszkeséggel töltötte el szépsége, tudása, bölcsessége, képességei. És felfelé akart emelkedni - ez volt a bűn eredete. A bűn egy teremtett lényen keresztül jött be a világba, aki felfelé akart törekedni, mások fölé. Szeretné felmagasztalni magát, és másokat maga alá akar vetni. Ha a bűn így jött be, az üdvösségnek az ellenkező módon kellett jönnie. Az, aki egyenlő volt Istennel, feladta ezt az egyenlőséget, és megalázta magát. Soha ne felejtsd el egész életedben, hogy ez a két szellem működik az egész világon - Lucifer szelleme - , aki mindig felfelé akar törekedni, és Jézus Krisztus Szelleme, aki alá akar szállni. Nem elég, hogy Jézus emberré lett, azt is mondta, hogy olyan lett, mint egy rabszolga. Akkoriban a rabszolgák feladata volt megmosni az emberek lábát. Ezt a helyet foglalta el az élete végén! Mindig kisebbnek tartotta magát másoknál. Mindenki szolgájává lett, hogy mindenkit szolgálhasson. A legkisebbekkel, a legalacsonyabb rendűekkel azonosította magát. Semmivé lett, hogy bemutassa nekünk, Isten hogyan nyilvánítja ki az életét. Olyan csodálatosan meglátszott rajta keresztül Isten dicsősége! Mert Ő önmagában semmi volt! Jézushoz hasonló alázatosnak lenni azt jelenti, hogy semminek lenni, így Isten minden lehet általunk. Jézus a földön élt, és megengedte, hogy Atyja teljesen birtokolja őt. A Szent Szellem teljes mértékben birtokolta a szellemét. Soha nem szerette jobban az anyját, mint Istent. Azt mondta: "Ki az én anyám, ki a testvérem?" Ma ezt kell mondanunk: "Ki az én feleségem, gyermekeim, testvéreim, nővéreim… azok, akik hallják Isten Igéjét és megcselekszik azt." Elfoglalták, hogy ők senkik. Isten Szelleme így szabadon működhetett Jézus által. Példát tudott mutatni nekünk! Ez a két szellem az, ami folyamatosan munkálkodik! Még a gyülekezetben is! Ha kísértésbe esel, hogy egy másik testvér fölé emeld magad, azonosítsd azt a szellemet, bármiről legyen szó. Miért mondta Jézus: "Ne hívják Őt rabbinak, vagy atyának, vagy semmilyen titulussal ne illessék …" Miért akarnak az emberek manapság címeket? Tiszteletes úr, lelkész, doktor, tisztelendő … Mindennek célja, hogy azt mondjuk: "Kicsit feletted állok" … pontosan a gyülekezetben! Ezt a gonosz szellem teszi! Mindig meg akarom mutatni, hogy egy kicsit jobb vagyok, mint te. Jobban tudok imádkozni, mint te, jobban tudok prédikálni, mint te…..Nézd meg a szolgálatom eredményeit - lásd, mit tett Isten? Kicsit jobb vagyok, mint te. Látod, hogyan neveltem fel a gyerekeimet? Nézz rájuk - istenfélők; jobbak, mint te. Mindezekben a dolgokban nem látod Lucifer szellemét? Ez probléma. Azt gondoljuk, hogy Isten örül, mert van tudásunk, van egy szolgálatunk, van egy istenfélő családunk, sok mindenünk van. Mindezzel azonban magam dicsőítem. Van egy érzés, hogy megcsináltam, sikerült, betartottam a törvényeket, betartottam Isten Igéjét, és itt vagyok… Isten szelleme azonban állandóan össze akar törni minket, megpróbál kicsivé tenni minket, megpróbál semmivé tenni minket. Ez az, ami gátolja az Ő dicsőségének megnyilvánulását. Nem vagyunk hajlandóak összetörni. Ez volt a probléma Mózessel. Nagyon tehetséges volt. Csakúgy, mint sokan közülünk - tehetségesek vagyunk, ügyesek vagyunk. Isten azonban azt mondja: "Nem vagy alkalmas. Nem vagy alkalmas a munkámra. Ha használlak, tiéd lesz a dicsőség."

Sok éven keresztül láttam, ahogy Isten felemelt embereket, használt embereket, akiket nem becsültek meg az emberek. Pál ezt mondja a korinthusiaknak: Ismeritek elhívásotokat. Nem sokan vannak közületek nemesek vagy bölcsek. Isten a balgatagokat választotta ki, a gyengéket választotta ki, a megvetetteket választotta ki, hogy azokat, akik nagyok, semmivé tehesse, hogy senki se dicsekedhessen Isten előtt. Isten végső célja, testvéreim, hogy senki ne dicsekedhessen az Ő jelenlétében. Senki sem tud majd megállni a mennyben, és ezt mondani: „Ezt tettem." Ha ez a gondolat bennünk van, ez akadályozza Istent abban, hogy rajtunk keresztül vigye véghez a célját. Ezért kellett Pálnak emlékeztetnie a korinthusiakat: „Mid van, amit nem úgy kaptál volna?" 1 Kor. 4.7. Eszedbe jut bármi? Minden annak az eredménye, amit Isten adott neked.

A 2 Korinthus levél 12. fejezetében azt olvassuk, hogy volt, amikor Pál apostol is veszélyben volt. Még Pál apostol is! Ha most bármelyikünk, aki itt ül, és azt gondolja: „Nos, erre nekem nincs szükségem, ezt hallottuk már, túl vagyok ezen az egészen…" Nos, „aki azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essen!" Azt akarom mondani, hogy Pál apostolt az a veszély fenyegette, hogy Lucifer szelleme hatással lehet rá és átveheti a vezetést felette.

A 2 Korinthus 11. fejezetében azt mondja, hogy "magamat megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok." Azt mondod, hogy "Pál veszélyben volt, hogy felmagasztalja magát? Akinek ilyen kijelentése volt Jézusról?" Pál azt mondta: „Igen".

Szeretem ennek az embernek az őszinteségét. Szerény ember volt élete végéig. Tudta, hogy eleshet. Tudta, hogy fennáll annak a veszélye, hogy felfuvalkodhat, mert Isten felhasználta őt, Isten kinyilatkoztatást adott neki. Isten felhasználta a Szentírás írására, halottak feltámasztására, gyülekezetek alapítására… Korának legnagyobb apostola volt! Elragadtatott a harmadik égbe! Mégis fennállt a veszélye, hogy felmagasztalja magát. Annál inkább érvényes ez ránk is, minél jobban megy a szolgálatunk, az üzletünk és a családunk, annál nagyobb a veszélye annak, hogy felmagasztaljuk magunkat. Gondolod, hogy egy család, amelynek van egy vagy két istentelen gyermeke, akik kint vannak a világban, fennáll a veszélye annak, hogy felmagasztalja magát? Az arcukra van írva. Tudják, hogy semmik. Tudják, hogy kudarcot vallottak. Szerinted fennáll a veszélye annak, hogy egy férfinak, akinek folyamatosan problémái vannak a vállalkozásával, és anyagi nehézségekkel küzd, felmagasztalja magát? Nem. Az arcára van írva. Veszélyben akkor vannak, ha minden jól megy! Amikor minden jól megy a vállalkozásunkkal, a családunkkal, az életünkkel… egészségesek vagyunk, erősek, tudásunk van, jó gyülekezetben vagyunk, kényelmes keresztyén életet élünk. Ilyenkor az a veszély fenyeget, hogy felmagasztaljuk magunkat. Ekkor fenyeget bennünket Lucifer szelleme, aki észrevétlenül felemel minket! Isten folyamatosan megpróbál összetörni minket, hogy a bennünk lévő élet felszabaduljon. Jézus azt mondta: "Ha egy búzaszem nem esik a földbe és nem hal el, nem terem sok gyümölcsöt, egyedül marad."

Ezt az utat mutatta meg nekünk az Úr az Újszövetségben. Minden nap a földbe kell esni. Láthatatlannak, ismeretlennek lenni. Mint az a búzaszem a föld alatt, amelyet az emberek eltaposnak, félreértenek, elutasítanak, megvetnek. Csendesen élve Isten színe előtt, az a búzaszem gyökeret ereszt a földben. Senki sem látja, csak Isten. A férfiak átsétálnak rajta - nem számít. De gyökeret ereszt a földbe, és gyümölcsöt terem Istennek. Ez az igazi keresztyénség, ahogyan Jézus tanította nekünk. Erre törekszik mindannyiunk életében, és minden körülményt, amelyet elrendez nekünk - a nehéz körülményeket: az egészségügyi problémákat, az anyagi gondokat, a gyermekeinkkel kapcsolatos nehézségeket, a lázadást az otthonunkban; mindezeket Ő tervezte el, hogy rávegyen minket, hogy arcra boruljunk Őelőtte, hogy semmivé váljunk, hogy a kicsiség érzését adja nekünk, hogy rajtunk keresztül kiáraszthassa erejét. Mert azt olvassuk, hogy amikor a sziklát megütötték, akkor kezdett ömleni a víz; Isten akarata, hogy élő vizek folyamai sokfelé folyhassanak rajtunk keresztül.

Fiatal keresztyén koromban ismertem az Igét, jó gyülekezetbe jártam, tudtam, hogy a bűneim megbocsáttattak, megkeresztelkedtem vízben, és rendszeresen részt vettem a közösségben, és úgy értem, látszólag tiszta életet éltem. Egy dolog hiányzott csak az életemből: az erő. Tisztában voltam vele. Ismertem a válaszokat, otthon voltam a teológiában, de nem volt erőm. A gyülekezetben, ahova jártam azt tanították, hogy "mindent megkaptál, amikor újjászülettél". Meggyőztek, hogy mindent megkaptam, amikor újjászülettem, amikor azonban az életemre néztem, nem úgy tűnt, mintha mindent megkaptam volna. Eljutottam ahhoz az Igéhez a Szentírásban, amelyik ezt mondja: "Aki hisz bennem, annak belsejéből élő víznek folyamai ömlenek." Nem éreztem ilyennek az életemet. Nagyon gyakran azt éreztem, hogy az életem száraz. Ha elő akartam hozni valamit, hogy megáldjak másokat, az olyan volt, mint… Nem tudom, láttál-e már kéziszivattyút? Indiában néhány helyen van kéziszivattyú; ez egy kúthoz csatlakoztatott szivattyú és te szivattyúzod és szivattyúzod, és kijön a víz. Így volt az én életemben is. Biztosan nem folyó volt. Ezért elkezdtem keresni Istent. Azt mondtam: „Uram, azt mondtad, ha valaki hisz benned, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek." Ezt a Szent Szellemről mondja, aki még nem adatott meg. Pünkösd napján kellett eljönnie. A Szent Szellem kiáradásáról beszél, amely, amikor az ember megkapja, olyan lesz, mint az élő víz folyamai, amelyek kiáradnak belőle. Nagyon fiatal voltam, nem tudtam, mit tegyek. A gyülekezet, ahová tartoztam, nem hitt az ilyesmiben. Hallottam egy pünkösdi gyülekezetről - soha nem voltam ott, nem tudtam, mi van ott. Elmentem hozzájuk. A pásztor azt mondta, hogy mondjak utána valamit. Nagy volt a zaj, meg minden. Figyeltem az életüket, és nem láttam bennük sok mindent, ami Krisztushoz vonzott volna, és visszajöttem. Nem kritizálom őket, nem akarok senkit sem kritizálni, sem elítélni, csak azt mondom, hogy amit ott láttam, az nem vonzott Jézushoz. Visszamentem a szobámba, és azt mondtam: „Uram, nem ezt akarom. Nem a zajt keresem, azt akarom, amit Péter, Jakab és János kapott pünkösd napján. Azt akarom." Valódi erőt. Jézus azt mondta: „Amikor eljön hozzátok a Szent Szellem, vesztek erőt és lesztek nékem tanúim." Nem a saját képességemből, temperamentumomból, tudásomból fakadó erőt. Nekem nem volt ilyen. Félénk, tartózkodó ember voltam. Tudtam, ha erőt kapok, szolgálhatom Istent. A tudás önmagában nem volt elég. A megértés nem volt elég. A teológiai pontosság nem volt elég. Azt akarom mondani nektek, testvéreim, hogy valószínűleg sok tudásotok van, a tanaitok mind helyesek, de ha nincs meg bennetek a Szent Szellem ereje, soha nem lesztek képesek betölteni Isten teljes akaratát.

Egyedül kerestem Istent, mert csalódtam abban, ahogyan kerestem. Isten megmutatta nekem, hogyan kapott Jézus erőt, amikor Keresztelő János megkeresztelte a Jordán folyóban. Jézus 25, 26 évesen szent ember volt. 1, 2, 3, 4 évesen is szent volt…..amikor a Jordán folyóba bement Ő Isten Fia volt, aki soha életében nem követett el bűnt; szentebb volt, mint bármelyikünk, akik itt ülünk, bármelyikünk. Ő 30 évig tökéletes közösségben volt az Atyával. Jézus emberként járt a földön, - a Lukács evangéliuma 3. fejezetében az áll, hogy - „amikor bement a folyóba, imádkozott…" A Máté evangéliuma 3. fejezetében ezt nem mondja, de a Lukács 3.21-ben igen. Olvasd el, ott ez áll: „Amikor megkeresztelkedett, imádkozott." Ott nem árulja el, hogy miért imádkozott. Megtudjuk azonban abból, hogy Jézus imáira mindig azonnal megérkezett a válasz. Innen tudjuk, hogy miért imádkozott. Valamiért imádkozott. Azt olvassuk: „Amikor kijött a vízből, a Szent Szellem szállt rá." Nem lett szentebb, 31. évesen nem volt szentebb, mint 29 évesen, de olyan kenettel kezdte szolgálni az Atyát, ami korábban nem volt. Most megtehette azokat a dolgokat, amelyeket az Atya akart tőle. Azt akarom, hogy lapozzatok az Ap.csel 10:38-hoz, amely megmondja mi történt, amikor a Szent Szellem rászállt Jézusra. Azért mondom ezt, mert nekem Jézus Krisztus a példaképem. Ő helyettem halt meg a kereszten, és Ő a példaképem. Példaképeket nem találtam pünkösdi/karizmatikus keresztyének között, amikor a keresztséget vagy a Szent Szellem kenetének erejét kerestem; Jézusban megtalálható. Ott ez áll: „Isten felkente őt, a Názáreti Jézust Szent Szellemmel és erővel." Mi volt az eredménye annak, hogy Isten felkente Őt Szent Szellemmel és erővel? Jót tett! Élő víz folyamai kezdtek áradni rajta keresztül! Megáldotta az embereket. Szavai áldás voltak az emberek számára, segítették, helyreállították, felemelték őket, és azokat az emberek a Sátán fogságában voltak, megszabadította őket! Megszabadította azokat, akik az ördög fogjai voltak. Olyan emberek vesznek körül bennünket, akiket az ördög fogságban tart. Talán vannak gyermekeid a családodban, akiket az ördög megkötözött. Az a lázadás, amit a fiadban vagy a lányodban látsz - az az ördög munkája! A lázadás a Sátántól jön! Ő volt az első ember, aki ebben az univerzumban fellázadt a tekintély ellen! Minden lázadás Lucifertől, az ördögtől származik. Talán van valaki az otthonodban vagy a környékeden a Sátán fogságában. Hogyan fogsz segíteni neki? Nos, ha nem akarsz segíteni rajtuk, csak egyedül akarsz élni egy szent életet, akkor ezt elfelejthetjük. Ha Jézust csak az érdekelte volna, hogy szent életet éljen a földön, akkor nem lett volna szüksége erre a kenetre. 30 évig élt, és e nélkül még 30 évig élhetett volna. De azért jött, hogy segítsen másokon, és ezért ezt olvassuk: „Amikor a Szellem erővel rászállt, megszabadította az embereket, mert Isten volt vele." Isten vele volt, és megszabadította az embereket.

Az elhívásunk nem arra szól, hogy csodáljanak az emberek bennünket, hanem, hogy segítsük és megszabadítsuk őket. Akkoriban az Úr azt mutatta meg nekem, hogy amikor Isten szelleme rászállt Jézusra, amikor megengedte Jánosnak, hogy megkeresztelje, víz alá merítse, az a szó jött a szívembe Istentől, hogy Jézus keresztsége: Ő szimbolikusan elfogadta a halált. Szimbolikusan ezt mondta: „Kész vagyok arra, hogy mások eltiporjanak és keresztre feszítsenek. Elfogadom." Nagyon tisztán emlékszem, hogy 35 évvel ezelőtt az Úr a szívemhez szólt, és azt mondta: „Ha ezen az úton jársz, az én erőm mindig ott lesz az életedben. Azon a napon azonban, amikor azt gondolod, hogy eljutottál arra a helyre, ahol többé már nem kell ezen az úton járnod, az én erőm el fog távozni az életedből." Soha nem felejtettem ezt el. Egész életemben ezen az úton akarok járni. A halál útja arra a büszke, nyomorult, önző életemre, amelyet Ádámtól örököltem. Halál arra, ami a többi ember fölé akar emelni. Ami miatt azt gondolom, hogy jobb vagyok, mint a testvérem. Ami boldoggá tesz, hogy minden rendben van velem és a családommal, és elítélek másokat, ha a dolgaik nem sikerülnek. Hogy gyorsabban ítélkezzek, mint együttérezzek egy testvérrel, aki küszködik vagy szenved. Ez Ádám élete. Azt gondoljuk, hogy betartottuk a törvényeket, és mindent jól csináltunk, és jól mentek a dolgaink, de közben nem vettük észre, hogy büszkeség van bennünk, van bennünk egy ellenállás, amit Isten meg akar törni. Körülvesz minket a szenvedő emberiség, talán a saját gyülekezetünkben. Azok az emberek, akik alacsonyabb rendűnek érzik magukat nálunk, mert a teljesítmény és a felsőbbrendűség légkörét teremtjük meg számukra, és lenyűgözzük őket a bibliatudásunkkal és sok más dologgal, és egy nagyon szellemi benyomást keltünk bennük. Igen, Istennek meg kellett törnie Pált. Ezért adott neki egy "tövist a testébe" - olvassuk a 2 Kor. 12-ben. Ez egy nagyon érdekes részlet a 2 Korinthus 12:7-ben: „A kinyilatkoztatások rendkívüli nagysága miatt." Ebben a versben kétszer is azt mondta, hogy vigyáznom kell, nehogy felmagasztaljam magam: „Mi volt az, amivel felmagasztalhatta volna magát? Miért volt veszélyben a szellemi büszkeség miatt? Mi volt az oka ennek a szellemi büszkeségnek? A szellemi életének sikeressége. Nem volt sikeres az üzleti életben. Nem volt sikeres a tudományos kutatásban. Sikeres volt a szellemi életben. Ez a legveszélyesebb büszkeség! Szellemi büszkeség. Mert nálunk jól mennek a dolgok. Sikeres a szolgálatunk. Nem estünk bűnbe, mint sok más prédikátor. A mi családunkban nincs megtéretlen, mint sok más családban, dicsőség Istennek! Ezek a dolgok azonban hajlamosak egy bizonyos légkört teremteni körülöttünk. Úgy értem, hogy nem tudatosan beszélünk ezekről a dolgokról, de egy érzékelhető szellemi atmoszférát teremt, amit egy szellemi ember felismer. Isten látja ezt. Ez a "látod milyen jó" légköre nem Jézus Krisztus szelleme. Nem ez a szellem az, ami magához vonzza a bűnösöket. Ez a szellem hozzánk vonzza a hozzánk hasonló szent farizeusokat. Nagyon könnyen lehet testvéreim, hogy egy gyülekezet szent farizeusokból áll. Nagyon hálásak vagyunk, hogy ilyen jól mennek a dolgaink, a mi tanításainkkal nincs probléma, de nézd meg azokat a szegény bűnösöket, és nézd meg azt a többi embert, akik még mindig küszködnek. „Nos, ha betartják a törvényeket, mint mi, akkor jól fog menni nekik is." Jézus nem így jött közénk, és mi sem leszünk ilyenek, ha összetörünk. Isten össze akar törni, meg akar alázni minket. Isten olyan sokszor próbálkozik, de mi nem engedünk Neki. Nem fogja erőltetni. Negyven évbe telt, mire összetörte Mózest. Micsoda különbség volt az, amikor összetört. Amikor negyven éves volt, erős és tehetséges volt - azt hitte, meg tudja szabadítani Izraelt, és azt olvassuk, hogy puszta kézzel leütött egy egyiptomit, és megölte őt. Mózes nagyon erős ember lehetett, ha egy ütéssel megölt egy embert. Azt gondolta: Meg tudom szabadítani az izraelitákat. Nos, mit gondolsz, mennyi ideig tartott volna, hogy megölje az összes egyiptomit, egyenként? Ez sok évbe telt volna. Isten kivitte a pusztába és összetörte. Egy botra támaszkodó vénembert csinált abból a hatalmas szónokból, aki már olyan régóta vigyázott a bárányokra, hogy már megszólalni sem tudott. Az Úr pedig azt mondta: „Azt akarom, hogy menj vissza, és légy az izraeliták vezetője, és beszélj velük." Erre Mózes azt mondta: „Uram, nem tudok beszélni." Nem alázatosságból mondta ezt, tényleg alkalmatlannak érezte magát, és azt mondta: „Kérlek, küldj valaki mást." Majd ismét azt mondta: „Kérlek, küldj valaki mást, nem vagyok alkalmas rá." Isten az ilyen embereket keresi. Az olyan embert, aki valóban úgy érzi: „Uram, én nem vagyok alkalmas. Nem vagyok alkalmas, semmi vagyok, senki vagyok." Ki az, aki valóban ezt érzi? Veszélyes dolog sikeresnek lenni a szolgálatunkban. Lehet, hogy nem estünk házasságtörésbe, mint más prédikátorok, vagy nem futottunk a pénz után, mint más prédikátorok, de itt valami rosszabbról van szó, mint a házasságtörésről és a pénzkeresésről Krisztus nevében. Büszkének lenni, azt hinni, hogy valaki vagyok, hátradőlni, gratulálni magamnak, és azt gondolni: „Nézd meg, mit tett Isten". Arra gondolok, amikor Nabukodonozor Babilonra tekintett, amelyet épített, és azt mondta: „Nézd meg, mit építettem." Ez a szellem sok keresztyénben megtalálható. Valami, amit elértek. Lehet, hogy betöltöttek egy szolgálatot. Ez az ő Babilonjuk. Ez lehet egy személy, akit Krisztushoz vezettek, vagy sok ember, akit Krisztushoz vezettek, vagy olyan emberek, akiket megszabadítottak a démonoktól, vagy bármi más. Lehet, hogy Pálhoz hasonlóan elragadtatott valaki a harmadik égbe. Istennek „tövist kellett adnia a testébe." Az Ige a "Sátán küldöttének" hívja. Azt gondolnánk, hogy ha a Sátántól jön egy küldött, Isten biztosan megszabadít tőle, de nem. Isten felhasználhatja a Sátán küldötteit. Pál küzdött, és háromszor imádkozott: „Uram, vedd el ezt tőlem." Az Úr azonban azt mondta: „Nem, mert erőtlenné kell tennem téged." Erről az erőről beszél a 2 Kor. 12:9. versében, ahol ez áll: „Az Úr azt mondta nékem: elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el." Minél gyengébb vagy, annál jobban felszabadulhat az erőm rajtad keresztül. Minél jobban összetörtél, annál inkább át fognak menni rajtad az élő víz folyamai. Ha csak azt akarod, hogy az emberek csodáljanak, mert nagyszerű szellemi, szent ember vagy, hát… az egy másik dolog. Ha azonban azt akarod, hogy az élő víz folyamai folyjanak belőled, hogy segíthess az erőtlen embereken, a küszködő embereken, a csüggedt, depressziós embereken, akkor össze kell törnöd. Rá kell jönnöd, hogy semmi vagy. Ezért ezt meg kell engednem neked. Pál tudatában volt ennek mindennap, bármi is legyen az. Nem mondta el, mi az, bármi lehetett. Néha lehet, hogy egy személy, aki állandó tövis volt. Úgy tűnik, hogy az ember soha nem szabadul meg tőle. Vannak férjek, akiknek ilyen feleségük van. Egy "tövis a testben". Feleségek, akiknek ilyen férjük van. Egy "tövis a testben". A Sátán küldötte. Zaklatja őket. Zavarja őket. Imádkoznak, hogy szűnjön meg. Úgy tűnik, semmi sem történik. Nos, természetesen továbbra is imádkoznod kell, de közben hallgass erre a szóra: Az Úr azt mondja: „Elég neked az én kegyelmem. Az erőtlenségedben nyilvánulhat meg az Én erőm." Te, aki ebben az állapotban vagy és valaki más otthonát látva azt mondod: "Milyen boldogok. Férj, feleség és gyerekek, mind boldogok és az Urat követik, de velem nem így van. Itt van ez a nehéz családi helyzet." Tudod testvér, Isten ereje szabadulhat fel rajtad keresztül. Talán több mint abban a boldog családban. Mert össze vagy törve. Ha megengeded, hogy Isten összetörjön, ha nincs panaszod; azt mondod: „Uram, én csak egy edény vagyok, te úgy alakítasz, ahogy akarsz. Nem vagyok féltékeny arra a másik emberre. Te vagy a fazekas. Jogod van megragadni egy darab agyagot és elkészíteni egy gyönyörű edényt. Egy olyan pedig, mint én, nem valami szép. Ez a te döntésed. Nincs más választásom. Nem panaszkodom. Nem versenyzem senkivel. Nem azért vagyok itt, hogy megmutassam, szellemibb vagy jobb ember vagyok, vagy jobb a családom, az életem vagy a prédikálásom. Nem! Hadd legyek az utolsó, hadd legyek a legkisebb! Uram engedd, hogy Krisztust lássák rajtam keresztül. Hadd vonzzam az embereket Jézushoz, amikor látják az életemet. Féltékeny vagy a szellememre? A szellememnek buzgón kell szeretnie Jézust. Micsoda kiváltság, ha megengeded, hogy Isten összetörjön és megalázzon. Istennek ezt kellett tennie Pállal, és azt mondta, amikor rájött erre: abbahagytam a tövis miatti panaszkodást.

Abbahagytad a panaszkodást az életedben lévő bármilyen tövis miatt? El szeretném mondani nektek, testvéreim, hogy Isten nem egyformán bánik minden gyermekével. Nem azt mondom, hogy Ő részlehajló, de olyan módon bánik velük, ahogyan az Ő munkájára reagálunk. Erre gondolok. Ugyanazt fogja tenni veled, amit másokkal, de ha az a másik ember engedékenyebb a fazekasnak, Isten jobb edényt tud majd készíteni belőle, mint belőled. Szóval erre gondolok, amikor azt mondom, hogy Isten nem tud mindenkivel ugyanúgy bánni. Isten össze akar törni téged. A fazekas is félreteszi az agyagot, ha kemény csomó van benne - szeretné használni, de nem tudja, ezért félre kell tennie.

Amikor nehézségek támadnak az életedben, ahelyett, hogy látnád Isten szuverén kezét, aki ezt megengedte, azt mondod: "Ez a férfi csinálta", vagy "az a nő okozta a problémámat", vagy ez a személy, ill. a másik személy, és te nem látod, hogy nem emberek okozzák a problémádat. A Mindenható Isten az, aki megpróbál megalázni. A Mindenható Isten megpróbál összetörni téged, hogy erő szabaduljon fel rajtad keresztül, hogy élő víz folyamai járják át az életedet! Köszönöm Istennek azt a sok-sok helyzetet az életemben, amikor összetört, megalázott… Zavar, hogy sértegetnek az emberek? "Ó, milyen szörnyű" - mondod - "amit az emberek mondtak rólam". Tudod mit mondott Jézus? A Máté 10:25-ben ezt mondta: „Ha Belzebubnak hívták a ház Urát, (Belzebub azt jelenti: "ördögök fejedelme"), mennyivel inkább az Ő házanépének tagjait." Az Ő családjának tagja vagy? Valaki ördögök fejedelmének nevezett? Jézus erről beszélt. Nagyobb vagy a Fejnél? Hányan mondanák azt, hogy nagyobbak Jézusnál? Nagyobbvagy, mint a ház Feje? Jézus azt mondta: „Ha Belzebubnak hívják a ház Fejét, mennyivel inkább az ő házanépét?" Ha az emberek ilyen néven szólítanak, akkor ne sajnáld magad - ó, dehogy! Jézus azt mondta: „Amikor mindenféle rosszat mondanak rólatok", az az egyetlen alkalom, amikor ugrálnotok kell örömötökben! Azt mondta: "Ugrálás az örömtől." Van egy hely, ahol Jézus azt mondta, hogy szabad ugrálni az örömtől, és ez az, amikor az emberek valami rosszat mondanak rólatok, mert ez össze akar törni téged! Ez az, hogy semmivé legyél! Tudjátok, milyen nevekkel illetek az emberek engem az elmúlt 30 évben? "Ördög," "ördög fia," "ördög szelleme" - a teljes hármasság - , az "antikrisztus, a "terrorista," a "hamis tanító," az "eretnek," "diotrefész" és "kultuszvezér". Tagja vagyok Jézus egyházának, és azt mondom: „Nos Uram tudom, hogy szükségem van ezekre a "tövisekre a testemben". Ha nem kapom meg ezeket, fel fogok fuvalkodni. Köszönöm.

A szekták bíróság elé vittek, és bepereltek, mert lelepleztem őket. Rendben van, ha Jézust a bíróságra hurcolták, nekem is oda kell mennem. Meg kell aláznom magam. Össze kell törnöm, kicsivé kell válnom, ahogy Pál mondja: „Krisztus ereje megnyugodjon rajtam". Ez az út Isten erejéhez. „Ha erőtlen vagyok, akkor vagyok erős." Tudjátok, miért nem aratunk győzelmet a sok bűn felett? Azt gondoljuk, hogy „olyan gyengék vagyunk." Hallottam embereket, akik azt mondták: „Ó, Zac testvér, olyan gyenge ember vagyok, egyszerűen elvesztem a türelmemet, dühös leszek, kiabálok, és nem tudok uralkodni a nyelvemen; gyenge vagyok." Azt mondom: „Testvér, akármiről is van szó, nem vagy gyenge, hanem erős vagy." Gondolj egy emberre, aki betegen fekszik a kórházi ágyon. Átkozza az ápolónőket és az orvosokat, mert az étel nem elég jó, a kezelés nem elég jó; másnap kicsit elgyengül, és nem kiabál olyan hangosan. A következő nap még gyengébb lesz. Még mindig panaszkodik, de nem annyira. Aztán eljön az idő, amikor csövek vannak az orrában, a szájában és mindenhol, és abbahagyja a panaszkodást. Mikor hagyta abba a panaszkodást? Amikor gyenge, vagy amikor erős volt? Amikor gyenge volt. Amikor erős volt - akkor dühös volt, véleményt nyilvánított mindenről a nap alatt. Amikor erős vagy, mindenről megvan a véleményed. Mindenre van válaszod, mindenről van véleményed… Panaszkodsz: ez nem helyes, ez nem megfelelő, ez nem elég jó! Nem azért, mert gyenge vagy, hanem mert erős vagy. Isten megpróbál legyengíteni, és ha legyengülsz, győzelmet fogsz aratni.

Lázár jut az eszembe, akit Jézus nagyon szeretett. Jézus meghallotta, hogy Lázár beteg, mert a következő üzenetet küldték neki: „Uram, akit szeretsz, beteg." Tudták, hogy Jézus megérti. És ezt olvashatjuk: „Amikor meghallotta, hogy Lázár beteg, úgy döntött, hogy egy ideig nem megy oda." Miért várt? Szellemileg a következőképpen látom: Jézus meg akarta mutatni a feltámadás hatalmas erejét abban a bethániai otthonban, de ez nem volt lehetséges, amíg Lázár erős volt. Beteg volt, de még tudott beszélni. Panaszkodhatott, talán Mária és Márta nem vigyáztak rá megfelelően, vagy nem gondoskodtak róla. Tudod, az emberek nagyon rosszkedvűek tudnak lenni, ha betegek, nagyon igényesek. Aztán Lázár fokozatosan legyengült, de Jézus még mindig várt. Még mindig nem ment. Lázár végül már alig tudta mozgatni a fejét, de a kisujját talán még tudta, és Jézus azt mondta: „Még van benne erő." Végül eljött az ideje, amikor már semmit sem tudott mozgatni, mert halott volt. Jézus, hogy biztos legyen benne, várt még négy napot. Azt mondta: „Most mehetünk. Ennek az embernek már nincs ereje." És feltámasztotta őt. Üzenet volt ez számodra? Várod, hogy eljöjjön az Úr. Te imádkozol, imádkozol, és az Úr azt mondja: „Nem, nem jövök." Tudod, mire vár? Arra vár, hogy elgyengülj. Szeretnél szolgálni? Meg akarod mutatni, hogy képes vagy rá. Az Úr várni fog. Annyi mindent megtehetsz a saját erődből! Prédikátorok ezrei szolgálnak az egész világon, és a saját képességeiket hirdetik, nem a Szent Szellem hatalmas erejét. Az Úr tehát vár. Megvárja, amíg semmivé nem leszünk.

A János evangéliumának 21. fejezetében láthatod, hogy Péter apostol, mint apostol kudarcot vallott. Háromszor tagadta meg az Urat, és azt mondta: „Nos, nem lehetek többé apostol, ennek vége. Van azonban egy dolog, amit megtehetek, és ez a halászás." Így mondta a János 21.3-ban: „Elmegyek halászni." Néhányan vele mentek, és az Úr azt mondta: „Rendben, menj. Lássuk, mit fogsz?" Péter rájött, hogy az összes próbálkozásával semmit sem ért el. Próbálkozott és kudarcot vallott, próbálkozott és kudarcot vallott. Nem tudom, mikor mentek ki, talán este hatkor? Tíz óra, tizenkét óra, hajnali kettő. Egy halat sem fogtak. Végül elérkeztek a nulla pontra: Uram, kudarcot vallottam még halászként is. Abban a pillanatban közbelépett az Úr: „Csak vesd ki a hálódat a jobb oldalra." Soha életében nem fogott annyi halat! Mire várt az Úr? Ugyanarra, amire az Úr a te életedben is vár. Tudod, miért engedte meg Péternek ezeket a kudarcokat? Sokan azt kérdezték tőlem: „Testvér, miért van az, hogy olyan sokat kell várni a győzelemre? Megpróbáltam őszinte lenni, de elestem, megint elestem." Látod, nem vagy elég gyenge. Isten azt akarja, hogy ess el, zuhanj el, ess el, ess el és ess el és ess el, amíg azt nem mondod: „Uram, nem bírom tovább." Ha túl korán kapnád meg a győzelmet, lenéznéd azokat, akik vereséget szenvedtek. Büszke lennél a győzelmedre. Ez hamis szentség lenne. Az igazi győzelem, az igazi szentség az, ami nem vet meg egyetlen bűnöst sem. Nem veti meg a visszaesőt. Nem nézi le a gyülekezet másik tagját. Nem emeli fel magát a győzelem miatt, mert felismeri, hogy soha nem tudta volna elérni ezt, mert Isten kegyelméből van minden; ma is Isten kegyelme tart meg. Ez az üzenete ennek a történetnek is, amikor Jézus megtöltötte hallal a csónakot. Így tölt meg minket Szent Szellemmel, és élő folyamokat áraszt ki rajtunk keresztül.

Hiszem, hogy Isten össze akar törni minket. Az atombombára gondolok, hallottál már róla. Arra a kis apró dologra gondolok, amit atomnak hívnak, ami olyan kicsi, hogy még mikroszkóppal sem lehet látni, amit Isten teremtett. Ha széthasítják, ha összetörik, nagyon nagy erő szabadul fel. Arra használják, hogy áramot adjanak egy egész városnak! Ez egy üzenet, ami által Isten azt mondja: Nem számít, milyen kicsi, vagy gyenge vagy, lehetsz olyan, mint egy atom. Ha megengeded, hogy összetörjem a saját erődbe, a szépségedbe, a bibliaismeretedbe, a szentségedbe vetett büszkeségedet, vagy bármit, ha megengeded, hogy összetörjelek, és felismered, hogy semmi vagy, és megengeded, hogy teljesen birtokba vehessem a szellemedet, hogy ne érdekeljen többé, hogy mennyi pénzt keresel, vagy nagy legyél a világban, vagy hogy elfogadjanak a gyülekezetben! Elég neked, hogy elégedett vagyok az életeddel! Ha összetörhetlek és kicsivé tehetlek, hatalmas erő szabadulhat fel az életedben. Gondoljunk csak bele, testvéreim, ha mindannyian megengedjük Istennek, hogy összetörjön minket. Ha többé nem panaszkodunk azokra a körülményekre, amelyeket Isten megenged az életünkben, hogy összetörjön minket, és azt mondjuk: „Uram, te vagy az Úr, és hajlandó vagyok összetörni. Hajlandó vagyok megengedni, hogy valaki keresztre feszítsen. Mert hiszem, hogy abból feltámadás lesz." Ha meghalunk Vele, vele fogunk élni is. Jézus kereszthalálra adta magát, és Isten feltámasztotta! Ez az erő megszerzésének az útja. Ez az életforma. Isten segítsen, hogy ezen az úton járjunk mindennap. Hajoljunk meg Isten előtt. Ma este egyetlen embernek sem kell csüggedten távoznia ebből a szobából. Isten az, aki teljesen megérti a helyzetedet. Nem a rátermetteket keresi, és azokat, akik mindent jól csináltak, és soha nem hibáztak és teljesítettek dolgokat, és van tudásuk és képességük. Nem ilyeneket keres! A gyengéket keresi! A bolondokat keresi. Azokat keresi, akiket mások megvetnek a gyülekezetben. Olyanokat keres, akik azt mondják: „Uram, sok minden nincs rendben az életemben." Arra vár, hogy alávessed magadat Neki és azt mondjad: „Uram, törj össze engem. Megalázom magam. Teljesen tisztán akarom tartani a lelkiismeretemet. Azt akarom, hogy összetörjek. Legyen az a természetes tulajdonságom, vagy képességem, a szellemi tulajdonságom vagy képességem, amire büszke vagyok. Uram törj össze, alázz meg, segíts felismernem, hogy kisebb vagyok a szentek közül a legkisebbnél, hogy Isten kegyelme nélkül semmi vagyok! Bocsáss meg Uram a büszkeségemért, a szellemi büszkeségért, amely beszennyezte a szellememet! Akarom, hogy úgy járjak, ahogy Jézus járt. Minden napon. Össze akarok törni! Hogy Isten Szellemének ereje felszabaduljon az életemben."

Isten azért küldte el az Ő Igéjét, hogy felemeljen és felszabadítson. Menjetek előre a hit szellemével Isten szeretetében, amely körülvesz benneteket, és amely sokkal bőségesebben meg akar megáldani benneteket, mint amit eddig valaha is tapasztaltatok. Nem akarja, hogy az életed száraz legyen. Azt akarja, hogy élő legyen. Engedd, hogy összetörjön….mindennap. Hagyd rá, hogy eldöntse, mikor szabadít meg téged ezektől a nehéz körülményektől. Hagyd Rá és mondd azt: „Uram, Te tudod, hogy mennyi ideig kell ezeket a nehéz körülményeket elszenvednem, hogy összetörjek, hogy a Te illatod kiáradhasson az életemen keresztül.

"Mennyei Atyánk, imádkozom, hogy sokak életében változás történjen ettől a naptól fogva. Valódi, folyamatos változás. Nem érzelmi, felületes, sekélyes változás, hanem igazi mély összetörettetés. Uram, könyörülj rajtunk. Segíts! Törj össze minket, engedd, hogy az erőd felszabaduljon rajtunk keresztül. Imádkozunk, hogy áldás áradjon ki rajtunk keresztül az emberekre ebben a gyülekezetben, hogy a közösségben élők áldást kapjanak, rajtunk keresztül élő víz folyamai áradjanak sokfelé. Alázatosan kérjük ezt a Jézus nevében. Ámen.