Jób történetében azt látjuk, hogy Isten hogyan vitte el őt a mélypontra azzal, hogy hagyta elveszni a vagyonát, a gyermekeit és az egészségét. Bizonyos értelemben még a feleségét (aki állandóan nyaggatta) és három jó barátját is elvesztette (akik félreértették és kritizálták). A barátairól kiderült, hogy önelégült prédikátorok, akik örömüket lelték abban, hogy "akkor rúgjanak bele, amikor a földön van". Addig "rugdosták" őt, amíg Isten az Ő irgalmasságában véget nem vetett ennek. Mindezen nyomások közepette Jób többször is megvédte magát. Amikor az Úr végül megszólította, Jób belátta önigazságának romlottságát és bűnbánatot tartott. Igaz ember volt. Ez jó volt, de büszke volt az igazságosságára. Ez viszont rossz volt. Miután azonban Isten foglalkozott vele, megtört ember lett belőle. Ettől kezdve csak Istent dicsőítette. Így teljesedett be Isten célja Jób életében.

Amikor Jób összetört, figyeljük meg mit mondott Istennek: "Eddig csak hallottam rólad ezektől a prédikátoroktól. Most azonban szemtől szembe látlak téged" (Jób 42:5). Meglátta Isten arcát, és életben maradt. És mi volt az eredmény? Porban és hamuban megtért (6. vers). Amit a három prédikátor több napig tartó prédikálással sem tudott elérni, azt Isten Jóbban egy pillanat alatt elérte - a jóságának kinyilatkoztatásával. Isten jósága volt az, ami összetörte Jóbot, és bűnbánatra vezette.

A legtöbben hallanak Istenről a gyülekezetekben az igehirdetőktől. Amire azonban szükségünk van, az egy személyes találkozás Istennel, ahol meglátjuk az Ő jóságát irántunk, és összetörünk tőle. Péterrel is ez történt. Emlékszel, mi volt a legközelebbi dolog, ami történt Péterrel? Háromszor is megtagadta az Urat, mielőtt a kakas kukorékolt? Meglátta az Úr arcát. Péternek is megvolt a maga Penielje! Azt olvassuk, hogy "az Úr megfordult és ránézett Péterre" (Lukács 22:61). És mi volt az eredmény: "Péter kiment és keservesen sírt" (62. vers). Jézusnak ez a jóságos és megbocsátó pillantása összetörte a zord halász szívét. Az Ószövetségben Isten egészséget, gazdagságot és sok anyagi áldást ígért Izraelnek. De volt egy áldás, amely mind közül a legnagyobb volt - az, ami a 4 Mózes 6:22-26-ban van. Ott azt olvassuk, Áron azt a parancsot kapta, hogy így áldja meg a népet:

„ Áldjon meg tégedet az Úr, és őrizzen meg tégedet. Világosítsa meg az Úr az ő orcáját te rajtad, és könyörüljön te rajtad. Fordítsa az Úr az ő orcáját te reád, és adjon békességet néked."

Nem sajnálatra méltó, hogy ma sok hívő az egészség és a gazdagság alsóbbrendű áldásait keresi (amelyeket a hitetlenek ima nélkül is megkapnak), valamint érzelmi élményeket (amelyek közül sok hamis) - ahelyett, hogy a legnagyobb áldást keresnék, amely teljesen átformálhatja az életüket - az Istennel való szemtől-szembe találkozást? Még ha soha nem is leszünk gazdagok, és soha nem gyógyulunk is meg, de ha látjuk az Úr orcáját, az minden szükségünket betölti.

Jóbnak kelések voltak az egész testén, amikor találkozott Istennel, de nem kérte Istentől a gyógyulást. Azt mondta: "Láttam az Úr arcát, és ez elég nekem". A három prédikátor, akik úgy tettek, mintha "különbségtevő képességük" és "Istentől való kijelentésük" lenne, azt mondták Jóbnak, hogy az életében lévő néhány titkos bűnéért büntette meg Isten. Ma is vannak ilyen önjelölt próféták a hamis "így szólt az Úr" üzeneteikkel, akik Isten népét kárhozat alá helyezik. Isten azonban nem fenyegette meg Jóbot ítélettel, mint az a három prédikátor.

Isten nem beszélt Jóbnak a kudarcairól, és még csak nem is emlékeztette őt az Isten elleni panaszkodásaira, amikor nyomás alatt volt. Isten csak kinyilatkoztatta Jóbnak a jóságát - az Ő jóságát, amely az Ő csodálatos világegyetemében látható, amelyet az ember örömére teremtett, és az állatokat, amelyeket azért teremtett, hogy az embernek engedelmeskedjenek. Isten jóságának ez a kinyilatkoztatása volt az, ami Jóbot bűnbánatra késztette. Sokan kihasználják Isten jóságát, és visszaélnek vele. Jóbot azonban ez bűnbánatra vezette. És akkor az Úr megáldotta Jóbot a dupláját adva vissza annak, amije kezdetben volt.

Isten végső célja, hogy összetörjön minket, hogy bőségesen megáldjon minket - ahogyan a Jakab 5:11-ben olvassuk. Az Úr célja Jób esetében az volt, hogy összetörje az önigazságát és a büszkeségét, és megtört emberré tegye - hogy az Úr megmutathassa neki az arcát, és bőségesen megáldhassa. Még az anyagi és fizikai áldások is, amelyeket Isten ad nekünk, tönkretehetnek minket azzal, hogy eltávolítanak Tőle, ha nem látjuk meg az Ő arcát mindezek mögött. Hány hívő van ma, aki az anyagi bővölködés miatt távolodott el Istentől!

Az Úr arcának a meglátása megszabadíthat minket mindattól a vágyakozástól, amit ez a világ kínálni tud nekünk.