Jézus a Lukács 5:37-ben az új borról beszél, amit új tömlőbe kell tölteni. Az Új bor Jézus élete és az új tömlő az a gyülekezet, amit Jézus épít. A kánai menyegzőn, ahol Jézus jelen volt, elfogyott az óbor. Az óbort emberi erőfeszítéssel készítették, sok év alatt, de az mégsem tudta betölteni a szükséget. Ez a példázat a törvény alatti, ószövetségi életről szól. Az óbor elfogy; és Jézusnak várnia kell, míg elfogy, mielőtt egy új bort adhatna nekünk.

Elfogyott az óbor a személyes életedben, a házasságodban vagy a gyülekezeti életedben? Akkor itt az ideje, hogy keressük az Úr arcát és becsületesen beismerjük, hogy szükségben vagyunk. Ő tud adni nekünk egyedül új bort! Kánában az új bor nem emberi erőfeszítéssel készült, az Isten természetfeletti munkája volt. Ez lehetséges a mi életünkben is. Az Ő törvényét a szívünkbe és az elménkbe fogja írni, és felkészít minket, hogy akarjuk és cselekedjük az Ő tökéletes akaratát. (Zsidó 8:10; Fil. 2:13). Ő metéli körül a szívünket, hogy Őt szeressük és arra indít minket, hogy a parancsolatait betartsuk. (5 Móz. 30:6; Ezék. 36:27). Ez éppúgy az Ő munkája lesz, mint az új bor Kánában. Ezt jelenti a kegyelem. Nem tudjuk létrehozni Jézus életét - még akkor sem, ha egy egész életen át próbálkozunk vele. Ha azonban a testünkben "Jézus halálát" hordozzuk (a kereszt felvétele naponta, meghalva az egónknak, a saját akaratunknak, valamint a jogainknak és hírnevünknek), akkor Isten megígéri, hogy Jézus elkészíti az Ő életének az új borát bennünk (2 Kor. 4:10).

Az új bor elnyerésekor a bűn ellen harcolunk. Az új tömlő elnyerésekor azonban a vallásos hagyományok ellen harcolunk, amelyek Isten beszédét helyettesítik. Sokak számára sokkal nehezebb megszabadulni az emberi hagyományoktól, mint a bűntől! Isten országa azonban az erőszakos embereknek van fenntartva (Máté 11:12). A vallásos hagyományokat nem lehet eltávolítani erőszakos beavatkozás nélkül.

Lehet, hogy azt gondoljuk, keresztyénként már megszabadultunk a régi zsidó borostömlőtől, és hogy új borostömlőnk van a keresztyén egyházban. Ha azonban alaposan megnézzük, hogy mit neveznek a keresztyének gyülekezetnek, meglepődhetünk, mert sok Ószövetségre jellemző dolgot találhatunk benne. Vegyünk csak három példát, bár sok van.

Először: a zsidóknál csak egy, a Léviták törzséhez tartozók lehettek papok, és minden vallásos cselekedetet ők elvégeztek. Nem minden zsidó lehetett pap. Az Újszövetség idején azonban minden hívő pap (1 Péter 2:5; Jel. 1:6). Jóllehet ezt az igazságot a legtöbb hívő elméletileg ismeri, valójában nagyon kevesen gyakorolják. A keresztyének majdnem minden csoportjának van 'papja,' 'Isten szolgája,' 'pásztora,' vagy 'teljes idejű szolgálója,' aki pontosan olyan, mint a régi Léviták, akik Isten népének dicsőítését vezették. Csak ezek a mai 'léviták' meríthetnek be új megtérteket, oszthatnak úrvacsorát, és ezeknek a 'lévitáknak' a támogatására adja Isten népe a tizedet. Az összejövetelen ezeknek a „lévitáknak' a szolgálata a meghatározó, nem adnak lehetőséget a 'test' szolgálatára. Az egyszemélyes 'beszélő-show' a régi tömlőre jellemző. Az Újszövetség idején minden hívő ihat az új borból, és fel lesz kenve Szent Szellemmel, és rendelkezni fog szellemi ajándékokkal. Két vagy három próféta nyitja meg az összejövetelt, egy vagy kettő beszélhet nyelveken (mindegyiket megmagyarázva), minden hívő szabadon prófétálhat az összejövetelen és építheti az egyházat. Ez az új tömlő (1 Kor. 14:26-31). Az új bor az 1 Kor. 13 szerinti szeret által átitatott élet. Az új tömlőt pedig az 1 Kor. 12 és 14 írja le. De hány hívő akarja, hogy a dolgok Isten akarata szerint történjenek? Jaj, nagyon kevesen. A legtöbben megelégszenek a régi tömlővel és a fizetett „lévitákkal".

Másodszor: a zsidóknak voltak prófétáik, akik számára Isten kijelentette az Ő akaratát sokféle dologban - mivel csak a próféták rendelkeztek a Szellemmel. Az Újszövetség ideje alatt azonban a prófétáknak teljesen más feladatuk van: felépíteni Krisztus testét. (Ef. 4:11-12). Attól fogva, hogy minden hívő megkaphatja a Szent Szellemet, nem kell odamenniük valamelyik prófétához, hogy mondja meg Isten akaratát számukra. (Zsidó 8:11; 1 János 2:27). Sok hívő még mindig régi tömlő szerint él, mert odamegy valamelyik Isten emberéhez, hogy mondja meg neki, mit kellene tennie, kit vegyen el, stb.

Harmadszor: a zsidók egy nagy közösség voltak szétszóródva nagy területen, de volt egy központjuk Jeruzsálemben és volt egy földi főpapjuk, aki a vezetőjük volt. Az Újszövetség idején egyedül Jézus a mi Főpapunk és az egyetlen központ, ami létezik, az Isten trónja. A zsidóknak egy hétágú gyertyatartójuk volt, aminek minden ága egy központi tőből indult ki (2 Mózes 25:31-32). Ez volt a régi tömlő.

Az Újszövetség idején minden helyi gyülekezet önálló lámpatartó - nincsenek leágazások. Ezt a Jel. 1:12 és 20-ban világosan látjátok, ahol hét helyi gyülekezet volt Kis-Ázsiában, amit a hét önálló gyertyatartó jelképez - ellentétben a zsidó gyertyatartóval. Jézus, mint a gyülekezetek Feje járkál ezek között a gyertyatartók között. Az első gyülekezetek életében nem volt pápa, vagy általános szuperintendáns (felügyelő) vagy valamiféle felekezeti elnök. Sehol nem volt a földön a vének felett egy olyan főnök, akié az utolsó szó lenne bármi dologban. Minden helyi gyülekezetet a helyi vének kormányoztak. Ezek a vének közvetlenül az Úrnak, mint Fejnek tartoztak felelősséggel. Mi azonban azt látjuk, hogy a körülöttünk lévő keresztyének sokasága ma valamelyik felekezeti rendszer része (régi tömlő), akár van annak neve, akár nincs. Vannak néhányan, akik azt állítják magukról, hogy ők nem felekezet annak ellenére, hogy egy felekezet minden tulajdonságával rendelkeznek. Mindezek a régi tömlők.

Isten a helyi gyülekezet számára új tömlőt határozott meg, hogy megakadályozza a romlás terjedését. Ha a kis-ázsiai hét gyülekezet mind egyazon tőről ágazott volna le, akkor Bálám és a Nikolaiták fertőző tanítása, és Jezabel hamis próféciái (Jel. 2:14-15; 20) mind a hét gyülekezetre kiáradva mindet megfertőzték volna. Ők azonban mindannyian hét önálló gyertyatartó voltak, két gyülekezet Szmirnában és Filadelfiában tiszták maradhattak ezektől az elhajlásoktól. Le kell rázni magunkról a régi felekezeti tömlőt, ha a gyülekezet tisztaságát meg akarjuk őrizni. Bárcsak az Úr felemelne sok embert az országunkban, akik készek szembeszállni az emberi hagyományokkal (Máté 11:12), ami olyan sok embert megkötöz; hogy felépítsék Krisztus testét minden helyen.