WFTW Body: 

Amikor Jézus a Máté 24-ben a visszajöveteléről beszélt a tanítványainak, többször hangsúlyozta, hogy ébereknek kell lenniük. (Máté 24:42, 44; 25:13). A legfontosabb dolog, hogy szellemileg éberek és készek legyenek folyamatosan - nem a prófétikus események ismerete a fontos. A Máté 25-ben (ami Jézusnak a Máté 24-ben elmondott próféciája után következik), Jézus három területtel foglalkozik, ahol ébereknek és készeknek kell lenni az Ő eljövetelére.

  1. Hittel teljesnek lenni a rejtett életben

(Máté 25: 1-13) Ebben a példázatban Jézus tíz szűzről beszél. Figyeljük meg, hogy közülük senki sem volt prostituált (Lásd Jakab 4:4-ben a szellemi parázna meghatározását). Mind szüzek voltak. Más szóval, jó bizonyságuk volt az emberek előtt. Mindegyikük lámpása égett (Máté 5:16). Látták a jócselekedeteiket. Közülük mégis csak öt volt bölcs, de ez kezdetben nem volt látható mások számára. Csak öten vittek olajat az edényeikben (Máté 25:4).

Az edényükben lévő olaj éjszaka nem volt látható, nem világított, ami az Isten előtti rejtett életről szól, amit az emberek nem láthatnak e világ sötétségében. Mindannyiunknak van egy edénye. A kérdés az, vajon van egyáltalán benne olaj vagy nincs? Az olaj a Szentírásban végig a Szent Szellemet jelképezi és az Isten szerinti élet jellemzésére szolgál, amikor a Szent Szellem kapcsolatban van a szellemünkkel. Ennek az életnek a külső megnyilvánulása a világosság. (János 1:4). A belső tartalom az olaj. Sokan kizárólag csak a látszatra adnak. Ez az ő butaságuk. A próbák idején rá fogunk jönni, hogy a külső világosság önmagában nem elég. Az Isten szerint való élethez szükség van belső tartalomra, hogy győztes életet élhessünk.

„Ha gyenge vagy a megpróbáltatások idején, akkor kevés erőd van." (Péld. 24:10). A nehéz élethelyzetek mutatják meg, hogy erősek vagy gyengék vagyunk. Ebben a példázatban a vőlegény késlekedése volt a nehéz helyzet. Vannak időszakok, amik nyilvánvalóvá teszik a szellemi állapotunkat. Aki mindvégig kitart csak az üdvözül. Az idő fogja nyilvánvalóvá tenni, hogy ki rendelkezik az életében egy belső tartalommal és ki nem. Sokan olyanok, mint a mag, ami azonnal kicsírázik, de nincs belső élete. Nincs mély talaj a szívükben (Márk 4:5). Ezért nehéz megállapítani az új hívők szellemi állapotát, vagy a teljes-szívűségüket. Az idő azonban mindent nyilvánvalóvá fog tenni, ha türelmesen várunk. Úgy tudunk készen lenni Krisztus visszajövetelére, ha tisztán tartjuk a belső életünket és hittel teljesek vagyunk Isten előtt a gondolatainkat, a hozzáállásunkat és az indíttatásainkat illetően, amit a körülöttünk lévő emberek nem láthatnak. Ha nem rendelkezünk ezzel, magunkat csapjuk be, ha azt gondoljuk, hogy készen vagyunk Krisztus visszajövetelére.

  1. Hittel való teljesség a szolgálatunkban

(Máté 25:14-30). A második példázatban az Istentől kapott tálentumok hittel teljes használatán van a hangsúly. Ezek a tálentumok anyagi jellegű javak, pénz, természetes képességek, lehetőségek az életünkben és szellemi ajándékok stb. Nem mindenki kapott ugyanannyi tálentumot - látjuk a példázatban, hogy az egyik ötöt, a másik kettőt és a harmadik csak egyet kapott, de mindegyiküknek ugyanannyi idő állt rendelkezésére, hogy hittel teljes módon használja a kapott tálentumokat. Aki többet kapott, attól többet kértek számon. Ezért, aki a kettőt megduplázta négyre, ugyanannyi jutalmat kapott, mint aki az ötöt megduplázta tízre. Az részesült súlyos ítéletben, aki elásta a tálentumát (Máté 25:18) - ő az Istentől kapott tálentumát világi módon használta fel és nem Isten számára. Senki sem mondhatja azt, hogy nem kapott semmit - mivel mindannyian kaptunk valamennyi tálentumot Istentől. A kérdés az, hogy mire használtuk ezeket.

Amit saját javunkra használunk fel, az olyan mintha elásnánk. Amit kizárólag Isten dicsőségére használunk, az örökkévaló értéknek számít. Ezzel a mércével nézve látható a hívők döntő többségének szegénysége. Ez legyen a jelmondatunk: „Mindent Istennek és semmit önmagunknak!" Ekkor állunk készen Krisztus visszajövetelére. Nem lehetünk Jézus tanítványai, ha nem mondunk le mindarról, amink van. Aki nem használja fel minden Istentől kapott vagyonát és ajándékait az Úr szolgálatában, az magát csapja be, ha azt gondolja, hogy készen áll Krisztus visszajövetelére.

  1. A hittel való teljesség a hívő társaink felé való szolgálatban

(Máté 25:31-46). Az utolsó igeszakaszban Jézus a szükségben lévő hívő társaink felé való hozzáállásunkkal foglalkozik. Ez a szükség lehet szellemi vagy fizikai. Itt azt látjuk, hogy egyesek azért öröklik a királyságot, mert hívő társaik felé úgy szolgáltak, mint az Úrnak. Szolgálatuk annyira rejtett, hogy a bal kezük nem tudta, mit csinált a jobb kezük (Máté 6:3). Olyannyira, hogy amikor az Úr emlékezteti őket a jócselekedeteikre, nem is emlékeznek rá! (Máté 25:38). Jézus ezzel azt is tanította, hogy minden szolgálatot, amelyet a legkisebb testvér felé végzünk, tekintsük neki végzett szolgálatnak (Máté 25:40). Lényeges, hogy itt a legkisebbekről beszél. Hajlamosak vagyunk a legfontosabb hívők felé szolgálni, és figyelmen kívül hagyni a szegényeket és a megvetetteket! Azok, akik esznek, isznak, vásárolnak és eladnak, valamint maguknak építenek és ültetnek, minden bizonnyal itt maradnak, amikor Jézus visszatér (Lukács 17:28-34). Csak azokat viszi magával, akiknek a hívő társaik felé való szolgálata az Úrért végzett szeretetteljes szolgálat. Egy másik szakaszban Jézus egy másik embercsoportról beszélt - akik ellentétben állnak ezzel a csoporttal. Ők azok, akik minden jóra emlékeznek, amit az Úr nevében tettek. Ők is az ítélőszéknél vannak, és emlékeztetik az Urat, hogy démonokat űztek, prófétáltak és betegeket gyógyítottak Jézus nevében, stb. Az Úr azonban elutasítja őket, annak ellenére, hogy mindezt megtették, mert hiányzott az Isten számára legfontosabb dolog, az elrejtett szent élet. Ők az ajándékaik nagyszerűségével dicsekedtek.