Írta :   Zac Poonen Kategóriák :   Alapító igazság Disciples
WFTW Body: 

A 2 Kor 2-ben arról a testvérnek a helyreállásáról olvashatunk, akit Pál korábban rendreutasított (1 Kor 5). Most azonban Pál a következőt mondja: "vissza kellene fogadnotok őt" (2 Kor. 2:6-8). Ez a testvér megtanulta a leckét, amikor a gyülekezetben mindenki elkerülte őt. Nyilvánvalóvá vált számára, hogy a világban milyen sötétség várna rá. Ezért szakított a bűnös életmódjával és rendbe hozta az életét. Most azonban kétségbe van esve és búskomor állapotban egyedül ül otthon. Pál ezért megkérte a gyülekezetet, hogy állítsák vele helyre a kapcsolatot.

Minden fegyelmezés célja az, hogy a megfegyelmezett testvér közössége helyreálljon Istennel és a gyülekezettel. Egy atya nem azért fegyelmezi a fiát, hogy elűzze a háztól, hanem hogy jobb fia legyen. Ha a fiú felnő és lázad, akkor az apa elküldheti őt a háztól. Azonban még ilyen esetben is, ha a fiú megtanulta a leckét (mint a tékozló fiú), az apa szeretettel fogja visszafogadni az otthonába. Pál erről beszél itt, amikor a következőt mondja:

"Akinek megbocsátotok, annak én is megbocsátok " (2 Kor. 2:10 a).

Van itt egy szó, ami mindannyiunkra vonatkozik. Meg kell bocsátani másoknak, hogy

„meg ne csaljon minket a Sátán " (2 Kor. 2:10 b).

Rendkívül veszélyes úgy élni, hogy valakinek nem bocsátunk meg.

Ha valaki kárt okozott neked és nem bocsátasz meg neki, a Sátán lerombolja az életedet. Az a személy, aki kárt okozott neked később megtérhet és bemehet Isten királyságába, de te, aki sohasem tettél neki semmi rosszat, a pokolba mehetsz, ha nem bocsátottál meg neki. Igazságtalannak látszik, hogy az a személy, aki rosszat tett veled a mennybe jut te pedig, aki elszenvedted a rosszat a pokolra jutsz. Ez azonban megtörténhet, ha ő megtér, te pedig nem bocsátasz meg neki.

Jézus a következőt mondta:

"Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket". ( Máté 6:15 ).

Ha a mennyei Atyád nem bocsát meg neked, akkor hogyan mehetnél a mennybe? Ha tehát úgy halsz meg, hogy nem bocsátasz meg valakinek, ahogyan itt Jézus mondja, akkor a pokolra fogsz menni, függetlenül attól, hogy előtte mennyi ideig voltál hívő.

Ezért szokásunkká kell tenni a másoknak való azonnali megbocsátást, nem számít, hogy mivel okoztak kárt nekünk. Különben a Sátán uralmat fog venni felettünk.

Pál a következőt mondta: " Nem vagyunk tudatlanok a mesterkedéseivel szemben" (2:10b). A Sátán mindig megpróbál elbuktatni minket. Mit gondolsz, a Sátán miért emlékeztet folyamatosan azokra a gonosz dolgokra, amit mások tettek veled a múltban? Azt gondolod, hogy együtt érez veled? Nem. A másik személyt már a befolyása alatt tartja, hogy kárt okozzon neked, és most a befolyása alá akar téged is vonni! Ne légy tudatlan a mesterkedéseivel kapcsolatban, ezért bocsáss meg mindenkinek.

Egy testvér egyszer odajött hozzám és panaszkodott, hogy valaki sok gonosz dolgot követett el ellene. Megkérdeztem tőle: "keresztre feszített téged?" "Nem" - mondta. Ezért azt mondtam neki: "Jézus követésében még sok hiányosságod van, mert Ő azoknak is megbocsátott, akik keresztre feszítették."

Pál bizonysága a 2 Kor. 2:14-ben:

"Hála Istennek, aki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban". Ez a mondat évekkel ezelőtt nagy kihívást jelentett számomra, különösen a 'mindenkor' szó. Csodálkoztam rajta, hogyan volt az lehetséges. Pál megtapasztalta az állandó győzelmet és hálát adott Istennek, amiért ilyen életet adott neki. Nem azt mondta, hogy győzelmesen élte az életét a saját ereje által. Nem. Ő azt mondta, hogy Isten volt az, aki mindig győzelemre vezette őt. Ezért Pál győztes volt. Nem volt tökéletes, néha elbukott. Az élete vége felé egyszer dühében rákiabált a főpapra (Ap.csel. 23:3), de megalázta magát és bocsánatot kért, amint rájött, hogy bűnt követett el. Így az Istennel való közösségét azonnal helyreállította és egy folyamatos győztes életet élt.