Pál terhe - mielőtt elhagyta volna ezt a világot - az volt, hogy felkészítse a vezetőknek egy másik nemzedékét, hogy jó pásztorai legyenek Isten népének. Pál a saját életére hívta fel a figyelmet. Pál mindig a saját életét állította példaként. Amikor az efézusi vénekhez beszélt, nem azt mondta nekik, hogy "emlékezzetek azokra az igehirdetésekre, amiket nektek hirdettem", hanem a következőt mondta: „emlékezzetek arra, hogyan éltem közöttetek" (Ap.csel 20.19, 33-35). És Timóteusnak is ugyanazt mondta:

„ Hálát adok az Istennek, akinek szolgálok őseimtől fogva tiszta lelkiismerettel, hogy szüntelen gondolok reád könyörgéseimben éjjel és nappal" (2 Tim. 1.3)

Pál nem volt tökéletes, de a legjobb tudása szerint, ahogyan a lelkiismerete megtanította egy becsületes életet élt Isten előtt.

Pál kedves szavakkal beszélt Timóteushoz, mert Timóteus volt az egyik munkatársa, aki sok örömöt okozott neki. Pál sok gyülekezetben sok hívőből kiábrándult, mert nem voltak odaszánt tanítványok. Csalódott sok munkatársában is, mert nem szánták oda az életüket teljesen Istennek. Isten bármelyik igaz szolgája ugyanezzel a csalódottsággal fog szembenézni ma. Ha Pál csalódottan nézett azokra a gyülekezetekre, amelyeket ő plántált, gondoljátok, hogy mi jobban fogjuk csinálni? Én plántáltam gyülekezeteket és sok dologban csalódtam. Látom a gyülekezetekben, hogy néhány munkatársamnak olyan dolgaik vannak az életükben, ami miatt csalódtam bennük. Néhány helyen találunk egy olyan személyt, amilyen Timóteus volt, aki nem kereste a maga hasznát semmiben. Az ilyen emberek nagy örömöt okoznak Isten szolgáinak.

Pál örült neki, hogy talált néhány hozzá hasonló embert, akik gondoskodni fognak a szolgálatról a következő generációban is. Az okozza a legnagyobb örömöt Isten bármelyik szolgájának, ha azt látja az élete végén, hogy vannak néhányan, akik tovább fogják vinni a szolgálatát ugyanabban a szellemben és az Úr felé való odaszántságban. Timóteus egyike volt ezeknek. Ezért írta Pál a következőket: "mindig megemlékezem rólad az imáimban és vágyom arra, hogy lássalak téged. Visszaemlékszem a könnyes elválásunkra. " Az volt az utolsó alkalom, hogy Pál Timóteust látta és azt gondolta, hogy sohasem fogja látni többé.

Timóteusnak a nagyanyja volt az első személy, aki hitre jutott a családban (2 Tim. 1:5). A nagyanyja továbbadta a hitét Timóteus anyjának Eunikének - és ő továbbadta azt Timóteusnak. A nagymama a hitét adta tovább a lányának, és nem a Szellem ismeretét. Az anyja is a hitét adta tovább Timóteusnak. Ez azt jelenti, hogy Timóteus úgy nőtt fel, hogy látnia kellett az anyja Istenbe vetett bizalmát azokban a nehéz próbákban, amiken keresztülment. A gyerekeid látják, hogy bízol Istenben a próbák idején? Így tudod továbbadni a hitedet nekik. Ezért engedi meg Isten a nehéz próbákat az életedben. A gyermekeidnek már kicsi koruktól fogva meg kell tanulni egy dolgot. "Anyám imádkozik és bízik Istenben, amikor nehéz helyzetben van. Amikor beteg voltam apám ráhelyezte a kezét a fejemre és imádkozott értem a Jézus nevében." Amikor a kisgyermek felnő, egy nap elhagyja a szülői házat, és egy nehéz helyzettel találja magát szemben, pontosan azt fogja tenni, amit az apja és az anyja tett. Imádkozni fognak Istenhez Jézus nevében. Így adjuk tovább a hitet nekik. El kell nekik mesélni történeteket a Bibliából. Ez szükséges. Ilyen módon megismerik Isten igéjét, de tovább kell adnunk a hitet is nekik. Euniké egyáltalán nem tudhatta, hogy a kisfia, ha felnő Jézus Krisztus hatalmas apostola lesz. Pál már akkor kiválasztotta munkatársának Timóteust, amikor talán 20 éves lehetett. Milyen hatalmas munka az, amit az anyja elvégzett az otthonában a gyülekezet érdekében. Te is megteheted ugyanezt azáltal, ha a gyermekedet már kicsi korában az Úrban való bizalomra neveled.

Timóteus apja görög volt (Ap.csel. 16.3). Euniké egy zsidó anya istenfélő leánya volt. Eunikének azonban Isten támogatását kellett bírnia, hogy ellene szegüljön a zsidó törvénynek és hozzámenjen egy pogányhoz. Talán később megtért a férje is, aki egy gazdag üzletember volt, akinek nem volt ideje Istenre és nem érdekelte, hogy a fiát istenfélő módon nevelje. Ezért Eunikének egyedül kellett foglalkoznia vele. Ő mégis olyan istenfélő módon nevelte fel, hogy az első század egyik legnagyszerűbb apostolává vált. Micsoda példa Euniké azoknak az anyáknak a számára ma, akiknek hitetlen férje van! Ki tudja, de lehet, hogy Isten terve a 4 éves kisgyermekeddel az, hogy egy napon Jézus Krisztus apostola legyen! Ha így van, akkor nagyon sok függ tőled kedves anyuka, hogy hogyan neveled fel a gyermekedet, és hogyan adod tovább a kicsi szívének az Istenbe vetett hitedet. Ne engedd meg, hogy otthon rosszindulatú pletykákat, panaszkodásokat és morgolódásokat halljon más gyülekezeti hívőkről, mert az tönkre fogja tenni őt.

Nagyon óvatos voltam otthon, hogy a gyermekeim sose halljanak engem gonosz dolgokat beszélni más hívőkről, nehogy megfertőződjenek ezzel a betegséggel. Ahogyan nem akarom azt, hogy a gyermekeim tüdőbajt vagy leprát kapjanak, úgy nem akarom azt sem, hogy megfertőzzem őket a más hívők felé való negatív hozzáállással. Amikor továbbadjuk a hitet a gyermekeinknek, ők látni fogják, hogyan nézünk szembe a nehézségekkel otthon. Ezzel a legfontosabb dolgot adjuk át nekik.

A legtöbb esetben megfigyelhető, hogy az első generációs keresztyének erősebbek a hitben és az odaszánásban az Úrnak, mint a második generációs keresztyének, akik hívő otthonokban nőnek fel. Timóteus azonban kivétel volt. Ő egy harmadik generációs hívő volt, aki odaszánta magát az Úrnak. A második és a harmadik generációs hívők még odaszántabbak is lehetnek az Úrnak, mint a szüleik voltak.