Az 1 Thesszalonika levél 2. fejezetében Pál arra emlékezteti a hívőket, hogy mielőtt Thesszalonikába érkezett, üldözték és bántalmazták őt Filippiben. A thesszalonikaiak emlékeztek rá, hogy Pál sok ellenállással nézett szembe és nagyon bátran hirdette nekik az evangéliumot. Ezért Pál példakép volt a thesszalonikai keresztyének számára, mert olyan ember volt, aki nem félt az evangélium miatti üldözéstől.

Pál továbbmegy és mond valamit a szolgálatáról, amire nagyon jó odafigyelnünk: „nem embereknek akartunk tetszeni, hanem Istennek, aki a szívünket vizsgálja." (1 Thessz. 2.4). Ez kellene, hogy legyen minden igével szolgáló ember bizonyságtétele. Sohasem a hallgatóik tetszését kellene keresniük, hanem egyedül Istenét. Isten folyamatosan vizsgálja minden igehirdető szívét, hogy meggyőződjön róla, egyedül az Ő tetszését keresik-e?

Pál akkor is ezt hangsúlyozta, amikor a galácziabeli keresztyéneknek írt. Pál gyakran hangsúlyozta azt a tényt, hogy sosem emberek tetszését kereste. Emberek tetszését keresni bűn, amit nem vesz tudomásul a keresztyénség. Más bűnökről könnyen tudomást vesznek, erről azonban nem. Az emberek tiszteletének keresése egy nagyon súlyos bűn. Egy ilyen személy sohasem lehet Krisztus szolgája (Gal. 1.10).

Pál azt mondja az 1 Thessz. 2.5-ben, hogy sohasem hízelgett senkinek a prédikációi során. Sohasem mondott semmit csak azért, hogy néhány gazdag ember tetszését keresse, még a személyes beszélgetések alkalmával sem. Sok igehirdető hízeleg a gazdag és befolyásos embereknek, hogy hasznot húzzanak belőlük. Isten igazi szolgái azonban sohasem hízelegnek senkinek. Pál továbbmegy és azt mondja, hogy sohasem prédikált azért, hogy pénzt keressen (1 Thessz. 2.5). Sok igehirdető tudja, mit kell mondania ahhoz, hogy az emberek nagy adományokat adjanak. Ha azonban az igazságot hirdetik, amit Jézus akar, akkor a legtöbb gyülekezet el fogja őket utasítani. A legtöbb igehirdető arra vágyik, hogy visszahívják a nagy és gazdag gyülekezetek és ezért arról prédikálnak, amit szeretnek az emberek hallani.

Pál az igehirdetésében nem az emberi dicsőséget kereste. (1 Thessz. 2.6). Sohasem bizonygatta az emberek előtt a hatalmát, még apostolként sem, amit megtehetett volna. Sok vers ebben a levélben arra tanít minket, hogy az Urat kell szolgálnunk. Mindenkinek, aki az Urat szolgálja, el kell gondolkoznia ezen az igeszakaszon. Itt nincs szó hízelgésről, adakozásra való felszólításról, emberi dicsőség kereséséről és tekintély hangoztatásáról.

Ezeken a negatív dolgokon túl Pál beszélt néhány pozitív dologról is, mint például arról, hogyan szolgált közöttük. Úgy szolgált, mint egy alázatos szoptatós anya, aki a gyermekéről gondoskodik. (1 Thessz. 2.7). Másodszor azt mondja, hogy "gyöngéd szeretetet tanúsított feléjük" (1 Thessz. 2.8). Senki sem alkalmas Isten igéjének hirdetésére, csak ha nagyon szereti azokat az embereket, akik felé szolgál. Ha nincs igazi szeretet a szívedben az emberek felé, akkor mondj le a nekik való prédikálásról. Folytatva a témát harmadszor azt mondja, hogy "mi nem csupán Isten evangéliumát akartuk hirdetni nektek, hanem meg akartuk osztani veletek az életünket " (1 Thessz. 2.8). Micsoda kihívást jelentő példa ez számunkra! Nem csupán az evangélium üzenetét akarták átadni nekik, hanem feléjük szolgálva betekintést akartak adni az életükbe is. Negyedszer elmondja, hogy keményen munkálkodott éjjel és nappal, hogy ne terhelje meg őket anyagilag (1 Thessz. 2.9). Isten szolgáinak keményen munkálkodó személyeknek kell lenniük. Sok teljes idejű keresztyén munkás valójában nem munkálkodik keményen. Elmennek esténként néhány összejövetelre ide-oda, de a nap többi részét elpazarolják: tehát valójában nem teljes idejű munkások, hanem csak esti munkások. A valóban teljes idejű munkások azok, akik világi munkahelyen dolgoznak a hét minden napján és azt követően mennek és cselekszik az Úr munkáját esténként és vasárnap. Pál napközben sátorkészítéssel foglalkozott, amikor pedig szabad estéje volt, akkor éjszakába nyúlóan is dolgozott. Így kereste meg a megélhetéséhez szükséges anyagiakat és nem várt anyagi támogatást senkitől.

Pál folytatja és azt mondja, hogy szentül, becsületesen és feddhetetlenül viselkedett a hívőkkel Thesszalonikában (1 Thessz. 2.10). Pál akárhová is ment, elmondhatta, hogy "nem csak az üzenetével, hanem az életmódjával is bemutatta az evangéliumot." Milyen szükség van olyan keresztyén munkásokra, akik elmondhatják ugyanezt magukról!

Az 1 Thessz. 2.11-ben Pál azt mondja, hogy intették, buzdították és kérlelték is a hívőket, mint egy atya. Isten igaz szolgája tehát anya és atya is egyben. Anyaként „dajkálgatja" a hívőket, atyaként pedig tanácsot ad nekik és fegyelmezi őket, ahol szükséges. Mindezeknek az ismertető jegyeknek felfedezhetőknek kell lenni Isten minden szolgájánál és a gyülekezetek minden elöljárójánál. Mindenkit arra bátorítok, hogy aki az Urat akarja szolgálni, olvassa el és gondolkozzon el az 1 Thessz. 2.4-11-ben leírtakon, ha azt akarja, hogy a szolgálata hasznos legyen.