A Bibliában először az 1 Mózes 22.12-ben olvashatunk arról, hogy Isten bizonyságot tesz egy ember mellett azzal, hogy azt mondja:

"Most már tudom, hogy félsz engem".

Ez akkor történt, amikor Ábrahám megáldozta a fiát, Izsákot. Ábrahám akkor 125 éves volt és Isten ismét megpróbálta őt. Ez alkalommal azt kellett meglátni, hogy Ábrahám még mindig jobban szerette-e Istent, mint a kezdetekben. Isten azt mondta neki:

"Áldozd meg a fiadat, Izsákot. Nem azt kérem tőled, hogy tedd azt meg holnap reggel. Nem. Tedd azt meg a Mórija hegyén - háromnapi járóföldre. Három napig gondolkozhatsz rajta."

Isten sosem kér minket arra, hogy bármit azonnal tegyünk meg. Ábrahám három napon keresztül ment, végiggondolta, hogy mit kockáztat és Izsákot az oltárra helyezte, majd azt mondta:

"Uram, jobban szeretlek, mint a legkedvesebb földi tulajdonomat."

Ez bemutatta Ábrahám és Izsák odaszántságát is. Izsák 25 éves fiatalemberként sokkal erősebb volt, mint a 125 éves Ábrahám. Ábrahám sosem lett volna képes rákötözni Izsákot az oltárra, ha Izsák nem lett volna hajlandó. Ez azt mutatja, hogy Ábrahám megtanította a fiát, hogy engedelmeskedjen neki. Áldott az a férfi, aki úgy neveli fel a gyermekeit, még ha azt kellene is mondani nekik:

"Most fel foglak áldozni titeket Istennek. Feküdjetek le ide! Ők pedig lefekszenek, és azt mondják: jól van, apa. Tegyed a dolgod." Bizonyos lehetsz benne, hogy egy ilyen apa egy valóban istenfélő férfi.

Ábrahám ezt a cselekedetet Isten „imádatának" hívta (1 Mózes 22.5). Ez az első hely a Szentírásban, ahol az „imádat" szó előfordul - és ez az igazi imádat is. Az Atya ilyen imádókat keres ma is.

Isten látta Ábrahámról, hogy megáldozza neki a fiát és azt mondta:

"Most már tudom, hogy félsz engem" (1 Mózes 22.12). Ez az első eset, ami le van jegyezve a Szentírásban, hogy egy férfi félte Istent, teljesen engedelmeskedve Istennek azt mondta:

"Istenem, jobban szeretlek téged, mint a legkedvesebb földi tulajdonomat."

Ábrahám 50 évvel azelőtt elhagyta Úrt, mert jobban szerette Istent, mint a saját családját. 50 évvel később, az Isten iránti szeretete egy cseppet sem csökkent. Egy ilyen ember alapozta meg szellemileg Jeruzsálem létrejöttét. Micsoda követendő példa! Áldottak vagytok, ha az életetek minden napját így élitek meg.

Ábrahám ennek a helynek a „Jehova-jire" nevet adta - az Úr gondoskodik (1 Mózes 22.14). Ez egy olyan szó, amiről azt gondolhatjuk, hogy bármilyen problémával szembenézhetünk az életünkben, mert megígérte:

"Isten be fogja tölteni minden szükségeteket" (Fil. 4.19).

Itt a Mórija hegyén Ábrahám megismerhette Isten szívét, Aki 2000 évvel később, egy napon megáldozza a Fiát. Jézus a János 8.56-ban utalt erre:

„ Ábrahám örvendezett, hogy meglátja az én napomat; látta is, és örült."

Isten annyira el volt ragadtatva Ábrahám magatartásától itt, hogy azt javasolta legyen a templom felépítve ezen a nagyszerű helyen 1000 évvel később (2 Krón. 3.1) Igen, Isten háza ma is azok által épül fel, akik úgy félik és imádják Őt, mint azt Ábrahám tette.