Manapság sok hívőnek elege van a saját felekezetéből, ezért elhagyja azt, hogy egy újszövetségi gyülekezetet keressen. Sok gyülekezet azt állítja magáról, hogy ők „újszövetségi gyülekezet".

A kérdés azonban az, miről tudjuk megállapítani, hogy egy gyülekezet valóban újszövetségi gyülekezet? Semmiképpen sem a gyülekezet összejöveteli módja alapján. Lehet, hogy sok dolgot utánoznak, hogy egy erős gyülekezet látszatát keltsék, de mégsem váltak erős gyülekezetté.

A korlátozott emberi gondolkodás szerint fel lehet építeni pontosan egy olyan szent sátort, mint amit Mózes felépített, mert a részletek egyértelműen meg voltak adva Mózes második könyvében. Volt azonban ott valami, amit senki sem tudott utánozni és az az Isten dicsőségének a tüze volt, ami megnyugodott a sátor felett. Ez volt egy megkülönböztető jele annak, hogy Isten tartózkodási helye felismerhető volt a pusztában. Enélkül a sátor egy üres külső burok lett volna. Amikor később Salamon idejében a sátort templommal cserélték fel, Isten dicsősége betöltötte azt. Később azonban, amikor Izrael visszacsúszott, az Isten dicsősége lassan eltávozott onnan (Ezékiel 10.4; 18-19). Ekkor a templom egy üres külső burokká vált. Manapság is így van ez sok gyülekezettel.

Egy újszövetségi gyülekezet egyetlen azonosító jele, hogy ott van Isten jelenléte. Amikor a prófétaság szelleme erősen jelen van egy gyülekezeti összejövetelen, akkor, akik eljönnek az összejövetelre, arcra fognak borulni, mert „felismerik, hogy ott van Isten" (1 Korinthus 14.24-25). Amikor Jézus prófétikusan szól a gyülekezetben, a szívünk égni fog pontosan úgy, ahogyan a két tanítvány szíve égett az emmausi úton, amikor Jézus szólt hozzájuk. (Lukács 24.32).

Isten elemésztő tűz. Amikor Isten tüze lejött és a csipkebokorból szólt Mózeshez, a csipkebokor égett, és azt semmi kártevő nem élhette túl. Ehhez hasonlóan semmi bűn nem maradhat elrejtve, ahol Isten erőteljes, égető jelenléte megtalálható ma. Egyedül az ilyen gyülekezet az újszövetségi gyülekezet. Jézus szemei olyanok, mint a tűzláng (Jelenések 1.14) és Ő folyamatosan kutatja és leleplezi a bűnt, az emberi hagyományokat és a farizeusságot minden gyülekezetben, amit Ő épít.

A kulcs a menny királyságához a szellemi éhség (Máté 5.3). Enélkül nem leszünk képesek újszövetségi gyülekezetet felépíteni. Szellemi szükségben lenni és összetörve állni Isten előtt folyamatosan azzal az érzéssel, és erős vággyal, hogy tökéletesek legyünk éppen úgy, ahogyan a mennyei Atya tökéletes. „Az Úr közel van a megtört szívűekhez" (Zsoltár 34.19), és amikor Ő közel van, a jelenléte lehozza a menny tüzét a szívünkbe és rajtunk keresztül másokra, akárhová megyünk.

Anániás és Szafira (Ap.csel. 5) nagy hibát követett el, amikor egy erőteljes újszövetségi gyülekezethez csatlakozott Jeruzsálemben, ahol Isten jelenléte égetett, mint a tűz. Ha később a korinthusi gyülekezetben lettek volna, akkor hosszú életet éltek volna. Anániás még vén is lehetett volna abban a gyülekezetben, mert a korinthusi gyülekezet testies, halott gyülekezet volt. A tüzes újszövetségi gyülekezetben, Jeruzsálemben azonban ez a pár nem élhette túl Isten jelenlétét. Isten leleplezi és eltávolítja azokat, akik bármelyik újszövetségi gyülekezetben képmutató módon élnek.

Ha van bármi az életünkben, ami sértő Isten számára otthon vagy a munkahelyen, akkor nagy veszélyben vagyunk, ha egy igazi újszövetségi gyülekezet tagja maradunk. Ha az alapvető célod az életedben az, hogy nem Isten dicsőségét keresed, hanem mást a magad számára vagy a családod hasznára, akkor jobb, ha elhagyod az újszövetségi gyülekezetet, ahol Isten erőteljesen jelen van és az Ő igéje erőteljesen kinyilatkoztatásra kerül. Ebben az esetben jobb lenne egy halott gyülekezethez csatlakoznod. Akkor legalább hosszú életet élhetsz, nem úgy, mint Anániás és Szafira.

Sok gyülekezet van ma, akik „újszövetségi gyülekezetnek" hívják magukat, de valójában halottak, mint egy halott madár! A név semmit sem jelent. A kérdés az, hogy a farizeusok és képmutatók kényelmesen tudnak-e ott jelen lenni vagy lelepleződnek, megsértődnek és elmennek. Egy újszövetségi gyülekezetben sokan meg fognak sértődni az igehirdetés hatására és elhagyják a gyülekezetet. A Jeruzsálemi gyülekezetről az van megírva az Ap.csel 5.13-ban, hogy „sokan nem mertek csatlakozni hozzájuk."

Ha mint véneknek inkább az a vágyunk, hogy növekedjen a gyülekezet létszáma ahelyett, hogy tanítvánnyá tennénk az embereket Jézus számára, akkor farizeusokat és képmutatókat fogunk begyűjteni a gyülekezetünkbe és sosem fogunk egy újszövetségi gyülekezetet felépíteni. Amikor Jézus jelenléte erőteljesen jelen van egy gyülekezetben, a tanítványokban láthatóvá fog válni az Ő dicsősége. Annak bizonysága, hogy valóban látható a feltámadott Úr dicsősége az lesz, hogy az olyan földi dolgok, mint kényelem, méltóság és gazdagság jelentéktelenné válnak a szemünkben és a továbbiakban nem fognak vonzani bennünket, mint ahogyan korábban.

Egy újszövetségi gyülekezetben nem csupán erőteljes igehirdetés lesz, hanem az ige erőteljes, példamutató megélése is. Nem új tanok azok, amik hatással lesznek másokra, hanem a szent élet. Az újszövetségi szolgálók nem csupán másoknak prédikálnak, hanem arra hívnak másokat is, hogy kövessék az ő példájukat (1 Korinthus 11.1).

Sírnunk kellene, ha az életünk nem követendő példa. Le kellene hajtani a fejünket a szégyentől, amikor az embereket száraz, kenet nélküli üzenettel untatjuk. Lehetetlen farizeussá válni és meghidegülni, ha Jézust követjük. Távol vagyunk Jézustól, ha csupán álmokat és látásokat mondunk el róla, és nem Úrtól való kijelentést, hogy tápláljuk azzal az embereket. Lehetetlen untatni az embereket, ha égünk Jézusért.

Jézus feltámadt a halálból, ezért mindenben Őt illeti az első hely (Kolossé 1.18). Isten teljes mértékben támogatja azokat, akik ilyen ambíciókkal rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy feladjuk a saját tervünket és igazságunkat, és engedjük, hogy Jézus mondja meg nekünk, mit kell tennünk: hogyan költsük el a pénzünket és mivel töltsük az időnket stb. Ha ez az egyetlen ambíciód az életben, bizonyos lehetsz benne, hogy Isten használni fog téged, hogy felépíts egy újszövetségi gyülekezetet a lakóhelyeden.

Sokan azt állítják, hogy Jézus közöttük van, csupán azért, mert emlegetik az Ő nevét (Máté 18.20), de ők becsapják magukat. Ha Jézus valóban jelen van közöttük, akkor miért olyan unalmasak az összejöveteleik? Miért van az, hogy az életek nem változnak meg? Ha egy rövid időt töltünk is el egy igazi istenfélő ember társaságában mély benyomást tesz ránk, még az életünk folyását is megváltoztatja. Mennyivel nagyobb benyomást gyakorolna az életünkre, ha csak egy rövid időt is Jézussal magával töltenénk el. Ezért ha az életek nem változnak meg a gyülekezeti összejöveteleken, akkor be kell vallani, hogy az Úr jelenléte nincs jelen az összejövetelen. Ebben az esetben nem vagyunk újszövetségi gyülekezet.

Sosem leszünk képesek felépíteni egy tökéletes gyülekezetet itt a földön. Még az első gyülekezetben, amit Jézus épített fel az Ő tizenkét tanítványaiból, ott is volt egy áruló. Ezért mi sem számíthatunk jobbra. Ahol azonban Jézus építi a gyülekezetét ma, annak a gyülekezetnek a középpontjában lesz egy mag, akiken meglátszik Isten dicsősége és ez vonzani fogja az embereket. A szívük olyan tűzzel fog égni, hogy azt a gonosz nem tudja eloltani. Rajtuk keresztül az Úr fel fog építeni egy újszövetségi gyülekezetet Isten dicsőségére.