Sámuel története az anyjával, Annával kezdődik, aki meddő volt (1 Sámuel 1.2). Érdekes látni, hogy a Szentírás több asszonyt is említ, akik mielőtt gyerekük született volna sok éven keresztül meddők voltak: Sára, Rebeka, Ráhel és Anna. Ők mind imában kérték Istent és mindegyikük fiút szült, akik különleges helyet foglaltak el Isten tervében. Ezek az asszonyok nem fogadták el a meddőségüket, hanem komolyan imádkoztak Istenhez gyermekért. Isten megadta nekik a kívánságukat és mindegyik gyermek életén keresztül Isten egy különleges tervet valósított meg.

Sok anya imádkozik a gyermekéért, amikor a bölcsőben van, de az említett asszonyok különleges odaszántsággal imádkoztak. Csodálatos, amikor egy gyermek ilyen odaszánt ima hatására jön a világra. Így született meg Sámuel.

Anna sok éven keresztül imádkozott az Úrhoz egy gyermekért. Végül egy ünnepélyes fogadalmat tett:

"F ogadást tőn, mondván: Seregeknek Ura! Ha megtekinted a te szolgáló leányodnak nyomorúságát, és megemlékezel rólam, és nem feledkezel el szolgáló leányodról, hanem fiúmagzatot adsz szolgáló leányodnak: én őt egész életére az Úrnak ajánlom, és borotva nem érinti az ő fejét soha! " (1 Sámuel 1.11).

Itt most egy elmozdulást látunk az ima célját illetően. Anna először a saját szükségére gondolt:

"Szükségem van egy fiúra." Aztán azt mondja: "Ha lesz egy fiam, azt az Úrnak fogom ajánlani, mert az Úrnak is vannak szükségei". Amikor az imánk célja a saját szükségünkről Isten szükségére tevődik át, akkor elkezdünk választ kapni az imáinkra. Az Úr mindenekelőtt így tanított minket imádkozni: "Szenteltessék meg a te neved."

Óriási szellemi szükségben volt Izrael Sámuel idejében, mert Isten népe teljesen eltávolodott az Úrtól. A vezetőjük, Éli főpap hasonló állapotban volt. Izraelnek nem volt prófétája Mózes idejétől fogva. Anna szellemileg érzékelte ezt a helyzetet és rájött, hogy Izraelnek szüksége van egy prófétára. Ezért folyamatosan imádkozott:

"Uram, neked ajánlom a fiamat, hogy legyen ő egy nazireus, akinek borotva sosem érinti a haját. Neked ajánlom őt, hogy általa vond vissza ezt a nemzetet magadhoz."

Az egész imája a saját szükségéről Isten szükségére tevődött át.

Az imáinkra nagyon gyakran azért nem kapunk választ, mert azok sokszor a saját szükségeink betöltésére irányulnak. Csodálatos, hogy Sámuel egy ilyen anyának a gyermekeként született meg.

Amikor Anna megszülte Sámuelt, nem felejtette el az ígéretét. Elvitte a fiát a templomba és azt mondta:

" Ezért a fiúért könyörögtem, és az Úr megadta kérésemet, amelyet tőle kértem. Most azért én is az Úrnak szentelem; teljes életére az Úrnak legyen szentelve! És imádkoztak ott az Úrhoz." (1 Sámuel 1.27-28).

Sosem ment el érte, hogy visszahozza őt. Arra tanította a kisfiút, hogy térdeljen le és az Urat imádja. Csodálatos dolog egy ilyen anyát látni. Ekkor Anna egy csodálatos hálaadó dalt énekelt az Úrnak (1 Sámuel 2.1-10), ami nagyon hasonlít Mária hálaadó énekére (Lukács 1.46-55), amit Anna éneke ihletett, a szavak ugyanis nagyon hasonlóak.

Sámuel felcseperedett és prófétai szolgálata által megváltoztatta Izrael helyzetét: a Bírák könyvében elolvashatjuk, hogy Izrael egy kaotikus állapotból egy dicsőséges állapotba jutott, amikor Dávid hatalomra került.