"Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint. És pedig némelyeket rendelt az Isten az egyházban először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul; azután csodatévő erőket, aztán gyógyításnak ajándékait, gyámolokat, kormányokat, nyelvek nemeit." (1Kor. 12.27-28)

A fenti versekben említett valamennyi személy fel van ruházva valamilyen természetfeletti képességgel, amit Isten adott nekik az egyház építésére. Közülük olyanok, mint az apostolok, a próféták, a csodatévő erők és a gyógyítás ajándékával felruházott szolgálók látható természetfeletti képességekkel rendelkeznek, amivel Isten ajándékozta meg őket.

Igaz ez továbbá a felsorolásban szereplő többi szolgálóra, mint pld. tanítókra, gyámolokra és kormányokra is, akik szintén Istentől kapott természetfeletti képességgel munkálkodnak Krisztus testében; és nem csupán egy adott feladatra kapott valamilyen természetes képességgel.

Nézzük meg például a „gyámolokat", akiket Isten helyezett el az egyházban. Ők nem azok az emberek, akik önként vállalják, hogy kitakarítsák a termet és a WC-t stb. Természetesen szükség van ilyen önkéntesekre minden gyülekezetben, akik készek elvégezni az ilyen feladatokat is. Ezeket a feladatokat azonban bárki elvégezheti, mert nem igényel semmiféle természetfeletti képességet. A fenti versekben említett

„gyámolok" (segítők) azonban olyan emberek, akik azért kaptak Istentől természetfeletti képességet, hogy másoknak segítsenek. Minden gyülekezetben nagy szükség van ilyen emberekre. Egy ilyen Isten által felkészített szolgálónak mindenki örül.

A „gyámolok azok, akik szellemileg támogatják és segítik" a gyülekezetben lévő elesett és szükségben lévő embereket. A Szent Szellem szolgálata, hogy Segítő (pártfogó, vigasztaló) legyen (János 14:16) és ezt a segítő munkáját láthatatlanul végzi. A Krisztus testében munkálkodó „segítők" a nagy Pártfogóhoz hasonlóan csendben és a háttérben munkálkodnak, mindenféle feltűnés és látványosság nélkül, anélkül, hogy elismerést várnának szolgálatukért. Ezek a szolgálók férfi - és nőtestvérek egyaránt lehetnek.

Az ilyen hívők egy különleges ajándékkal rendelkeznek Istentől ( ugyanolyan különlegessel, mint a gyógyítás ajándéka), akik érzékenyek a gyülekezetben lévő,

bizonytalansággal és félelmekkel küszködő, elcsigázott emberek ki nem mondott szükségeire. Nem várnak arra, hogy segítségül hívják őket, a Szent Szellem vezeti őket a harcaikban küszködő emberekhez, hogy bátorító és buzdító szavakkal segítenek nekik. Nem törtetnek, hogy valakik legyenek, hanem Istenre hallgatnak folyamatosan, mert az a szolgálatuk, hogy "erősítsék a megfáradtakat beszéddel" (Ézs.50.4).

Nagy szükség van az ilyen ajándékkal rendelkező emberekre ma, mert sokan vannak minden gyülekezetben, akik elbátortalanodtak, elcsüggedtek, gondterheltek és belefáradtak az élet harcaiba. Nekik szükségük van olyan emberekre, akik odamennek hozzájuk és bátorítják őket. Ezért sok férfi - és nőtestvérnek keresnie kellene ezt az ajándékot, hogy csendesen munkálkodva áldás lehessenek Krisztus testében. Fejlődniük kell az Úrra való folyamatos figyelésben és keresni kell az Urat alázatosságért és természetfeletti képességért, ami szükséges ennek a szolgálatnak a betöltéséhez.

Úgy tűnik, hogy a korinthusi gyülekezetben Stefanas és a családja rendelkeztek ezzel az ajándékkal: "Ők a szenteknek való szolgálatra adták magukat." (1 Kor.16:15 ).

Ez egy olyan szolgálat, amit mindenki kipróbálhat, de csak Isten hatalmazhat fel arra, hogy valaki „segítő" legyen egy gyülekezetben.

"Kérünk továbbá titeket, atyámfiai, intsétek a rendetleneket, bátorítsátok a félelmes szívűeket, gyámolítsátok az erőtleneket" (1 Thessz.5:14 )

"Mindenestől megmutattam néktek, hogy ily módon munkálkodva kell az erőtlenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondá: Jobb adni, mint venni." (Ap.csel. 20:35).