(János 6:38).

Jézus a saját szavaival mondta itt el, hogy miért jött el a földre. Ebben az egyetlen mondatban megtaláljuk annak a leírását, hogyan élt Jézus egész életében minden nap a földön. Jézus életének harminc évét Názáretben úgy emlegetik, hogy azok az elrejtettség évei voltak, de itt Jézus kijelenti, hogy mit tett annak a harminc évének minden egyes napján: megtagadta a saját akaratát és az Atya akaratát cselekedte. Amikor Jézus az Atyával volt a mennyben az örökkévalóság kezdete óta, akkor sosem kellett megtagadnia a saját akaratát, mert az Ő akarata megegyezett az Atya akaratával. Amikor azonban hústestben eljött erre a földre, a hústestnek saját akarata volt, ami minden szempontból teljesen ellentétes volt az Atya akaratával. Az egyetlen dolog, amit Jézus tenni tudott, hogy az Atya akaratát cselekedje, hogy folyamatosan megtagadta a saját akaratát. Ez volt az a kereszt, amit Jézus egész földi élete során hordozott - a saját akaratának keresztre feszítése - és amit most tőlünk kér, hogy hordozzuk mi is minden nap, ha követni akarjuk Őt. A saját akaratának következetes megtagadása volt az, ami Jézust szellemi emberré tette, és a saját akaratunk megtagadása az, ami minket is szellemi emberré fog tenni.

Szelleminek lenni nem olyan dolog, amit az Istennel való találkozás hoz létre, hanem az önmegtagadás útjának választása és Isten akaratának folyamatos cselekvése minden nap, minden héten, minden évben. Nézzük meg két testvér szellemi állapotát tíz évvel a megtérésük után, akik ugyanazon a napon tértek meg. Az egyik most egy szellemi megkülönböztető képességgel rendelkező érett testvér, akire Isten nagy felelősséget bízhat a gyülekezetben. A másik pedig még mindig egy szellemi megkülönböztető képesség nélküli gyermek, akit folyamatosan másoknak kell táplálni és bátorítani. Mi az oka a kettőjük közötti ilyen nagy különbségnek? A válasz a következő: azok az apró döntések, amiket meghoztak a keresztyén életük tíz évében minden nap. Ha ugyanígy folytatják a következő tíz évet, akkor a különbség még sokkal nagyobb lesz. Az örökkévalóságban a dicsőségük közötti különbség olyan nagy lesz, mint egy 2000 Wattos és egy 5 Wattos égő fénye közötti különbség!! „Mint egyik csillag dicsősége a másik csillag dicsőségétől" (1 Korinthus 15:41). Vegyünk egy szituációt: meghívnak titeket egy házhoz és az a kísértés ér, hogy valami negatívat mondjatok egy bizonyos testvérről (akit nem szerettek), aki nincs jelen. Mit teszel? Teret fogsz engedni a kísértésnek és a rágalmazásnak, vagy megtagadod magad és befogod a szád? Isten sosem sújtott le leprával vagy rákkal csupán azért, mert gonosz dolgot mondtál valakiről. Nem. Ezért sokan azt gondolják, hogy egy ilyen bűn nem fogja lerombolni az életüket. Sajnos, sok testvér csak az örökkévalóságban fog rájönni, hogy minden esetben, amikor maguknak kedveskedtek, egy kis mértékben saját maguknak ártottak. Akkor bánni fogják, hogy elvesztegették az idejüket a földön.

Jézus is hasonló kísértéseket szenvedett 30 éven keresztül Názáretben. Azokról a rejtett évekről azt írja a Róma 15:3: „ Ő sosem magának kedveskedett," hanem mindig megtagadta magát és folyamatosan az Atya akaratát teljesítette. A magunknak kedveskedést az életünk minden területén megtehetjük - pl. az étkezés területén. Nézzünk meg egy helyzetet: bár nem vagytok éhesek, mégis úgy döntötök, hogy elköltötök valamennyi pénzt valamilyen ízletes étel vásárlására. Bizonyára semmi bűnös vagy rossz dolog nincs ebben, de ez bizonyos életmódról szól. Mert ha van pénzed, megveszed azt amit szeretsz, függetlenül attól, hogy szükséged van rá vagy nincs. Azt teszed, ami neked tetszik. Ha úgy érzed, meg kell venni valamit, akkor megveszed. Ha úgy érzed, hogy el kell menned valahová, akkor elmész. Ha úgy érzed, hogy sokáig alszol, akkor valóban sokáig alszol. Mi a végeredménye egy ilyen életnek, még akkor is, ha rendszeresen elmész az összejövetelekre és olvasod minden nap a Bibliát? Lehet, hogy nem veszíted el az üdvösségedet, de bizonyosan el fogod pazarolni az életed, amit Isten adott neked, hogy Őbenne élj. Egy másik testvér ezzel szemben másként cselekszik. Eldönti, hogy megfegyelmezi a testét. Amikor nem éhes, úgy dönt, hogy nem eszik semmi szükségtelen dolgot. Eldönti, hogy nem vesz meg semmi szükségtelen dolgot magának. Eldönti, hogy 15 perccel korábban kel fel minden nap, hogy időt töltsön Istennel. Amikor valaki haragosan beszél vele, eldönti, hogy szelíden válaszol. Eldönti, hogy mindig megmarad szeretetben és jóságban. Eldönti, hogy nem olvas bizonyos újsághíreket, amelyek a vágyait táplálják. Minden helyzetben úgy dönt, hogy megalázza magát és nem a maga javát keresi. Eldönti, hogy lemond bizonyos barátságokról, amelyek világi befolyással vannak rá. Folyamatos döntéseivel megtagadja a saját akaratát (ami kedves lenne számára), megerősíti az akaratát, hogy egyedül Istennek kedveskedjen. Mit veszít vele, ha nem veszi meg, ami nem szükséges számára, vagy 15 perccel korábban kel fel az ágyból, vagy lemond az emberi méltóság érzéséről és bocsánatot kér? Semmit, de gondolj arra, hogy mit nyer!

Egy férfi, aki folyamatosan hűséges a kis dolgokban néhány éven belül Isten megbízható emberévé válik - nem a bibliaismerete miatt, amivel rendelkezik, hanem a kis döntésekben való hűsége miatt, amiket meghozott az életében, amivel nem magának, hanem Istennek kedveskedett. Ne légy hát gyenge akaratú! Gyakorold, hogy a döntéseidben mindig Istennek kedveskedj! Az érett keresztyének azok, akiknek „gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz dolgok között való különbségtételben" - az évek során a helyes irányba tett akarataik gyakorlásával. (Zsidó 5:14). Határozd el magad, hogy Isten igaz emberévé fogsz válni.