Négy dolgot szeretnék megemlíteni, amiről Pál apostol beszél a Szent Szellemmel teljes szolgálattal kapcsolatban.

Egy szerelmes-rabszolga: A Szent Szellemmel teljes szolgálat mindenekelőtt egy szerelmes-rabszolga szolgálata. Az Ap.csel. 27:23-ban Pál a következőt mondja: „…az Istennek, akié vagyok, és akit szolgálok". Pál az ő Istenének egy szerelmes-rabszolgája volt. Semmit nem tartott meg magának az életéből. Mindent odaadott a Mesterének. Amikor egy személy az egész életét odaadja Istennek, akkor nem szívességet tesz. Nem! Csupán visszaadja Istennek azt, amit ellopott tőle. Ha elloptam egy ember pénzét és később rám terhelődött a bűnöm, visszaadnám neki, és nem tennék úgy, mintha szívességet tennék neki. Úgy mennék oda hozzá, mint egy bűnbánó tolvaj. Ez az egyetlen helyes magatartás, amivel közeledhetünk Istenhez, amikor átadjuk az életünket neki. Isten megvásárolt minket. Amikor ezt megértjük, akkor jutunk el a megszentelődés igazi lényegéhez. Pál egy szerelmes-rabszolgája volt az Úrnak. Mint egy zsidó rabszolga, aki a szolgálatának a hetedik évében szabaddá válhatna, de mégis úgy dönt, hogy folytatja a szolgálatát, mert annyira megszerette az urát. (2 Mózes 21:1-6). Így szolgált Pál is az Úrnak. Nem akart béres lenni, aki fizetésért dolgozik, hanem olyan ember, aki minden jogáról lemondva szolgál. Isten azokat keresi, akik így odaszánják magukat neki, akik mindig azt keresik, hogy az Ő akaratát cselekedjék - és nem azon fáradoznak serényen, hogy azt tegyék Istenért, amit úgy éreznek, hogy tenniük kell. Egy rabszolga nem azt cselekszi, amit úgy érez, hogy cselekednie kell. Nem. A rabszolga megkérdezi az ő urát: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?" - és azt cselekszi, amit mond neki. A Biblia a következőt mondja: „A legfontosabb dolga egy rabszolgának, hogy csak azt tegye, amit az ura mond neki." (1 Kor. 4:2 - LB változat).

Evangelizálási szenvedély: Másodszor, a Szent Szellemmel teljes szolgálat egy olyan szolgálat, amely felfedezi a mások felé való kötelezettséget. Pál a következőt mondta: „Mind a görögöknek, mind a barbároknak adós vagyok" (Róma 1:14). Isten értékes ajándékokat helyezett el bennünk, hogy megosszuk azt a világgal. Olyanok vagyunk, mint a postai alkalmazottak, akiknek az a feladatuk, hogy nagy pénzösszegeket adjanak át különböző embereknek pénzesutalványok alapján. Egy ilyen alkalmazott adósa marad másoknak mindaddig, míg ki nem fizette minden egyes ember felé a tartozását. Több ezer dollárja lehet, de egyetlen cent sem az övé. Ő adós sokak felé. Az apostol felismerte, hogy neki is hasonló tartozása van, amikor Isten az evangélium üzenetével bátorította őt. Tudta, hogyan kell azt megosztani másokkal, és azt is tudta, hogy adós maradna mindaddig mások felé, míg át nem adta nekik a megváltás üzenetét. Huszonöt évvel a jó hír prédikálását követően Pál még mindig ezt mondja: „adós vagyok," és azt mondja a római keresztyéneknek, hogy ő kész Rómába menni, hogy törlessze az adósságát a római emberek felé. Figyeljük meg Pál magatartásának következő három jellemzőjét a Róma 1:14-16-ban: „adósvagyok … kész vagyok… nem szégyellem az evangélium hirdetését." A Szent Szellemmel teljes szolgálat mozdul mások felé. Felismerve a mások felé való adósságát, mindig kész menni és törleszteni ezt az adósságot. A Szent Szellemmel teljes szolgálat szenvedélyes az evangelizációban, folyamatosan kész mozdulni mások felé. Törődik mások szükségeivel és nem magának kedveskedik. Krisztus sohasem magának kedveskedett (Róma 15:3).

Emberi alkalmatlanság: Harmadszor, a Szent Szellemmel teljes szolgálat folyamatosan tudatában van az emberi alkalmatlanságnak. Figyeljétek meg Pál szavait a 2 Kor. 10:1-ben: „közöttetek jelentéktelen vagyok " - vagy, más szavakkal, „nem vagyok egy megnyerő személyiség." A hagyomány szerint Pál apostol csak 4 láb 10 hüvelyk (kb. 155 cm) magas, kopasz és horgas orrú volt, és valószínűleg egy szembetegségben szenvedett. Nyilvánvalóan nem úgy nézett ki, mint egy filmsztár. A munkájának sikere nem emberi tényezőkön múlott, mivel nem volt semmi megkapó a kinézetében vagy a beszédében. A prédikálására vonatkozóan Pál azt írja a korinthusiaknak: „félelem és nagy rettegés közt jelentem meg ti köztetek." (1 Kor. 2:3). Amikor prédikált, sokkal inkább tudatában volt a gyengeségének, mint Isten rajta keresztül áradó erejének. Ez egy Szent Szellemmel teljes szolgálat. Emlékezzünk rá, hogy egy gyülekezet Pál prédikálásának hatására jött létre a pogány Korinthusban.

Az elhívásunk betöltése: Negyedszer, a Szent Szellemmel teljes szolgálat egy olyan szolgálat, amely betölti Isten speciális elhívását. A Kolossé 1:23-25-ben Pál azt mondja: „szolgájává lettem", és az 1 Tim. 2:7-ben: „apostollá vagyok kirendelve". Pál az ő megváltójának átlyukasztott keze által volt kirendelve, és nem emberek által. Isten volt az, aki elhívta Pált, hogy apostol legyen. A Kolossé 1:25-ben azt mondja, hogy Isten ezt a szolgálatot adta neki. Az Isten ajándéka volt és nem olyan valami, amiért ő megdolgozott vagy kiérdemelte volna. Azt is mondja ugyanabban a versben, hogy ez az elhívás azért adatott neki, hogy másoknak szolgáljon. Isten egy sáfársággal bízta meg, hogy az egyház felépítésén munkálkodjon. Istennek van egy speciális elhívása mindegyikünk számára. Teljesen fölösleges arra kérni Istent, hogy valami olyat tegyen velünk, amire nem hívott el minket, mivel a Szent Szellem dönti el, hogy milyen ajándékkal kellene mindegyikünknek rendelkeznie. Pál elhívása az volt, hogy apostol legyen, de nem mindenkinek van ilyen elhívása. Azért kellene keresnünk Isten arcát, hogy ahhoz adjon erőt, megtegyük azt, amire elhívott minket. „ Vigyázz a szolgálatra, melyre vállalkoztál az Úrban, hogy azt betöltsed!" - ez volt Pál tanácsa Arkhippusnak. (Kol. 4:17) Isten helyezett szolgálati ajándékokat Krisztus testébe. A legfontosabb dolog számunkra, hogy felfedezzük az ajándékunkat és az elhívásunkat, gyakoroljuk azt az ajándékot, és töltsük be az elhívásunkat. A Szent Szellemmel teljes szolgálat az, amely betölti azt a speciális elhívást, amit Istentől kaptunk. Ha létezik egyetlen ajándék, aminek keresésére az Újszövetség különösen bátorít, az a prófétálás ajándéka (1 Kor. 14:39). Talán ez a legfontosabb ajándék a gyülekezetben ma. Egy prófétai szolgáló olyan valaki, aki felkészít (bátorít és felépít), figyelmeztet (dorgál és kihívások elé állít) és vigasztal (vigasztal és buzdít) (1 Kor. 14:3). Imádkoznunk kell, hogy Isten adjon nekünk prófétákat a gyülekezetünkbe, akik félelem és részrehajlás nélkül fogják szólni Isten igazságát, mert ők más képességekkel rendelkező emberek, mint a hivatásos teológusok, akik inkább a fizetésükben, pozíciójukban és a népszerűségben érdekeltek. Bárcsak az Úr segítene minket, hogy komolyan keressük az Ő arcát, hogy megtaláljuk az elhívásunkat.