A zsidókhoz írt levél központi igeszakasza a Zsidó 10.19-25. Ez egy új és élő útról beszél, amit Jézus készített el számunkra, hogy azon bemenjünk Isten jelenlétébe és folyamatosan ott éljünk. Ez volt Isten terve az ember számára és ez a kiváltságunk az Újszövetségben.

„Atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre (először) a Jézus vére által, azon az úton, amelyet ő szentelt nékünk (másodszor) új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által",

A függöny kettészakadt a templomban, amikor Jézus meghalt. Az a függöny Jézus testét jelképezte - az Ő saját akaratát - ami ketté volt szakítva (keresztre feszítve) a földi élete minden napján, hogy egyedül az Atya akaratát cselekedhesse minden nap (János 6.38). Ez az út az, aminek új és élő út a neve. Az "új" azt jelenti, hogy

„folyamatosan friss". A Jelenések 5.9-ben azt olvashatjuk, hogy egy új dalt énekeltek a mennyben Jézusnak a Golgotán bekövetkezett haláláról. Mitől volt az „új" dal? Mindenki számára friss, aki énekli azt. Olyan ez, mintha először hallanánk Krisztus haláláról. Ez az, ahogyan a Szent Szellem Krisztus halálát élővé és frissé teszi számunkra folyamatosan, ahogyan Jézus követésének útja is friss és izgalmas számunkra minden nap. Ez a kereszt folyamatosan friss, naponta megújuló útja, az önmagunk és a saját akaratunk halálának útja, feláldozva a testünket, hogy egyedül Isten akaratát cselekedjük minden esetben. Most nem kell kettészakítanunk a függönyt, mivel Jézus már megtette azt és szabaddá tette az utat. Nekünk csak azon kell járnunk, hogy folyamatosan Isten jelenlétében éljünk.

Jézus készítette el ezt az új utat számunkra, hogy azon járjunk. Nem volt könnyű Jézus számára ezen az úton járni. A saját akaratának a halálba adásával kellett megfizetnie az árat minden nap 33 és fél éven keresztül, hogy ez az út elkészüljön. Ez a szentség útja és Jézus most hív bennünket, hogy azon járjunk. (Ézsaiás 35.8). Óvatosan kell azonban rálépnünk arra az útra, mert az nem a saját utunk, hanem a kereszt útja. A szemünket mindig a célra kell szegezni. Jézus azért szenvedte el a keresztet, mert örömöt okozott számára az Atyával való közösség. Ha Chennaiból Bangaloreba utazol egy éppen most elkészített kitűnő autópályán, nem csodálkozással fogod eltölteni az időt, mert akkor sohasem fogsz megérkezni Bangaloreba. Az út csupán azért van, hogy elérd a célodat. Ezért a kereszt útjának is csak az a célja, hogy bemenj az Atya jelenlétébe és ott tartózkodj minden nap. Sok hívő csak beszél a test halálba adásáról, de közben szomorúak, boldogtalanok, másokat elítélők és kritizálók, azt bizonyítva ezáltal, hogy a testük még mindig nagyon eleven! Ezért sohasem tesznek semmi előrehaladást az életükben. Még húsz év után is csak beszélnek az útról és egyáltalán nem úgy tűnik, hogy közelebb jutottak volna a céljukhoz: egyáltalán nem válnak Krisztushoz hasonlóvá. A célunk az, hogy Krisztushoz hasonlóvá váljunk és egy közvetlen közösségünk legyen Istennel.

Versenyfutás közben ne az útra szegezzük tekintetünket, hanem Jézusra (Zsidó 12.1). A futók sohasem az utat nézik, amin futnak, hanem mindig előre tekintenek a célvonalra. Azok, akik az utat nézik utolsóként fognak beérni a célba. Ha csupán magadévá teszed a kereszt üzenetét, attól még nem vagy szent, de ha megragadtad Jézust, akkor az vagy.

Az Úr szabaddá tette a kereszt útját számunkra, hogy azon járjunk és Ő a mi főpapunk és előfutárunk. Ezért most „járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint akiknek szívük tiszta a gonosz lelkiismerettől, és testük meg van mosva tiszta vízzel". (Zsidó 10.22-23) Az utolsó kifejezés azt jelenti, hogy minden bűn, amit elkövettünk testünkben eltöröltetett. Bocsánatot kértünk minden embertől, akit valamilyen módon megbántottunk, visszaadtuk a pénzt, amivel megkárosítottunk másokat stb. Így a beszédünk és a kezünk most meg van tisztítva ezektől a szennyeződésektől. Most

„tartsuk meg a reménység megvallását tántoríthatatlanul". Most gondoljunk a hívő testvéreinkre, „figyeljünk rájuk és szeressük őket". A továbbiakban ne önmagunknak éljünk, hanem keressük a „ közösséget másokkal amilyen gyakran csak lehetséges" buzgón várva az Urunk visszatérését (Zsidó 10.23-25).