Az Ap.csel. 10-ben arról olvashatunk, hogy az evangélium első alkalommal jut el nem zsidó emberekhez. Az Úr azt mondta a tanítványainak, hogy az Ő tanúinak kell lenniük Jeruzsálemben, Júdeában, Samáriában és aztán a föld végső határáig. A 2. fejezetben ez el is kezdődött a Jeruzsálemben és a Júdeában élő zsidók felé. Később a 8. fejezetben arról olvashatunk, hogy a samaritánusokhoz mentek. Péternek adatott a lehetőség, hogy elsőként kaput nyisson mind a zsidók, mind a nem zsidók felé. Most mentek először nem zsidókhoz.

Kornélius egy olyan ember volt, aki nem tudott semmit a Bibliáról és Istenről, de istenfélő ember volt, aki folyamatosan Istenhez imádkozott és nagylelkűen segítette a szegényeket. (Ap.csel. 10.2). Egy angyal jelent meg és azt mondta neki, hogy az imái és az alamizsnái feljutottak Isten elé. (Ap.csel. 10.4). Ebből azt látjuk, hogy Isten meghallgatja a nem keresztyének imáit is, ha istenfélők és az igazságban járnak, és Isten Krisztushoz vezeti őket, aki az egyetlen út az Atyához. (János 14.6). Sok keresztyén Péterhez hasonlóan felsőbbrendűnek gondolja magát a nem keresztyénekhez viszonyítva. Néhány nem keresztyénre azonban Kornéliushoz hasonlóan nagyobb istenfélelem jellemző, mint sok keresztyénre. Péter is tisztábbnak érezte magát a nem zsidóknál. Isten azonban megváltoztatta Péter véleményét és kitágította a szívét. Isten meg kell, hogy változtassa a mi véleményünket is a nem keresztyének felé. Péter makacsul ragaszkodott a véleményéhez, ezért Isten adott neki egy látást, hogy megváltoztassa a véleményét. (Ap.csel. 10.11). Ebben a látásban Péter egy lepedőt látott leereszkedni benne tiszta és tisztátalan állatokkal, és egy hangot hallott, ami arra kérte őt, hogy ölje le és egye meg azokat. Péter elutasította ezt, mert sosem evett semmi tisztátalant, ami Mózes törvénye szerint tisztátalan volt, amit megtiltott a zsidóknak, hogy megegyenek. (3 Mózes 11). Isten azonban most azt mondta neki, hogy ne hívjon semmit tisztátalannak, amit Isten megtisztított. Ez a látás háromszor ismétlődött meg. Péter zavarban volt ennek a látásnak az értelmét illetően mindaddig, míg Péter házához meg nem érkeztek a küldöttek Kornéliustól azzal az üzenettel, hogy küldjön Péterért, amit egy angyal mondott Kornéliusnak. Péter most értette meg, hogy Isten mondta neki, hogy menjen el ennek a nem zsidó embernek a házához, akit a zsidók tisztátalannak tartottak.

Az angyal, aki Kornélius házához jött minden bizonnyal ismerte az evangéliumot - hogy Krisztus meghalt a világ bűneiért és feltámadt a halálból. Akkor miért nem ő hirdette az evangéliumot, ahelyett, hogy Kornéliust kérje meg, hogy küldjön Péterért és hirdesse neki ugyanazt az üzenetet? Mi volt az, amivel Péter rendelkezett, de az angyal nem? Bizonyos vagyok benne, hogy az angyal tízszer jobban megmagyarázhatta volna az evangéliumot, mint Péter. Péternek azonban volt egy megtapasztalása az üdvösség elnyeréséről, amit az angyal nem mondhatott el magáról. Csak egy bűnös, aki a kegyelem által üdvösséget nyert mondhatta el egy másik bűnösnek az üdvösség elnyeréséről szóló üzenetet. Ez az, amit az Apostolok cselekedetei könyvének legelső versében is látunk: Jézus először cselekedett és csak azt követően tanított. Ne beszélj olyasmiről, amiről nincs

megtapasztalásod. Még az angyal is tiszteletben tartotta ezt az isteni alapelvet. Ezért sohase prédikálj olyanról, amiről ismereted van, csak akkor, amikor már tapasztalattal is rendelkezel arról; vagy legalábbis törekszel rá, hogy megtapasztald azt.

Amikor Péter elment Kornélius házához, a következőt mondta:

"Most értettem meg, hogy minden nemzetben kedves ő előtte, aki őt féli és igazságot cselekszik. ( Ap.csel. 10:35 ). (nemcsak minden nemzetben, hanem minden vallásban is).

Isten örül mindazoknak a vallásos embereknek, akik félik Őt és Krisztushoz vezeti őket, hogy megmeneküljenek. Mi lett volna, ha Péter megtagadta volna, hogy elmenjen Kornélius házához? Kornélius elveszett volna a Péter engedetlensége miatt? Ez nagyon igazságtalan lett volna Istentől. Ha Péter nem ment volna el, akkor Isten elküldte volna Jakabot vagy Jánost, vagy valaki mást. Ha Anániás nem ment volna el a tarzusi Saulhoz, Isten elküldött volna valaki mást. Ha nem mész el oda, ahová Isten küld, akkor oda fogja adni a szolgálatodat valaki másnak.

Az Ap.csel. 10.38-ban Péter így írja le Jézus szolgálatát:

"A názáreti Jézust, mint kente fel őt az Isten Szent Lélekkel és hatalommal, ki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak; mert az Isten volt ő vele."

Még Jézus életében is az erő volt az, ami a Szent Szellemtől való felkenetés egyértelmű bizonyítéka volt. Jézus ezzel az erővel cselekedett jót és szabadította ki az embereket a Sátán fogságából. Isten betölt bennünket is az Ő Szellemével, hogy mi is tudjunk jót cselekedni másokkal és kiszabadítani őket a Sátán fogságából. Olyan emberekkel vagyunk körülvéve, akik a Sátán foglyai - elcsüggedt emberek; boldogtalan házasok, akiket a házastársa zaklat; néhányan, akiket a szüleik elhagytak és az öngyilkosságot fontolgatják. Isten azért helyezett bennünket az ilyen emberek közé, hogy segíteni tudjunk nekik a bűnből és a Sátán fogságából való szabadulásban - és boldogok lesznek. Ha Jézusnak szüksége volt a szolgálata betöltéséhez, hogy fel legyen kenve a Szent Szellem által, akkor mennyivel inkább nekünk! Amikor Jézus fel volt kenve, akkor a következőt olvashatjuk róla: "Isten volt Vele." Ha a Szent Szellem felken bennünket, akkor Isten velünk lesz, amikor a szószéknél állva Isten igéjét hirdetjük, vagy amikor ki fogunk űzni egy démont valakiből. Isten velünk lesz, hogy megáldja az embereket.